Kristel Pappel

Wallenberg – korunk mítosza

2001. május 5-én Dortmundban mutatták be Erkki-Sven Tüür Wallenberg című operáját. A rendező Philipp Kochheim, a karmester Alexander Rumpf volt. Tüür az első észt zeneszerző, aki külföldről kapott operarendelést.

    – Hogyan történt a felkérés az opera megírására?
    – John Dew dortmundi főrendező felvette velem a kapcsolatot, és érdeklődött, hogy elvben foglalkoztat-e egy opera megírása. Igenlő válaszomra kiderült, hogy Dew témákat is tudna ajánlani. Az egyik téma például a Krupp családdal volt kapcsolatos. Úgy tűnt, hogy Dewt érdekli a politikai közelmúlt, hiszen Dortmundban nemrég Willy Brandtról szóló operát mutattak be. Amikor felvetődött a Wallenberg-történet, ez mindjárt visszhangra talált bennem. A Wallenberg-anyag lehetőséget nyújt az elmúlt század két totalitárius rendszerének összevetésére. A történet szereplői között mind a náci, mind a sztálini rendszer áldozatai feltűnnek, Wallenberg mindkettővel kapcsolatban állt.
    – A Wallenberg-opera megírása tehát Dew ötlete volt.
    – Igen, az ő ötletéhez kerestünk szövegírót. Engem Philipp Kochheim, az előadás későbbi rendezője ajánlott, aki CD-ről ismerte zenémet. Személyes kapcsolatunk korábban nem volt, a felkérés tehát teljesen váratlanul jött.
    – Önnek tehát két témát ajánlottak fel: a Krupp családot és Wallenberget. Hogyan vélekedett ezekről a témákról?
    – Wallenberg sokkal szélesebb perspektívát kínál. Az egész korszakot felöleli, azt a határtalan krízist, amelyben Európa egész hatalmas szellemi örökségével együtt szenved. Ugyanakkor figyelmeztető példa is: attól függetlenül, hagy az ember sohasem tanul a történelemből, szerintem érdemes egyes pillanatokat megörökíteni, hogy ezek aztán érzelmi szinten szólhassanak a jövő emberéhez. Az olyan helyzetből, amikor az egyén szembe mer szállni az őt körülvevő általános kegyetlenséggel, rengeteg izgalom és feszültség adódik. Természetesen az is érdekes, milyen sors teljesedik be rajta végül. Wallenberg életében van mit bemutatni, főleg mert ő valódi történelmi személy, nem pedig holmi antik hős a régmúltból.
    – Mi volt a legnehezebb az opera megírásában?
    – Minden nehéz volt. Mikor elkészült az opera, magamban elénekeltem az összes szerepet. A munkafolyamat során ugyanis az izgatott, hogyan illesszem bele a vokális dallamvonalakat abba a zenekari gondolkodásmódba, amihez hozzászoktam.

Pap Kinga Marjatta fordítása