Horia Stamatu

De profundis

Magyarország szabadságharcos halottainak

Vörössel mossák a vöröst.

A pusztában fekete dobok.
Vérbe alkonyul a vér.
Az éjfél éjsötétebb.

Senki nem talál senkire,
mindenki mindenkinek nekiütődik.

A pusztában fekete dobok.

Halálba olvadt
a gyerekek hava.

Az értelmetlen értelem
szertefoszlott.
Hallatszik az emberi óra.

A pusztában fekete dobok,
hangjuk felér a Sárkány kapujáig.

Vajúdnak a hajnalok, fehér aranyat
hoznak a sugaras napvilágra.

A világ szíve újra feldobog

Csiki László fordításai

Horia Stamatu (1912–1989) román költő. 1934-ben jelent meg első, Memnon című kötete, amelyet a kritika Cocteau- és Reverdy-utánzatnak tekintett. A hermetikus költészet képviselőjeként tartják számon. 1945-ben emigrált. Freiburgban, Párizsban és Madridban élt. Fontosabb verseskötetei: Rîul (A folyó, 1953), Recitativ (Recitativó, 1962), Kairos (1974), Imperiul (A birodalom, 1980), Cantata Invierii (A feltámadás kantátája,1982). Írt verset és esszét francia és spanyol nyelven is.