A mitikus zarándok

    Dylan Thomas után a kelta misztika korábbi nagy költője, William Butler Yeatsnek válogatott versei fordításait gyűjtötte kötetbe Erdődi Gábor A költő esdeklése címmel. Az Új Mandátum Kiadónál megjelent smaragdzöld (írzöld!) borítójú, halványnarancs betűkkel cizellált könyv az ír óriás minden korszakából merít, kiemelve az átültető szubjektív véleményét, miszerint a korai romanticizmusba hajló Yeats az igazi, a kelta homály dalai, a balladák és a rózsadalok adják e szikrázó planetárium valódi varázsát, míg a kései művek már a maszk, a túlzott misztifikáció (s a póz) dominanciáját mutatják. Mások szerint ez a líra egyenletes, Yeatsnek nincsen öregkori lírája, költői fejlődése egységes, de nem monoton.
    Minden misztika lázadás – írja Szerb Antal Blake-ről szólva, s ez talán igaz lehet Yeatsre is. Az őstermészeti erők harcai, a profétikus könyvek végtelen háborúi szenvedéllyel, dinamizmussal jelennek meg már a korai Yeats-költeményekben is (A Fekete Disznó Völgye – amely szimbolizálhatja akár Írországot; s benne az apokaliptikus látomások, mintegy feltételezve az olvasótól a keleti misztika ismeretét, az Újszövetséget vagy akár a hinduizmust.)
    A misztikusa mitikussággal megvert – megáldott poéta örökké úton van, a szellem, az álmok, a legendák, a tündérregék, a romantika országútján bolyong: Only one who loved her pilgrim’ soul – s zarándok szíved egy szerette csak (Kardos László átültetésében) vagy Erdődinél: Csak ő imádta zarándok szíved / s bús arcodnak változásait.
    Yeats versvilágában ott az ír népdalok ritmusa, a folklór és a metafizika különös elegye, a szimbólumok végtelen erdeje (a lángos kapu, a hold ezüst- és a nap aranyalmái – alkimista, neoplatonista jelrendszerek, biblikus jelképek) az etnográfiai és filozófiai érdeklődés látható nyomai.
    A zeneiség feltűnő az ír lírikusnál, ezt érdemes szemügyre vennünk az Innisfree tavi szigetén című vers komparatisztikai vizsgálata ürügyén, hiszen így hangzik Szabó Lőrincnél (1.), illetve Erdődi Gábor (2.) tolmácsolásában:

1. Ott majd megbékül szivem, mert békét hoz fehér
    fátylával a reggel, amelyhez a tücsök citeráz;
    az éjfél csupa derengés, csupa izzás a dél,
    s az est csupa szárnycsattogás.

    Indulok és megyek most, mert éj-nap a parti fövény
    s a víz játéka ringat, a tavi muzsika,
    ha megállok a járdán, vagy az utca közepén:
    szivemben csobog a dala.

2. Lesz békém egy kevéske, mint lassu csönd, lehull,
    csöppenti reggel fátyla, s ott tücsök szó se rest,
    hol pisla fény az éjfél, s a dél bíbora gyúl,
    s száll zöldike szárnyakon az est.

    Felserkenek én immár, hisz nappal s éjein
    tavam csobogni hallom halk hangon partokon,
    megállok zajos úton vagy szürke szélein,
    s a szív csobog s én hallgatom.

    Kultúranyag, forma, s valamely kelta genetikai erő, mely létrehívja ezt a világot – Tolkien meséje, A Gyűrűk Ura juthat eszünkbe, életről, szerelemről, halálról, tündérekről és boszorkányokról van szó, miszticizmus – mágia keresés ez, az óceáni népek elvágyódása – amit a portugál nyelv a saudade-vel fejez ki – egy sosemvolt korba, létbe, s helyre.
    Távol a valóságtól. A mi Adynkkal való összehasonlítás a szimbólumrendszert alapul véve jogos lehet, de míg Ady az ugaros valóság talaján állt, addig Yeats arisztokratikus antiracionalizmusa egy fiktív világ letéteményese, ahol a vándor a föld alá, a halálba is magával viszi a dalt.
    A versek belső sugárzása – amelyről Gergely Ágnes szól egy tanulmányában – azonban nem feledteti Yeatset, a szimbolistát, a romantikust, az álomlátót, az okkultistát, a mágikust, Blake utódját és Dylan Thomas elődjét.
    A románc az olvasóé, a költőé a megértés kulcsa – ahogyan maga a poéta írja egy helyütt versvilágáról, tehát túlságosan mélyre ne kívánkozzunk e szimbólumerdőbe, vegyük úgy, mint egy roppant kísérletet, s egyben alázatos küzdelmet a világ megragadásáért. Az organikus egység keresését, amelyet vér és szufla (Davidson) adta tálentum valósíthatott meg, s tehetett karizmatikussá. A szómágikus Yeats, a Byzantium-versek szerzője, a megfejthetetlenné vált emberi valóság fölé magasodott.
    Erdődi Gábor élete minden szenvedélyével e kelta misztikusok rabja, Dylan Thomas-é, akinek gyönyörű fizikumát az alkohol gyalázta ronccsá, Yeatsé, az Excalibur lovagjaié. Yeats-válogatását – csakúgy mint korábbi köteteinél – szótár, motívummagyarázó kísérlet teszi teljessé.
    A kötet borítóján nyugodtan, lustán fodrozódik az óceán, viszonylag tiszta az ég is, a misztikus ködlovag, az ír poézis egyik legnagyobb alakja könnyedén partot érhet.

Kaló Béla