Olev Remsu

Euroestonia hangjai

Regényrészletek

    Dalok. Az igazi francia sovinizmus – Napóleon istenítése. Minden francia, aki Napóleont imádja, tulajdonképpen a franciák világuralmára vágyik. Az, akit ők Kis Napóleonnak neveznek, sokkal menőbb fiú, mint a Nagy Napóleon. A Nagy Napóleon hagyta elpusztulni a francia hadsereget, mindenütt óriási szégyent hozott Franciaországra, de mégis ő a nagy. A másik Párizzsá formálta Párizst, több gyarmatot szerzett Franciaországnak, mégis ő a Kis Napóleon. Hol itt a logika? De próbáld csak ezt egy franciának elmagyarázni, azonnal a képedbe mászik, mint az a litván, akinek azt mondtad, hogy hajdani fejedelemségük eredeti nyelve szláv volt.
    No, mi mást várhatsz ezektől a csigazabálóktól.
    Azt tudja-e, nénikém, hogy az Eiffel-tornyot le akarták bontani?
    Nem, ezt nem tudtam, pedig az utazás előtt nagyon sokat olvastam a Párizsról.
    Először nem engedték az Eiffel-tornyot felépíteni, utána parancsot adtak a ledöntésére. Azt mondták, jól van, most bebizonyítottad azt, amit akartál, most takarítsd el innen a tornyodat.
    Hogyan, takarítsam el? Pedig az Eiffel-torony Párizs jelképe.
    Minden híres író és egyházi ember tiltakozott az Eiffel-torony ellen, elrontja Párizs panorámáját és magasabbra nyúlik a templomtornyainál. Ez az Eiffel is egy nagy kalandor volt, a Panama-csatorna építésénél kötvénymanipulációkkal több milliárd francia pénzt vágott zsebre, utána rács mögé dugták. Egyáltalán elmenjünk oda?
    Persze, ti Ott-tal már jártatok ott.
    Ez megint egy sumák dumátok. Miért kellett az íróknak a torony ellen tiltakozni, amikor ez a torony olyan szép?
    Guy de Maupassant azt írta, hogy a torony olyan ronda, hogy – amennyiben fennmarad – Párizs jelképévé válhat, mert a csőcselék imádja a ronda dolgokat. Ez a torony megint egy példa arra, hogyan csinálnak a franciák nagy blöfföléssel szarból kalácsot. Eiffel persze hosszú évekig számítgatta és kísérletezgette a tornya formáját, de a pasasnak csak ki kellett volna menni a temetőbe, kiásni egy csontvázat, lemásolni a lábszárcsontot és máris – bumm! – minden kínlódás nélkül kezében lett volna az ideális forma. A torony alakja pontosan a lábszárcsont formáját követi. Vajon szép-e a lábszárcsont?
    A Jóisten nagyon okos volt, amikor a lábszárcsontot az Eiffel-torony mintájára csinálta.
    Milyen hosszú sorok!
    A második szintre 18, egészen fel 55 frankba kerül a belépőjegy.
    Ez cirka 140 korona. Sok. Öt üveg bor ára!
    Megyünk?
    Nem tudom. Nagy tettek előtt tanácskoznom kell a pénztárcámmal.
    Álljunk oda a sarok mögé, higgyetek nekem, az a sor megy a leggyorsabban.
    Nofene, egy apáca betolakszik a sorba! Tolakodjunk mi is!
    Itt nagyon egyszerű a sorba betolakodni, mert a sor, mint olyan minden sorbanálló számára új dolog. Mi a szocializmusból jövünk, mi már régi motorosok vagyunk.
    Nagyon sok lengyel ólálkodik itt!
    És oroszok is!
    Tavaly Ott ingyen jutott be, de most nem akarják beengedni.
    Négy éven aluliaknak van ingyen. Ott már betöltötte a hatot.
    Ezek a csigazabálók fenemód mohók. Először blöffölnek valamit, utána kasszíroznak. Ügyes.
    De akkor miért nem bontották le ezt a tornyot, ha már egyszer annyira le akarták bontani?
    Ahá, ezt elfelejtettem elmondani. Ide telepítették a hadsereg rádióadóját.
    Ennek a toronynak segítségével háborúztak és népeket mészároltak le. A hadseregnek szüksége volt erre a monstrumra mint adóantennára, de erre Eiffel maga nem jött rá. Ő megcsinálta a tornyot, mások vették hasznát. Eiffel akkor már régen Panamában volt – a francia népet átverni.
    Imbolyog. Nem érzitek?
    Ez az Eiffel nem tudott volna jobb tornyot csinálni, csak olyant, amelyik imbolyog.
    Az a legbiztonságosabb, amelyik imbolyog.
    Az volna az olimpiai stadion, amelyik ott lent látszik?
    Nem tudom. Lehet.
    De klassz lenne innen lepisálni. Széles ívben!
    Hagy abba! Olyan vagy már, mint a Müller.
    Müller és Müller. A világ leggyönyörűbb izéjének tetején mást sem hallok, mint Müller és Müller. Rosszul leszek tőle.
    Minden társaság kiválaszt magának egy mumust és ellenséget, hogy kollektívává tudjon válni. Minél szarabb ember ez a Müller, annál egészségesebb lesz a kollektíva.
    De milyen ház az az irtó nagy ott lent?
    A Pentagon. Menjünk le a földszintre, ott palacsintát sütnek.
    Szép ez a folyó. Kanyarog. Párizs is szép.
    Jó, hogy szép idő van. Messzire lehet ellátni.
    Én nagyon jól tudom, hogy a mi buszunkban is vannak KGB-ügynökök. Az a nő azzal a nagy rózsaszín kalappal, a harmadik ülésen…
    Melyik oldalon?
    A vezető oldalán. A másik ügynök a buszsofőr. Ő egészen biztosan, mert már a szovjet időben is külföldre járt.
    Lemps azt mondta, hogy a buszsofőr disszidens, ült Mordvában meg minden.
    Disszidens? Éppen ezek voltak a legnagyobb spiclik. A disszidensek csak spiclik lehettek. Más disszidenseket sötét helyeken elgázolt egy autó, vagy véletlenül belepottyantak a szemétledobóba.
    Nem tudom, a Müller most mit csinál.
    Reint kopasztja. Reinnek fáj a lába és sok pénze van, őt könnyű megkopasztani.
    A néni nem is néz le.
    Neki egyszerűen csak az fontos, hogy itt legyen.
    Neki az a fontos, hogy majd Tallinnban hazudozás nélkül elmondhassa a többi nyugdíjasnak, hogy volt az Eiffel-torony tetején. Ez növeli a presztízsét. Már előre élvezi.
    Most mit bámulunk itt?
    Idefigyeljetek, az a hangya ott lent a mi biciklistánk. Az, aki egész Kölnt keresztül-kasul átpedálozta. Hogy is hívják?
    Arno vagy Arnold, mindenesetre Arnunak becézik.
    Á, Párizsban ötmillió biciklista van.
    Én is meg akarok tanulni biciklizni, s a következő alkalommal biciklin jövök ide.
    Menjünk le palacsintát enni.
    Menjünk. Az a második emeleten van.
    Ez milyen undok! Rosszabb, mint a mieink. Folyton cikizik, pedig csak franciául tud.
    Ez bizonyára Guyanából való. Vagy Tahitiből?
    Szerintem vietnami nő.
    Mindenesetre valamilyen hottentotta.
    De mit izél most?
    Mutasd az ujjaddal, hogy milyen palacsintát kérsz.
    Mi közé hozzá, hogy én milyen palacsintát akarok? Tőle nem akarok semmit, inkább attól a fehértől kérek.
    Az a fehér nem eladónő, ő az eladók főnöke.
    Akkor én nem is kérek semmit, lent az utcán fele annyiba kerül.
    Én éppen költekezni jöttem ide.
    Én ezelőtt Savisaar mellett voltam, de most, most látom, hogy itt Párizsban mennyi mindenféle néger és más szemét van, a jövőben Kelam mellett fogok szavazni.
    Én nem mertem előbb nektek mondani, de az utazás előtt azt olvastam, hogy ez a torony ferde, és el is dőlhet.
    Tehát ezért nem jöttél fel?
    Nem ez, hanem a pisai torony az, amelyik ferde.
    Nem, ez itt az a ferde torony, én tudom.

    Hacukák és piacok. Irtó menő, ahogy ezek itt görkorcsolyával rohangálnak.
    Normális utcai közlekedési eszköz.
    Nézd, ezeknek a rongyoskofáknak ugyanolyan a szatyorja, mint a mi Kadaka utcai piacunkon az oroszoknak.
    Hallottam egyszer, amikor egy finn azt mondta a Kadaka utcai piacon, hogy nagyobb, mint az isztambuli bazár.
    Ezek innen öt frankért cipelik hozzánk azokat a hacukákat, amelyek a köldököt szabadon hagyják. És nálunk ezeket az utolsó párizsi divatőrületként száz koronáért árusítják.
    Öt frankba kerül akkor, ha csak egyet veszel. Ha angró vásárolsz, három frankért kapod darabját.
    A párizsi piacokon délután mindenhez ingyen lehet hozzájutni.
    Hogyhogy?
    Amit nem tudtak eladni, egyszerűen otthagyják a pultokon. Menj és egyél, banánnal és szőlővel pukkadásig megtömheted a hasad. A csövesek és a feketék éppen ebből élnek itt.
    Éhes vagyok. Én is oda mehetnék.
    Már késő. Már megettek mindent.
    Menjünk holnap.
    Menjünk.
    Ha már a második este kell ugyanabba a szállodába slattyogni, akkor az már otthonos lesz.
    Nézd Müllert! A nagy rasszista négerekkel komázik.
    Müllernek mindegy, hol povedál. Tartuban vagy Párizsban.
    A mieink mind a bárban vannak.
    Én viszont most rögtön eldobom magam.
    Enni kellene valamit.
    Drága. És én ezeket a francia micsodákat nem kívánom, ha nincs egy vekni kenyerem, akkor én nem tudok jóllakni. Van még két doboz szkomberem.
    Franciaországban úgy hívják a szkombert, hogy makréla.
    Senki nem tud angolul. Egy szót se.
    Ez itt nem holmi Svédország, ahol a csavargók is beszélnek angolul.
    Te beszélj velük franciául.
    Miért kellene megtanulnom franciául, amikor ezeken a békazabálókon kívül senki a világon nem beszél franciául?
    Ott fiú becsületesen tartotta magát.
    Mennyit mentünk ma?
    Öt-hat kilométert.
    Menj már, legalább húszat.
    Majd a térkép szerint pontosan kiszámítom.
    Nézd, Arkaadi. És nők nélkül.
    A legfontosabb dolgunk a kultúránk, do you understand me?
    Yes, I do, Arkaadi.
    Ha nem lenne kultúránk, akkor gatya nélkül maradnánk, do you understand me?
    Idefigyelj, Arkaadi, mit szövegelsz itt gatyákról? A nőid hol vannak?
    A fenébe, a nők kirúgtak a szobájukból. Összebarátkoztak kidobtak. Mondd, mit vétettem én? Most meghívtam Müllert. Pénzem van, hagyom, hogy Müller megfejjen, nem bánom. Minden pénzemet Müllerre költöm, majd irigykedni fognak rá a nők. Úgy kell nekik, miért nem maguk fejik meg? A fene egye meg, fösvénykedni jöttem Párizsba vagy mi?
    Más nincs is itt, csak négerek. És a fehér ember sem mind francia, néhánynak tisztára zsidó képe van.
    Számunkra a legfontosabb a kultúra, do you understand me?
    Egy helyen azért elszégyelltem magam. Nem tudtam bemenni egy áruház forgóajtaján, és ezek ott mind nekem estek, hogy én meg kicsoda vagyok, pedig fehér vagyok. Azt mondtam, hogy Lettországból való. Ezek rögtön együttérzően bólogatni kezdtek, hogy hát így már érthető. Ezek a „saldejumps”-ok köztudottan lököttek. Gondolom, a lettek nem veszik tőlem rossz néven, hogy egy kis reklámot csináltam nekik. Majd, hála nekem, több humanitárius segélyt fognak kapni.
    Nézd, Arnu is hazaért még sötétedés előtt. Mennyit tekertél le? Hát ez itt meg micsoda?
    Fedélzeti komputer. Szívverést és vérnyomást regisztrál, meg a lélegzetvételt és a vér oxigéntartalmát. Nézd, ma 1889 belélegzésem volt, a szívem 3591-szer dobbant, száz kilométert tettem meg, átlagsebességem 24,9 km volt. A valóságban kevesebb, mert egy nagyobb biciklire van beállítva. Becsületszavamra, ujjong a lelkem és a dalol a szívem, amikor Párizsban száguldozom.
    Azt mondtuk, hogy Boszniából jöttünk, és ingyért beengedtek a klotyóba. Tudod, a humanitárius segély keretében.
    Mi a török negyedben ettünk. Olcsóbb, mint nálunk. Húsz frankért jól lehet lakni. Köröskörül a járdán gyűszűjátékot játszanak a törökök. Pont úgy, mint nálunk Örményországban!
    Nálunk Örményországban! Te még mindig a Szovjetunióban élsz!
    Persze, hogy ott. Amibe egyszer beleszülettél, attól nem szabadulsz meg. Pedig szeretnél.
    Megvettem magamnak egy francia útlevéltokot. Pontosan passzol rá. Az én észt útlevelem tokját Tallinnban, a francia követségén ellopták, most egy újat vettem magamnak.
    Én aztán nem értem, miért akar mindenki itt élni. Én az én Tapámból semmi pénzért nem jönnék ide.
    Lennék én akár utcaseprő, még WC-pucoló is, fő, hogy Párizsban legyek. Hidak alatt vagy metróban aludnék. Délutánonként a piacokon telezabálnám magam, és boldog lennék.
    Rám hatott a Mona Lisa. Beremegtem tőle. Egész idő alatt rám nézett, ez a világ kultúrájának a gyöngyszeme. Megyek tovább, ő utánam néz, visszalépek, még mindig rám néz. Ügyesen meg van csinálva.
    Ne is beszéljen nekem Mona Lisáról! Hogy menjek haza ezzel a szégyennel, hogy nem láttam!
    Mondja azt, hogy látta. Senki nem tudja ellenőrizni.
    Hát igen, lehet, hogy életemben első ízben hazudnom kell.
    Ne hazudjon már!
    Mi a Rodin múzeumban jártunk. Hogy micsoda emberek vannak! Hát tényleg senki nem vette még észre, hogy ez a Gondolkodó tulajdonképpen nem jó térdére támasztja a könyökét!
    Néni kérem, a Gondolkodó még híresebb mint a Mona Lisa.
    Ne sumákolj!
    Számunkra a legfontosabb a kultúra. Päts, Laidoner, Poska, Tammsaare, ezek mind kultúremberek voltak. De most mi van? A mostani kormányban egyetlen igazi kultúrember sincs. És az előző kormányban sem volt. És az azelőttiben sem. És a következőben sem lesz. És az azután következőben sem, majd meglátják. Do you understand me?
    Egy kellemes helyen jártunk, de nem tudom, hol. Csak azt tudom, hogy egész idő alatt körös-körül Párizs volt…
    Mi a Morgue-nál jártunk.
    Hol?
    A hullaháznál, tökfej! Egy hulla hevert előtte. Sehogy sem értettük, meglógott a hullaházból, vagy még nem érkezett oda.
    Rein lábát levágták. Ha Reinnek sok pénze van, Párizsban eltemetheti a lábát, még egy fényűző síremléket is megrendelhet. Másképp magával kell vinni Tartúba.
    Jesszusom, majd bebüdösödik, mint a te szkombered!
    El tudod képzelni azt a látványt, hogy ezek a neon malomvitorlák az ablakodból látszanak. Sose hittem volna, hogy egyszer a Moulin Rouge melletti hotelben lakom!
    Ez egy nagy kuplerájnegyed, rendes emberek nem jönnek ide lakni, félnek hogy bemocskolják a nevüket. Irtó olcsó szállodák vannak itt, és a magunkfajták szállnak meg bennük.
    Kell neked állandóan minden szépet elrontani.
    Jó éjt!
    Egy kicsit még mosok, ha a csapfolyatás nem zavar. Vajon mit csinál most otthon a tengeri malacunk?
    Már megmondtam, hogy elengedtem a konyhában, és vettem neki két nagy fejeskáposztát.
    Mindegy, amikor felébredek, mindig szörnyű elnyomottnak érzem magam.
    Még életemben nem láttam ennél kisebb zuhanyozó fülkét. Be se fértem. És amikor kinyitottam a melegvízcsapot, megütött az áram.
    Ez az áramütés arról informált téged, hogy a meleg vízzel spórolni kell. Németországban a zuhanyok három perc után maguktól elzáródnak.
    Ez itt egy reggeli akar lenni? Én levest akarok. És ha nincs leves, akkor legalább valami kását.
    Müzlit nem akarsz?
    Balek és áruló az, aki a kutyaharapást reggel nem kúrálja.
    A párizsiak dörzsöltek. A kávéjukat vagy a sörüket pult előtt állva isszák. Úgy áll a dolog, hogy minden pénzbe kerül. Ha az asztalodra hozatod a kávét, megfizeted a kihozást meg az ülést, ha az utcára kihozatod a kávédat, még többet fizetsz, mert a pincérnek hosszabb utat kell megtennie és a járdabérlet drágább, mint a terembérlet. Így, a pult előtt állva a legolcsóbb.
    Minket tegnap este felkértek táncolni.
    Nem tudták, hogy észtek vagytok. Finneknek kellett volna kiadnotok magatokat.
    Tudod, az ilyen dolgokban nem a nemzetiség számít.
    Gyerünk, lányok, meséljétek el, hogy milyenek voltak a négerek.
    Ne légy közönséges!
    Mi az, hogy közönséges? Nem közönséges, hanem kíváncsi vagyok. Én még nem voltam négerrel, de ti ma éjszaka biztos, hogy voltatok. Jól láttam, ahogy a négerbe csimpaszkodva bementetek a liftbe. Még gumit se vettettek az automatából. Most aztán Észtországban úgy fog terjedni az AIDS, mint a futótűz!
    Anyu, mi az az AIDS?
    Nincs annál közönségesebb szokás, mint pukkadásig telezabálni magunkat a svédasztalnál. Önmagának árt az ember, és szégyent hoz az észtekre. Az angol csak két szem borsót vesz magának, az orosz és az észt egy mázsát töm magába.
    Mi az, hogy észt! Én már senkit nem akarok képviselni. Se Észtországot, se a Szovjetuniót. Szabad ember vagyok, szabad országban, oda utazom, ahova akarok, és csak önmagamat képviselem. Elmúltak azok az idők, amikor valamilyen országot kellett képviselnem.
    Csak zabálj, zabálj! Azokban az időkben a becsületes emberek otthon és börtönben csücsültek, csak a spiclik és más gazfickók utaztak.
    Régen egyszerű volt. Ha valahol külföldön nem szolgáltak ki, ha sokat kellett várni, akkor kivettél a zsebedből egy pici ÉsszK-zászlót, persze rúddal és talppal, az asztal közepére tetted, és abban a pillanatban ott termett a főpincér, mély meghajlással, nem számított, hogy a zászló egy gyűrött rongynak nézett ki.
    Becsületszavamra, akárcsak Oroszországban! Fogd meg a tányérod szélét, hogy a pincér el ne vigye.
    Tudod, ezek itt megszokták, hogy a magunkfajták itt edényeket lopnak.
    Azt a betyár mindenit, tudod, a szállodából jóval drágább a telefonálás, mint utcai fülkéből. Potyára költöttem el egy csomó pénzt.
    Most aztán tuti, hogy metróval megyünk, már nem bírom a lábam. Nézd, itt megyünk le a metróba.
    Hát igen, itt nem tudsz bliccelni. Ezt ügyesen megcsinálták. Tudják, hogyan kell a nép zsebéből kiszedni a pénzt.
    Én emeletes metróval akarok utazni.
    Ezen a vonalon sajnos nincs olyan. Csak a RER kétszintes.
    Éjszakára a a hülye vasalómicsodába raktam a nadrágomat.
    Az egy lélektani csapda hülyék részére. Attól nem is lesz éle a nadrágnak.
    Csak azt nem értem, hogy ezt a Notre Dame templomot miért olyan messzire építették. Közelebbre is építhettetek volna.
    Szigetre akarták építeni.
    Miért éppen szigetre?
    Nem tudom. Talán, hogy szebb legyen, azért.
    Lehet, hogy csónakázni akartak, lehet, hogy hidat építeni volt kedvük.
    A Notre Dame templom így is szép és híres, sziget nélkül is.
    Átutazunk a folyó alatt vagy mi?
    Igen, és amikor felül csöpögni kezd, akkor utána le kell szállni.

    Az idegenvezető idegenvezet. Örömmel üdvözlöm önöket Angliában.
    Mit mondott? Igyekszünk benyomást szerezni a brit atmoszféráról és a kultúráról.
    Mit mond? Miért nem tolmácsol senki?
    A napi programunk szoros.
    Tolmácsolást kérek! Útközben megtanultam lettül, litvánul, lengyelül, németül és franciául, az angolt már nem bírom megtanulni.
    De ő most észtül beszél.
    Még hogy észtül! Azt hiszed, nem tudom, milyen az észt nyelv?
    Idefigyelj, fordítsd el azt a gombot, akkor meg fogod érteni.
    Az útitervünk szoros és igényes, de remélem, hogy bőven megéri. Itt most képet kaphatunk a tipikus angol tájról. A dombok dombosak és festőiek.
    Amikor ez az idegenvezető nem volt a buszon, akkor sokkal érdekesebb volt.
    Londonban azonnal megszökünk ettől a fecsegőtől. Az lesz az első dolgunk.
    Ön saját maga akar beszélni, azért nem szereti az idegenvezetőket.
    A néni kutyája megzabálta az enciklopédia Londonról szóló lapját, most a néni minden szót hallani akar.
    Rosszul vagyok. Itt hullámosak az utak. Németországban sosem lettem rosszul.
    Jobboldalon London látszik.
    Nem látom!
    Én a tenger mellé építettem volna Londont, sokkal jobb lett volna.
    Nézem a térképet, és sehogy nem találom meg Londont.
    Attól még létezik.
    Gondolja?
    Ebben biztos vagyok.
    Én az ön helyében nem lennék olyan biztos. Sok minden megtörténhet. Nem egy város tűnt már el.
    De a lakóházak alacsonyak.
    Ahol magasak a lakóházak, ott szocializmus van. Például Svédországban.
    Tudtommal az angolok nem szemetelnek az utcán.
    De az utcák eléggé piszkosak.
    Éppen ezért nem is értem, hogy került ez a sok szemét az utcára.
    London a világ legnagyobb városa.
    Nem.
    Akkor melyik, ha nem London?
    Egy ember azt mondta nekem, hogy Taskent a világ legnagyobb városa.
    Én azt gondolom, hogy Moszkva.
    Menj a fenébe a Moszkváddal.
    Lehet, hogy Helsinki. Helsinki tulajdonképpen nagyon nagy város, de az emberek egyszerűen nem tudják, hogy a város messzire tovább nyúlik a kikötőtől.
    Milyen hihetetlen baromságok vannak! Jó, hogy eljöttünk az emberek közé.
    Ne vágj fel. Nem mindenki olyan okos, mint te. De ők is emberek. Mondd meg nekik, melyik a világ legnagyobb városa, akkor ők is tudni fogják.
    Minek? Vademberként jó élni, a vadember természetes. Ahogy egy kis tudást felszed, alakoskodni és hazudozni kezd, kínlódni és pirulni. Aztán ideges lesz, és jön az infarktus, vége a dalnak. Ha kedélyes hülyének maradt volna, elégedett lett volna magával, és megérte volna a százéves kort.
    Párizs egyféle kultúrát képvisel, London viszont a világ összes kultúráját. Párizs egy vidéki város, London – megalopolis. London mellett Párizs egészen fehér város. London abszolút színes. London a világimpérium tapasztalatával rendelkezik, innen a világ minden idők legnagyobb államképződményét kormányozták. Ez az impérium a bolygónk egynegyedére terjedt ki, a mostani hazánk már csak a hatodrésze annak.
    Balra egy golfpálya.
    Én az angolokat megverném golfban.

    Charles és Diana. Odanézzetek, abban a templomban volt Charles és Diana esküvője.
    Ide most teszünk egy autógyertyát.
    Nem lehet, az ajtó be van zárva.
    Tehát ezért nem fogunk autót venni.
    Jaj, most már láttam azt a helyet, ahol Charlest és Dianát összeeskették. Most már nem is sajnálom annyira, hogy Párizsban nem láttam a Mona Lisát.
    Néni kérem, ezek most rosszul élnek egymással.
    Majd kibékülnek. Az egyik király akar lenni, a másik királyné, azért békülnek majd ki.
    Én a legutolsó barommal is kibékülnék, ha ezért királlyá tennének engem.
    Én azt gondolom, hogy a királyi szakma nagyon unalmas. Mint a dalolás és lábujjhegyen való ölelkezés nélküli operett. Uncsi, ugye?
    Te csak ne uszíts az állam ellen, téged Angliában persona non gratá-vá nyilváníthatnak, és visszaküldhetnek Belgiumba.
    Ott a belga királyról ugyanezt fogom mondani.
    Belgiumban is király van?
    Persze. Hogyhogy nem tudtad?
    Most már tudom, az előbb még nem tudtam. Az utazás tényleg hasznos.
    Idefigyelj, ezek mind fokhagymától bűzlenek, hidd el.
    Nem bűzlenek. Az igazi angolnak jó minőségű whisky és drága pipadohány illata van.
    Igenis büdösek. Még fokhagyma-éttermeik is vannak.
    Az angolok mind homokosok.
    Nem igaz. A franciák, azok homokosok mind.
    Hol vannak az angol nemesek? Miért nem látom sehol a híres angol lordokat és grófokat?
    Tudjátok, hogy Angliában és egyáltalán a mai Nyugaton ki a legprivilegizáltabb ember?
    No, kicsoda?
    A munkanélküli nő, aki néger és leszbikus, ráadásul narkós és alacsony műveltségű, AIDS-es és néhány gyereke van különböző apáktól és aki…. Nos, előtte minden alapítvány és támogatás nyitva áll, ő mindenünnen annyi segélyt kap, hogy milliomos lesz belőle. Az állam még a mindennapi heroinadagját is megadja neki. Nem fizet lakbért, villanyáramot, a gázt ingyen kapja, a város önkormányzata szurkolja le helyette.
    Mi lenne, ha nemet cserélnék, nővé operáltatnám és négerre festetném magam?
    Szülni akkor sem fogsz tudni, Lemps.
    Majd tőled megtanulom.
    A jobboldalon látható romokat az 1940. novemberi német légi bombázás emlékére hagyták meg.
    De Hitler megnyerhette volna a háborút! Ő az összes rossz minőségű emberanyagot, az összes leszbit, homokost és kommunistát gázkamrába dugta. Európa most egészen másképpen nézne ki, ha Hitler nyerte volna meg a háborút.
    1940 novemberében még nagy barátságban volt Sztálinnal.
    Ezt ők nagyon hülyén csinálták, hogy így összekaptak. Ketten együtt Angliát és Amerikát is legyőzték volna.
    Nézd, mit csináltak – romokat.
    Én nem a légierőnél szolgáltam, hanem a haditengerészetnél. Ezt a La Manche-csatornát már többször átutaztam. A többiek először voltak ott, én már régi motoros voltam a csatornán. Tudod te, mit jelent a német rendtartás? Napkeltekor az összes matrózt felsorakoztatták a hátsó fedélzeten, és a fedélzetmester vezényszavára mindegyiknek egyszerre kellett kiverni.
    Kiverni! Te magad mondtad, hogy Hitler mindenkit gázkamrába dugott, aki…
    Ez nem ugyanaz. A német orvostudomány úgy vélte, hogy az önkielégítés hasznos dolog. Szerintük ennek segítségével elkerülhető a pederasztia és fokozható a fiatalemberek energiája. Ez most mind eszembe jutott. Könny szökött a szemembe, amikor reggel a La Manche-on voltunk. Mint egy szerelmesnek.
    Én alattatok voltam. Ti hajóval mentetek, én alattatok vonaton száguldva megelőztelek benneteket.
    Száguldoztál, Arkaadi, száguldoztál.
    Hogy pontosak legyünk, nem a La Manche-on voltunk, hanem a Pas de Calais-n.
    Az nem számit. Így is a szemembe szökött a könny. Akkor tizennyolc éves voltam. Még nem voltam nővel.
    Több liter ondód lehetett ott.
    Van is. Halaknak csemegének.
    Én valami ehhez hasonlót tudok a szovjet sportról. Ott az edző a sportolókat összepárosította, persze a legcsinosabbakat magánk tartotta, és rájuk parancsolt, hogy szaporán csinálják azt a felnőtt-dolgot. A napirendben gondosan kijelölték az időpontját. Vacsora után, pár órával az éjszakai nyugalom előtt. Utána mindenkinek a szobájába kellett mennie lefeküdni. Az edző ellenőrizte. Akik együtt maradtak, azokat az edző saját kezűleg szétválasztotta. Betörte az ajtót, és kiráncigálta őket az ágyból. És aki még akkor sem fogadott szót, azokat leírták és kidobták a válogatottból, az sem számított, hogy világklasszisok voltak.
    Nálunk is órarend szerint ment. Minden reggel. És a fedélzetmester vezényszavára. Mindenki szeme láttára. De nő nélkül.
    A hajón nincs is nő
    Odanézz, Arkaadi valamit magyaráz ott a rendőrnek. Hadonászik. Kiszabadult! Kemény gyerek.
    Mit akart tőled?
    Láttam, hogy a rendőr meglátott, de azt hittem, sikerül előbb befejeznem. Nem számoltam azzal, hogy a bokor levelei kiszáradtak már, és a bokor most átlátszik. De sikerült visszadugnom a tökömet a nadrágomba mielőtt odaért a zsaru. Nem volt bizonyítéka, így hoppon maradt. Anglia demokratikus ország és jogállam. Ha egyszer nincs bizonyíték, a rendőr nem tehet semmit.
    Nem maradt ott valami nedvesség?
    Persze hogy nem. Aszály van. Olyan meleg és száraz a levegő, hogy a húgy is abban a pillanatban eltűnik. Elpárolog az égbe vagy a föld beszívja, ezt én nem tudom, de eltűnni eltűnik, ez az egy biztos. Így aztán a rendőr pofára esett.
    Mit mondtál neki?
    Azt mondtam, hogy észtül beszéljen, akkor maga is érti, mit akar mondani. Sörre sosem sajnálom a pénzt, de hugyozásra igen. Vot, ebben a bódéban most vásárolok magamnak egy rendőrsisakot. Csak két font! A klotyó ötven pennybe kerül. Ezzel a fejemen annyit hugyozok a bokorban, amennyi jólesik. A rendőr azt látja, hogy egy másik rendőr hugyozik, és nem jön zavarni. Ez tényleg jó üzlet, négy alkalom már behozza az árát.
    Hadd tegyem a sisakot a fejemre.
    Ötven penny!
    Így gazdagszik meg az ember… Tehát hugyozáson keresed azt a pénzt, amiből két nőt tartasz, megitatod Müllert, és eurovonaton közlekedsz.
    A pénznek nincs szaga.
    Ez milyen város?
    Honnan tudjam.
    Ez London, megbolondultak, hogy nem ismerik fel Londont?
    Ez inkább napszúrás lesz.
    Semmit se lehet tudni, Angliában olyan sűrűn vannak a városok, egymás nyakára nőttek, az is lehet, hogy már kisétáltunk Londonból?
    Számomra ez az egész London egy zavaros ügy, sehogy sem igazodok ki rajta.
    Az ott milyen alak?
    Megint Arnu, itt tekereg a bringájával.
    Nem értem, hogy lehet az, hogy ez a Párizs és London olyan kicsi város, hogy folyton Arnuba botlunk. Tallinnban hetente egyszer találkozom Arnuval, Párizsban és Londonban többször naponta. Unom már.
    Becsszóra, ez egy igazi ünnep itt Londonban bringával hancúrozni.
    Nem félsz a baloldali közlekedéstől?
    Nem félek. Én a járdán biciklizek.
    És ha elüt egy autó?
    A járdán nincsenek autók.
    De ha mégis elütnek?
    Akkor az a sors akarata. Ez ellen semmit se tehetek. A sorsod elől nem futhatsz el. Nézd, Rein Párizsban a lábát vesztette el, én Londonban az életemet – mind a kettő menő dolog.
    Újabb értesüléseink szerint a Rein lába mégis megmaradt.
    Nos, az egyik megmaradt, a másik odalett.
    Nem, mind a kettő megvan.
    És az én életem is.
    Ha Londonban át akar menni az utcán, akkor előbb balra és utána jobbra kell nézni. Nem, fordítva, a fene egye meg, mindent összekevertek. Tallinnban hogy van ez? Először így és utána úgy?
    Nem tudom.
    Nem emlékszem. Már régen vizsgáztam a KRESZ-ből.
    Mindenesetre Londonban fordítva van. Először úgy, utána így. A metróban még ez is újra fordítva van, a metrólépcsőkön úgy kell állni mint Tallinnban.
    Tallinnban mikor épült metró?
    Mindenki megérti, mire gondoltam, úgyhogy ne kérdezzen butaságokat.
    Egy idegenvezető szakmai tudása éppen abban áll, hogy nem szabad haragudni a hülye kérdések miatt. Még akkor sem, ha valamilyen agyalágyult provokálásból negyvenszer kérdez.
    Én nem vagyok idegenvezető. Én azonnal szájon vágom, ha valaki hülyeségeket kérdez.
    Itt egész magas házak vannak.
    Párizsban is voltak
    Igen, voltak. Az Eiffel-toronyról látszott, hogy milyen magasak.
    Ez itt ugyanaz a folyó, amelyik Párizsban volt? Ezek majdnem egyformák.
    Nem, ez ugyanaz a folyó, amelyik Kölnben volt.
    Itt a Temze mellett akad valami rendes nudista strand, vagy nem?
    Leselkedni akarsz menni? Inkább dobjál egy pénzérmet ebbe a résbe itt, és leselkedj, amennyit csak jólesik.
    Nem, csak melegem van, és otthon felejtettem a fürdőruhámat.
    Itt Londonban nincs olyasvalami, mint a Notre Dame templom vagy az Eiffel-torony. Mennék megnézni, már kezdem unni a banánt.
    Nem tudom. Az idegenvezető eltűnt.
    Az nem is volt idegenvezető.
    De egész érdekesen mesélt és egész okosan. És nem is volt beképzelt, mint a mi idegenvezetőink a Városház téren.
    Azok csak hazudoznak. Néha megálltam hallgatni őket. A szovjet időkben többet hazudtak, de most sem kevesebbet.
    Tartuban vagy Tallinnban, a Városház téren?
    Mi különbség van köztük?
    De akkor honnan tudta azt az okos dumát?
    Ő már lakott itt. Huszonhét évvel ezelőtt. Most a húga lakik itt. És a húga taxival eljött érte, és magával vitte a nővérét.
    Hova?
    Honnan tudjam, hogy egy londoni húg hova viszi a tapai nővérét.
    De honnan tudta ez a húg, hogy ide kell jönnie?
    Mert felhívta.
    Hogyan?
    Az én mobiltelefonommal.
    Neked van mobilod, Arkaadi?
    Persze, hogy van mobilom. Otthon maradt a kutyánk, és minden nap haza kell telefonálnom és megkérdeznem, hogy hogy van a kutya.
    A kutyától?
    Felfogadtunk valakit a kutya mellé, hogy ne unatkozzon nélkülünk.
    Tudomásom szerint itt egy fogadóirodának kellene lenni. És egy híres stadionnak.
    Én a lóversenyekről hallottam.
    Az az ENSZ vajon hol lehet?
    Szerintem ezek az angolok utolsó bunkók. Egyáltalán nem tudnak viselkedni. Nekem jönnek az utcán. Az, hogy a lábamra lépnek és fellöknek, az nekik helyénvaló dolog. Még bocsánatot sem kérnek! Én pedig nem akarok egy izzadt angollal összeütközni!
    Egy angolt te nem tudsz átverni, ő ver át téged.
    Hogyne, ezek tökös fiúk, nem szólhatsz semmit.
    Emlékszik valaki, hogy tulajdonképpen miért jöttünk mi ide?
    Én azt gondoltam, hogy az angol nők igazi lédik, és nem dohányoznak az utcán. De úgy füstölnek, mint a prostituáltak.
    A feminista szeretőm azt mondta, hogy szeret ajándékot kapni. És azt is szereti, ha udvarolnak neki. Én azt mondom neki, hogy ha már egyszer ilyen nagy feminista vagy, akkor neked kell udvarolni nekem, és nekem kell ajándékot adnod, ugye, hogy így van?
    Mit akarnak ezek a feministák úgy általában?
    Kurválkodni! Mi mást. De nem mernek másként, csak nagy dumával.
    Igazad van, Arkaadi.
    Én is akarok a bácsi mobiljával telefonálni.
    A gyerek akkor beszél, amikor a tyúk pisál.
    Itt nem férsz a taxisofőr torkához. Külön ketrecbe rakták.
    Talán kedved volna hozzá?
    Irtó kevés pénzem van.
    Ha találnék egy milliót.
    Minden városban erre gondolok. Később, amikor elutazom, azt gondolom, hogy ez a város egy millióval adós maradt nekem.
    London a világ pénzügyi fővárosa. Itt biztosan meg lehetne találni, csak tüzetesen kell keresni.
    Ó, megint Arnu.
    Gyalogosnak csaptál fel, vagy mi?
    Megfújták.
    Hogyhogy!
    Egy percre otthagytam lelakatolás nélkül, bementem egy üzletbe, hogy a feleségemnek ajándékot vegyek, és amikor visszamentem, már nem volt ott.
    Én mindig mondtam, hogy kártékony dolog a nőket megajándékozni.
    Én úgy tudom, hogy ha Angliában a bőröndödet a pályaudvaron felejted, akkor visszamehetsz és magadhoz veheted. Mindig azt mondják, hogy a dzsentlmenek nem lopnak.
    A Jóisten elvette a bringáját, hogy el ne gázolja az autó.
    Honnan tudod, hogy angol volt? Talán azok voltak, akik ezzel a Räpinai busszal jöttek?
    Nem Räpina, hanem Obinica.
    Az egyik ismerősöm elvesztette Angliában a fényképezőgépét. Erre írt egy beadványt a talált tárgyak hivatalának. Most félévenként kap onnan értesítést, hogy drága uram, a fényképezőgépe még mindig nem került elő. Ezek ott már többet költöttek postabélyegekre, mint amennyit az a fényképezőgép megért. A legdühösebb viszont annak az ismerősömnek a fia, aki bélyegeket gyűjt. Tudniillik mindig ugyanolyan bélyeggel küldik a levelet.
    Most mit fogsz csinálni?
    Én is írok egy beadványt a talált tárgyak hivatalának.
    A te helyedben én lopnék magamnak egy másikat. Szerintem teljes jogod van Angliában elemelni egy bringát, ha egyszer a tiédet Angliában loptak el.
    És Belgiumban, Hollandiában? És Németországban?
    Ott nem szabad. Ott nem loptak tőled bringát. Nem, tévedtem! Szabad. Ezek tetőtől talpig mind együtt vannak a NATO-ban. És az Európa Unióban. Ezért szabad, ami egyébként tilos.
    És Oroszországban?
    Oroszországban mindig és mindent szabad lopni, mert Oroszország maga mindig és mindent lop az egész világon.
    Senkinek sincs valami ötlete? Szégyellném majd otthon azt mondani, hogy Londonban sehol sem voltunk. Van itt valami híres hely?
    A viasszobrok múzeuma itt van vagy valahol máshol?
    Arkaadi bácsi, adja nekem a mobilját!
    Mit akarsz vele csinálni?
    Ki akarom próbálni.
    Lőni nem akarsz?
    Van nálad pisztoly?
    Erről hallgat a fáma. Csak annyit mondok, hogy hazárdjátékokkal foglalkozó embernek jó védelemre van szüksége.
    Ezek az angolok tulajdonképpen mind lököttek.
    Mint a németek és a franciák.
    És mint a lengyelek és az oroszok. Tulajdonképpen mindenki lökött, a lettek is.
    Ami a németeket és a franciákat illet, igazad van. A lengyelek és az oroszok másképpen lököttek. A lettek kissé megint másként, a harmadik módon. De mindenki lökött, természetesen.

Nedbál Doris fordítása