Középparaszti családban születtem. Származástudatom fontos szerepet játszik szépírói munkásságomban. Wass Albert így ír ezzel kapcsolatban: „Elbeszéléseiben érezni lehet egy mélyebb dimenzió jelenlétét, az író lelki vívódásait. Nagy szerencse, hogy Miska János falusi gyerek, s józan földszagú mivoltából még a kanadai életforma sem tudja kiforgatni…” (Amerika Magyar Szépmíves Czéh Évkönyve, 1971). Az októberi forradalom leverése után Kanadában telepedtem le, 1957-ben.
A középiskolát a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1953– 1956), a hamiltoni McMaster egyetemen (1958–61) és a torontói egyetemen (1961–62) végeztem, újságírás, történelem, filozófia és könyvtártudományi szakon. A Manitóbai Egyetem mérnöki könyvtárának vezetője voltam (1962–66). 1965-ben feleségül vettem Maria von Brockhausent. 1966-ban kineveztek a Kanadai Földművelésügyi Minisztérium osztályvezető könyvtárosává. 1972-ben a minisztérium Alberta tartományban lévő könyvtárait igazgattam, lerthbridge-i székhellyel. Az itt alapított kutatóintézeti könyvtár ma is az ország egyik legmodernebb intézményei közé számít. 1983-tól az 1991-ben történt nyugalomba vonulásomig könyvtárhálózati igazgató voltam Ottawában. Fontos szerepet játszottam a kanadai tudományos és állami könyvtárak gépesítésében s az információs forradalom kialakításában. A föderális minisztériumi könyvtárak számára készített módszertani kézikönyvem elsőnek egyesíti a hagyományos és az automatizált technikai módszereket, s a könyvtár szakok javasolt könyvlistáján szerepel ma is.
Több száz irodalmi tanulmányom jelent meg magyar és angol nyelvű antológiákban, folyóiratokban és önálló tanulmánykötetekben. Húsz könyv terjedelmű szak- és irodalmi bibliográfiám látott napvilágot. Jelentős munkát végeztem a kanadai magyarságismeret tanulmányozásában. Borbándi Gyula írja Emigráció és Magyarország (1996) című munkájában: „Nincs a nyugati magyar irodalomnak olyan rendezett tárháza, mint a kanadai–magyar, köszönet Miska János munkásságának.”
Pályám egész során megőriztem kapcsolatomat a szépirodalommal. Egy bögre tej (1966) című kötetemmel kapcsolatban többek között ezt írja Bisztray György, Hungarian–Canadian Literature (1987) című könyvében: „Miska János az egyedüli magyar prózaíró, aki pozitív szellemben ír Kanadáról, s behatóan foglalkozik a kanadai magyarok témáival és beilleszkedésük számos problémájával.”
A Kanadai Magyar Írók Szövetsége alapító elnöke (1967–1974), és örökös tiszteletbeli elnöke vagyok. Négykötetes bibliográfiám Canadian Studies on Hungarians címmel jelent meg, s 2500 annotációkkal ellátott citátumával úttörő referenciamunkának számít a magyarságkutatás terén. 1969-től számos elbeszélés- és tanulmánygyűjteményem jelent meg, köztük az Egy bögre tej (1969), A magunk portáján (1974), Kanadából szeretettel (1989), Literature of Hungarian Canadians (1991), Többnyire magunkról (1996), Lábunk nyomában (1997), Földiek között (1999), Jelenlétünk Kanadában (2001). Újabb elbeszéléseimben a memoárírás szubjektív elemeivel ábrázolom a hazai retrospektív keretekbe foglalt élettapasztalatokat („Sztálinvárosban”, „Gépellenőrök”). A befejezőben lévő Így éltünk című életregényemben pedig a Kanadában letelepedett ’56-os fiatalok beilleszkedését és életútját ábrázolom. Szerkesztője vagyok a kanadai magyar írók antológiasorozatának (három kötet magyar nyelven, kettő: The Sound of Time és Blessed Harbours) angol fordításban.
Munkásságomért számos kanadai állami stipendiumot (grant) kapott. Ezek közül figyelmet érdemel az Erzsébet angol királynő koronázási emlékérme (1976), az Alberta tartomány érdemrendje (1977), s a clevelandi Árpád Akadémia ezüst- és aranyérme elnevezésű kitüntetése. Nyugdíjas éveimben a vancouveri Tárogató című lapot szerkesztettem (1994–1999). Mariával Victoriában élek, több magyar nyelvű lap (Tárogató, Szigeti Magyarság, Magyar Krónika, Pythagoras Füzetek) munkatársa vagyok, s Így éltünk című, korrajznak tervezett vallomásaimon dolgozom.
