Naphold arcú testvérek

Csuvas népmesefeldolgozás

    Magányos utcán lépked az öreg patsának vitéz fia, s egy ház sarkán megálla hugyozni. Egy özvegyasszony lányai hármasban összeduruzsolnak. A legidősebb így susog:
    – Jaj, én az ember testéhez hasonlatos színű ingbe bújtatnám a patsa egész népét…!
    Sóhajt a másik:
    – Hej, én a patsa népét három évig jóllakatnám…!
    A legkisebb azt mondja:
    – Ha a patsának vitéz fia engem venne feleségül, én egyszer véle hálva három gyereket szülnék… fél orcájuk hold, fél orcájuk nap lenne!
    Hallotta ezt az ifju legény, vitéz patsafi, és elmondá az apjának.
    Így:
    – Hallgasd csak, mit láték álmomban! Magányos utcán leány szól: „Testszínű ingbe bújtatnám a patsa egész népét.” Más leány: „Három évig a patsa minden népét jól tartanám.” A harmadik ezt mondá: „Ha a patsának vitéz fiához mennék, egyszer véle hálva három gyermeket szülnék, a fél arcuk hold, fél arcuk nap lenne.”
    – Na, ezt kell eljegyezni! – mondá az öreg patsa.
    Mentek hát, eljegyezték. Lakodalmat ültek, s elhozták a legkisebb leányt. Csak tizenhét esztendős vala, félt a patsa fiával hálni. Jaj, könnyet ejtett! Haj, megfogant!
    Élték világokat, míg a patsának vitéz fiát és katonáit egyszer csak messzire szólítá a szolgálat.
    Amíg odavoltak, az asszony gyermeket szült. Egyedülegyet. Haj, biza csak egyecskét! A más kettőhöz az ereje fogytán volt. Küldtek bábáért. A vénasszony világra segíté őköt. Mind naphold arcúak valának! Amelyik utoljára lett, azt meghagyta, de a két korábban szültet elragadta. Helyökbe kutyáknak kölykét hagyta!
    A patsa vitéz fiának levelet írtak, s elküldték egy katonától.
    „Az egyiknek fél arcán hold, fél arcán nap, a más kettő kutyakölyök” – írták.
    Vitéz patsafihoz futtában a futárnak egy falun kellett áthaladnia.
    – Hétehé! Nem akarnál-é fürdőbe menni! – rikkantja a falubeli fogadós.
    – Há… derekam viszket… ha fűtve a fürdő, mér’ ne mennék?
    Bémene. Kitett levelét felvevé a fogadós, e fürdő gazdája. Olvasgatá:
    „Az egyiknek fél arcán hold, fél arcán nap, a más kettő kutyakölyök”, majd kitörlé, s ezt írá:
    „Három kutyakölyköt szüle.”
    A futár megérkezett a vitéz patsafihoz, a levelet odaadá. Olvassa a patsafi.
    – Mér ver az Isten! – így sóhajtott.
    „Akárhogy is történt, neveljétek őket visszajöttömig!” – ezt írva levelet adott a futárnak.
    Visszafelé a futár ismét bétért a fogadóshoz a fürdőért. No, ha ismét bétért, levelét a fogadós ismét elolvasá, és azt írá helyébe:
    „Amikorra én hazakerülök, tük akárhová, de nekem mind eltakarítsátok!”
    A futár továbbállott, a levelet átadta az öreg patsának:
    – Mér beszél ez így? – sóhajt az öreg patsa s az udvarnép.
    A szívük eltekeredett. A két kutyakölyköt, a gyermeket és az anyját egy falás kenyér útravalóval egy jó negyven vedrós hordóba zárták. Elvitték, tengerbe vetették.
    Hát egyszer a hullám partra hányja őköt:
    – Anyám, rúgjak-é? – szól a gyermek.
    – Ne rúgj, gyermekem – mondja az anyja – vízbe esünk!
    – Esünk ám, édesanyám, a szárazföldre!
    – Rúgjad hát!
    Megsarkalá a hordót, az széjjelduvadt, s ímé, szárazon valának! A hordó dongáiból hajlékot hajlítának.
    – Édesanyám, vadat vadászni elmenjek-é? – evvel állt elő, s hajszálból puskát szerkesztve az öreg patsának naphold arcú unokája vadászni indult.
    Vadűzés közbe meglátott két sátánfia-ördögfattyút. Az egyik baltát talált volt, a másik süveget, mely láthatatlanná tesz. Csépelték egymást.
    – Na majd ez emberkölyke elosztja köztünk! – így ziháltak.
    Éj, az emberfia meg is tevé azt szivesen! Tört egy botot, s magyarázta:
    – Eldobom – azt mondá – aki eléri és idehozza, azé legyen az értékesebb holmi!
    Úgy tett, mintha dobna, ám a botot maga mögé rejté. A sátánfattyak elapritának, kutatni. Amikorra megtértek, az embernek fia már magához markolta a baltát, s a láthatatlanná tevő süveget is a fejibe nyomta. Vigyázkodhattak ímmár!
    Ment az anyjához:
    – Édesanyám, né, mit kaptam! Süveget, baltát! – így énekelt.
    No a baltával hármat vágott, nyomába nyomban háromemeletes palota emeledett, s még mindenféle, mi szájnak jó: inni-ennivaló!
    Éppen ekkor az öreg patsa udvarnépei a palota felé találtak hajókázni. Megláták, meg is látogaták. Keresztül-kasul járták, ettek-ittak, ámultak-bámultak. Aztán visszatértek az öreg patsához – velük ment süvege alatt a láthatatlan napholdarcú –, s hozták a hírt:
    – Arramenet a parton csak homok volt, visszajövet: palota! Benne inni-ennivaló! – harsogtak.
    Egy leány az öreg patsa udvarában – akit később a patsának vitéz fia második nőül elvett volt – így szólt:
    – Lehetetlen, ilyesmit nem láthattatok! Ilyesmi csak tehetetlenföldjén létezik! Hanem, hej, a tenger közepén áll két oszlop, egyik magasabb a másiknál, mind a kettő aranyoszlop! A két aranyoszlop ormán két hordó forog! Mind a kettő aranyhordó! A magosabb aranyoszlop ormán forgó aranyhordó vastag hangon mesét mond, az alacsonyabb aranyoszlop ormán forgó aranyhordó vékony hangon dalokat billegtet… – így beszélt az a leány.
    A naphold arcú gyermek a süveg alól hallgatá, s három baltaütéssel ezeket mind a maguk palotájához odakoppintá.
    Nohát ismét a palota felé hajókáznak az öreg patsa udvarnépei. Béromolnak, bámulnak. Két oszlop áll ott, egyik magasabb a másiknál! Mind a kettő aranyoszlop. A két aranyoszlop ormán két aranyhordó forog. A magosabb aranyoszlop ormán az aranyhordó vastag hangon mesét mond, az alacsonyabb aranyoszlop ormán az aranyhordó vékony hangon nótát fú. Beljebb kerülve a naphold arcú gyermeket is megláták. Süveg nélkül.
    Az öreg patsához megtérvén a hírt is elhozák:
    – Ej, mit láttunk mi! – így tátognak. – Két aranyoszlop tetejibe két aranyhordó forog! A magosabbik aranyoszlop ormán a hordó vastag hangon mesét mond, az alacsonyabb ormán vékony hangon nótát fú! S láttunk gyermeket, fél orcája hold, fél orcája nap!
    – Az lehetetlen, ilyesmit ti nem láthattatok! – mondja az a leány, aki később a patsa vitéz fiának második felesége lett. – Ilyesmi csak lehetetlenföldjén létezhet! Hej, hanem a tenger közepében ökör mered! Szarva: aranyszarv! A szarva mentén hal úszkál: aranyhal…
    A naphold arcú gyermek a süveg alól kihallgatá, s három baltaütéssel azt az ökröt aranyhalastul hazavezeté.
    A hajón odautazó patsanép meglátja a palotát. Minden zegét-zugát megbámulják. Látják az ökröt, ökörnek aranyszarvát, aranyszarva mentén aranyhal lubickolását. Lesik a naphold arcú gyermeket, hunyorognak az aranyoszlopon mesélve-, dúdolva forgó aranyhordóra.
    Eközben az öreg patsának vitéz fia is, katonáival együtt hazatért apjához, a patsaudvarba.
    Az öreg patsa népei is fölkerekedtek, leúsztattak, patsaudvarba suvadva így zúgtak:
    – Ej, mit láttunk, no! Ökör szarva végén aranyhal lubickol! Aranyoszlop ormán aranyhordó meseszó-nótaszó! És még napholdarcú gyermekecskét is láttunk!
    – Há, az lehetetlen, ilyesmit ti nem láthattatok! Ilyesmi csak lehetetlenföldjén létezik! – mondja az a leány, akit később a patsának vitéz fia elvett. – Hej, hanem a tenger közepében tölgyfa nőtt, a tölgyfán két gyermek, mind a kettő dalát dúdolja! Fél orcájuk hold, fél orcájuk nap! Ha egyszer dúdolnak, abból öröm árad, s kacagni kell, ha még egyszer dúdolnak, abból bánat fakad, és sírni kell…
    – Induljunk hát, lássuk csak! – szól a patsának vitéz fia, aki ezt katonáival mind végighallgatá.
    A naphold arcú gyermek is, hogy a süveg alatt látatlan kihallgatá azt a leányt, azt gondolá:
    – Hej, tán éppen az én bátyáim lesznek azok!
    Elment hát, s hazahozta két bátyját, kerek hárman lettek. Az apjukhoz sárgarézből hidat raktak:
    – Édesapánk, eljössz-e hozzánk vendégségbe?
    Meghívták. Hát az atyjok ezt mikor meghallá, sírva fakadott!
    – Jaj, hisz ti az én gyermekeim vagytok! – így zokogott.
    – No, gyere, apa! – biztaták.
    A patsának vitéz fia – népeivel, katonáival – a sárgaréz hídra lépett, azon jövögetett. Lábuk nyomán meg csak eltűnt a híd, megérkeztek a fiúk palotájába! Nekifogtak ivásnak-evésnek! Aztán, hogy ittak is, ettek is, mind az öreg patsa városába költöztek.
    Éljenek most is, azt kívánom!

Mészáros Gyula nyersfordításából a műfordítást, feldolgozást Berecz András végezte el.