Leonida Lutotovici

Az az ősz…

A nagy fehér virágok
füzére mindannyiszor
azt az őszt juttatja eszembe,
halottakat látok
és virágokat benne,
felfehérlik a rengeteg
szent csont-ereklye.

Az őszirózsa illata nehéz,
mintha holtakért nőtt volna,
vérüktől dúsan terem
a föld testük felett,
hogy máig légbe szórja,
és átjön az emlékeken
a hosszú gyászmenet.

Hatalmas, ünneplős ifjúság
halad lassan, derűsen és bátran,
megtalálva lépte ritmusát
a láthatatlan koporsók,
az örökéltű halottak nyomában.

És annyi volt ott az ifjúság,
annyi az elfojtott bánat,
annyi a véres emlék és iszony,
annyi a halott és a hullt szirom,
hogy elsiratni nincs elég szeme a világnak.

Csiki László fordítása