Pollágh Péter

Asztalodon üvegróka

Ha sztrádáid fölött hópatron pattan el,
mindahány érzéked maximumon,
a képek meg mintha dézsából:
egy cigaretta-automata,
egy fémfésű a farzsebben
vagy vitrinben fulladó porcelánkutya.
Ilyenekkel maradsz megint magad.
Mit bánod, ha félrecseng az etimológia,
és becsenget nálad valami beteg csengés,
hisz beváltónak készülsz az óvoda óta
ócskás és összeesküvő közé.
Asztalodon üvegróka
azok vérével tele,
kik nem hittek a tárgy mögötti tájban.
Nem ma kezdted a szakmát,
tételes térképed van nőd pórusairól.
Egy hajszál, és bizonyítod:
trafikok nyílnak az arcából.
Nincs itt semmi fenyegetés,
mártanád te tejbe, vajba,
csak egyszer szólítana már zsebtükörnek,
és megszűnnél, nem is fájna.