Lászlóffy Csaba

Azelőtt-azután napló

„Azelőtt voltak évszakok. Hónapok…
Idő volt, tér volt, ceruza, papír,
járda, esernyő, amit akarsz.
Világsó is volt. De mi az?!”
                                  (Bertók László)

A víz

Minek a leghátborzongatóbb hírek,
a leggyomorgyilkolóbb ételek –
ha ellep a víz, nem vagy egyedül.
Mi az, hogy közérdek s közvélemény?
Ereid kitágulnak, mindegy, hogy nyakig
a korban, borban, már alig emlékszel rá,
milyen is volt kihevülni a sorban
a hét tojás – a havi porciód miatt,
te hét vezér korcs utódja, leg-
kisebbik királyfi, aki vagy; alig tüzel
a véred, már nem üzen a bágyadt
lélek, egy üveg sörtől sem lehetnél
lágyabb. Forog alattad a talaj,
nem fog a lábad, nem jár a fejed,
elhalt sejt, eltévedt gén hullámoz
a medencevíz oleander
illatú időtlenségében olé!
ne érj a mélyből üzenő hullámhoz!

A létezés

Olyan könnyű a test, elengeded
magad és feljön az ember karja, lelke,
tavasza, emlékezete, mámora a
megfoghatatlan messzeségből, feljön
mindene a meleg gyógyvízből, mint
megannyi ártatlan buborék.

Sehol az eltévedt lovas az Ady-ős
a rézmezőben vasidőt álló Rózsalovag
a le nem rótt adósság terhe
az örök kárhozat
a lehetett-volna idő
az elfogyott jövő
a céljavesztett mai nemzedék
a célpontként kilőtt nemzet – mi még?
a valamennyi változat esélye
a „másképp is akartam” s a mivégre?
ki-belátás egy redőny résein
a kihátrálás – bár sok még a rím

Koponyaringató

A késő este párájában mintha minden
megfoghatatlanná anyagtalanult volna
hajfürt szemöldök gyöngyözik elönt
a forróság elfogy a lehelet is nyirkos
meztelenségedből kibámul az ősállat
és számon kéri mulasztásaid: itt voltál
fiatal (mi ez a beesett mell?) itt leszel
lelki nyomorék – van-e még haladék?
termál ég alatt bolyongsz mint termosz-
űrben a forró teagőz mindegy: élvezet
vagy fájdalom te gyulladásos foggyökér
„a játszótársam mondd akarsz-e lenni?” –
vagy csak füst vagy csak láng

ködfényben úszik a koponyád boszorkány-
szombat az alföldi nap rég lenyugodott
kérdés van-e még újabb stáció?

Dominóta

Működősködj:
mű-köd? ősköd? –
mindegy: hősködj!

         *

Bűn lekésned
vesekő-meg-
műttetésed!
Tűnt esély ez
kőbe vésett
küldetéshez.

         *

Hörcsögök benn,
hörg csökötten;
kinn veszélyben;
kín vesémben.
Szúr a kéreg:
szú, ha kérlek,
hagyj, ne bömbölj
agyvelőmből!