Szabó György

író, szerkesztő (Kapuvár, 1932. január 10.)

    Kapuvárott nagyszüleimé volt a főtéren a Hotel Éhn, melyet azóta lebontottak, s mivel apám a herceg Esterházy hitbizomány gazdatisztje volt, előbb a Zala megyei Rédicsre, majd a Tolna megyei Magyarkeszire kerültünk. Az elemi után a pannonhalmi bencés gimnáziumba írattak be (1942), annak államosítása után pedig a budai II. Rákóczi Ferenc gimnáziumba jártam (1948-tól), s ott is érettségiztem. 1950–1954: Eötvös Loránd Tudományegyetem, bölcsészkar, könyvtáros–olasz szak. Ezt követte a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Dokumentációs Központja (bibliográfus voltam), majd az Irodalomtörténeti Intézet. Tanulmányokat írtam ekkor, könyvem is megjelent, darabomat bemutatták (A futurizmus, 1962; Pirandello, 1964; Képek és lagúnák, 1964; Játék és igazság, Miskolci Nemzeti Színház, 1964, könyv alakban is). Elméleti vitáim miatt fel kellett adnom a kutatói állást, az Új Írás folyóirathoz kerültem előbb kritikai, majd költészeti rovatvezetőnek (1965), két darabomat mutatták be közben (Szekrénybe zárt szerelem, Pesti Színház, 1969; Napóleon és Napóleon, Vígszínház, 1970), de 1975-ben ezt az állást is fel kellett adnom, ideológiai okok miatt. Így 1975–1985 között a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum főmunkatársa lettem, majd a Magyar Nemzet című napilap munkatársa, ahonnét a kulturális rovat éléről mentem nyugdíjba 1992-ben. (Közben: Kismonográfia Gaál Istvánról, 1977; Századunk olasz irodalmának kistükre és más tanulmányok, 1979; Fekete rózsa, színmű, Kaposvár, 1980; A magyar film 1973–1977 között, 1980; Szántó Piroska, 1985; Mai magyar filmtükör, 1985.) Közreműködtem az Én is jártam Isonzónál című dokumentumfilmben, s a televíziónak is írtam műveket (Széchenyi meggyilkoltatása, Feltételes megálló – mindkettő díjat kapott; Petőfi-sorozat; Mire a levelek lehullnak; Az utolsó játszma; a Szomszédok első könyvei, Nyolc évszak, Miskolczi Miklóssal). Gyulán 1985-ben adták elő Kun László szerelmei című darabomat, újabb könyveim: A széptestű lány áramkörei, regény, 1989; Tanácsadó a nők elcsábításához, 1989; Vajda Lajos, monográfia, 1995; Dialóg és monológ (Gyémánt Lászlóval), s a legutolsó a Galenus Kiadónál a Gyónás könyve (2001), melyben életemet s az elmúlt század több évtizedét írtam meg (1944– 1968). Fordításköteteim is vannak (Venturi: Fehér zászló Kefalónia felett; Mario De Micheli: Az avantgardizmus), átültettem magyarra itáliai verseket, darabokat, esszéket is. Tavaly elnyertem Az Olasz Köztársaság Lovagja kitüntetést. Jelenleg a Népszabadság Magazin szerződéses olvasószerkesztője vagyok, s feleségemmel bérlakásban élek. Egyetlen fiamat a kilencvenes évek elején szívinfarktus vitte el, egyetlen unokám viszont már megkapta jogi diplomáját. Visszatekintve életemre, teli van a magyar kultúra érdekében végzett munkával, de vagyonom persze nincs, marad a szellemi értékek becsülete (a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Költői Alapítvány elnöke vagyok, évente díjakat osztunk magyar poétáknak).