A négy elemit és a nyolc gimnáziumot Pestszentlőrincen végeztem. A pestszentlőrinci gimnázium ebben az időben az ország egyik legjobban minősített gimnáziumainak egyike volt. Ott érettségiztem jeles eredménnyel.
Az érettségi vizsga után az orvosegyetemre szerettem volna kerülni, de akkor még az iskola irányította a felvételt, és engem, három osztálytársammal, az ELTE Természettudományi Kara biológia–kémia szakára küldött. Szent elhatározásom volt, hogy végzés után orvosi területen fogok dolgozni. Ezt az álmomat sikerült is megvalósítanom, mert már az egyetemi tanulmányaim alatt, 1952. január 1-től a Margit Kórházban – az országban elsőként – állítottam be a vérjód és a vérnövekedési hormon meghatározását.
A mai napig az egészségügyet szolgálom, vagyis lehetőségem volt, hogy ötven évig ezen a területen dolgozhassak.
A végzés után először az Orvossegédképző Főiskolára kerültem 1954-ben tanárként. Ezen a főiskolán 1954 és 1957 között levelező tagozaton főiskolai oklevelet szereztem közegészség- és járványügyi ellenőrként. A tanítás mellett az előbb említett kórházi laboratóriumi munkámat először a Margit, majd később a János Kórházban folytattam.
1958-ban, mivel többet szerettem volna elérni, a Sugárbiológiai Kutató Intézetben folytattam a munkámat tudományos munkatársként. Itt orvosi, biológiai alapkutatást végeztem.
1962-ben egyetemi doktori címet szereztem – summa cum laude eredménnyel.
1963-ban felkértek, hogy a Vérellátó Szolgálat és a Haematológiai Intézetben szervezzem meg és szereljem fel az orvosi izotóp labort. Gyors és sikeres kezdés után izotóp diagnosztikával és terápiával foglalkoztam. Itt sok beteg egészségét sikerült visszaadnom és sok beteg életét megmentenem.
1970-ben kandidátusi vizsgát tettem, így bekerültem a Tudományos Akadémia családjába. A külföldi és hazai előadásokon kívül nyolcvannégy tudományos közleményem jelent meg.
1971-ben felkértek, hogy vegyem át a Medicina Könyvkiadó vezetését. Ez a munka is gyönyörű volt. Az ott töltött húsz év alatt sok száz orvosi, egészségügyi könyvet adtam ki, melyeken orvosnemzedékek nevelkedtek. Édesapám és bátyám sportolói pályafutását én úgy tudtam elsődlegesen folytatni, hogy nagyon sok szép sportkönyvet is kiadtam.
1980-tól rendszeresen élettant adtam elő a Testnevelési Egyetemen, ahol 1983-ban címzetes egyetemi tanár lettem.
1990-ben a nagy német orvosi és tudományos könyv- és lapkiadó, a Springer Verlag megbízása alapján létrehoztam a Springer Hungarica orvosi könyv- és lapkiadót. Rövid idő alatt az orvosi könyvkiadás élére sikerült kerülni az igen értékes, nagy szakmai elismerést kapott könyveinkkel.
A Medicinában, majd a Springer Hungaricában nagy sikerrel adtam ki a 150 éves Orvosi Hetilapot.
1998-ban nyugdíjba mentem. Ezután is igyekeztem a testi és szellemi erőmet megtartani. A Testnevelési Egyetemen, most már a SOTE keretein belül, az orvosi osztályon továbbra is folyamatosan előadásokat tartok. 2000-ben a Vérellátó Szolgálat keretében egy kft.-t alapítottam könyv- és lapkiadás céljából. Jelenleg ennek folytatásaként az Egészségügyi Minisztériumban dolgozom szaktanácsadóként.
