Lucian Vasiliu

Mindent elborít a hamu

Mindent elborít az alig
észlelhető hamu

Már messziről hasonlít
a tömegre zúdított kerékhez

és minden metafora kevés
leírni
rinocérosz csörtéjét mely
mellem szaggatja

Esszé az expresszen

Égő ujjaimmal írok
a nők vállára
Tanulok
            beleszokom
                              bukfencet vetek
                                                      észre se vesznek
                                                                               megaláznak

hátamon hátizsákkal
kész vagyok önként
a költészet frontjára menni

Nem akarlak tévedésbe vezetni benneteket
álproblémákkal
nem tudom, hogy a második napon
lesz-e napfény
fogadok, hogy győz a költemény

Szellemem hajlandó az erőltetett menetre.
Fenntartom: vérpötty a föld –
talán a holnap rácáfol

Szlafkay Attila fordításai

Lucian Vasiliu: román költő, író. 1954-ben született. Több verseskötete, egy kisregénye és Kínáról írt könyve jelent meg eddig. A Jászvásárott megjelenő Dacia Literarš (Irodalmi Dacia) című folyóirat szerkesztője-igazgatója. Civil foglalkozása szerint múzeumigazgató.