Napkút Kiadó - Napút Online kulturális folyóirat

David Edgar

Az asztal formája

Színdarab

Szereplők:

Pavel PRUS író, negyven év körüli

Monica FREIE, adminisztrátor, huszonéves

Petr VLADISLAV, közlekedésügyi miniszter, közel a negyvenhez

Josef LUTZ, a Kommunista Párt főtitkára, hatvan év körüli

Michael KAPLAN, miniszterelnök, közel a hatvanhoz

Jan MILEV, szakszervezetek titkára, negyvenöt éves

Vera ROUSOVA, koalíciós pártküldött, ötvenöt éves

Jan MATKOVIC, katolikus értelmiségi, középkorú

Andrei ZIETEK, diákvezér, húsz év körüli

Victoria BRODSKAYA, ellenzéki titkár, huszonegy éves

Victor SPASSOV, volt pártfőtitkár, a szovjet invázió után leváltották, hatvan év körüli.

Második felvonás, második jelenet

Az asztalokon lévő dolgokat és az egyik asztalt is elviszik, és ezért amikor ismét felgyulladnak a lámpák, L alakú elrendezést láthatunk. Pillanatnyilag azonban sötét van, csak egy elemlámpa világít. Egy hét telt el. Még mindig ott a tüntető tömeg. Prus hangja hallatszik a sötétben.

PRUS Nos, ismeri a szabályt. Amíg az utcán vannak, sor a nevük. Amikor benyomulnak a térre, csőcseléknek számítanak.

SPASSOV (Megfordul és mosolyog.)

PRUS (Az ablakhoz megy, kinéz) Aha. (Rövid szünet.) Ó, és nyilvánvalóan a Kreml telefonált.

SPASSOV Igen? És miért?

PRUS Azt akarják, hogy támadjunk.

SPASSOV (Tudomásul veszi. Aztán) És mi újság?

PRUS Nem találják az ügyeletes villanyszerelőt.

SPASSOV Na igen. Az utasításos gazdaságok korlátai.

PRUS Egy gyertya sincs. Vagy egy elemlámpa.

SPASSOV Persze, dettó.

PRUS Amikor már csak egy dolog megoldása van hátra. És az öreg mehet, és lehet bevezetni az újat. (Rövid szünet.) Azt hiszem, Kaplan igencsak örömmel várja. Továbbra is a zászlóval foglalkozik, a karja alatt.

Szünet. Spassov kinéz az ablakon.

SPASSOV Tulajdonképpen nem voltak jó marxista érvek a központosított gazdaság kiiktatása ellen. Valóban azzal érveltünk, hogy korszerű technológiai társadalomban a szakszervezetek, az önirányítás satöbbi tényleg megfelelőbb formák a szocialista termelő vállalatok számára.

PRUS Érveltetek.

SPASSOV Az osztályharcot megnyertük. Most az volt a sürgető feladat, hogy fejlesszük a gazdaságot. A szakemberekre világos és életbevágó szerep várt.

PRUS Természetesen.

SPASSOV Még ellenzéki párt alakítását is javasoltuk. Úgy tűnt, semmiféle tudományos ok nem szól az ellen, hogy egy pluralista szocialista társadalomban egymás mellett létezzen két párt. És nem is érveltek ellene komolyan.

PRUS Nem?

SPASSOV És az egy demokratikusan és egyetemesen megválasztott Elnökről szóló elképzelés ellen sem. (Szünet.)

PRUS Victor, senki sem vitatja…

SPASSOV És persze adódtak hibák és ellentmondások. Isten látja, akadtak kalandorok és opportunisták a sorainkban. De mégis úgy gondolom, hogy ami most történik, az nem annak ellenére kezdődött, amire akkor került sor. (Szünet.)

PRUS Victor, én tökéletesen egyetértek. És nem ismerek senkit, aki ne értene egyet.

SPASSOV És természetesen ma élveztek bizonyos geopolitikai előnyöket.

PRUS Amint azt mindenki elismeri.

SPASSOV Például nem tartózkodik a szövetségesünk 100 000 katonája az utcáitokon.

PRUS Persze.

SPASSOV Ezért bántó, ha az embernek azt mondják neki, hogy nem több Sztálin vigyoránál. (Szünet.)

PRUS Victor, ezek az emberek börtönben voltak. Azért, mert írtak dolgokat és mondtak dolgokat, meglehetősen gyakran olyan dolgokat, amik igen tisztességesen az Új Reggel jelentőségének elismerésével kezdődtek. És Isten látja, ha az embert börtönbe csukják, nem szavatolja az erényét, sőt, pont az ellenkezőjét váltja ki. De ők keresztülmentek rajta, te pedig nem. És amilyen az emberi természet, az befolyásolja, hogy ők hogyan gondolkodnak – hogy mi hogyan gondolkodunk – ezekről a dolgokról most, amikor kijöttünk a börtönből és készülünk belépni a kormányba.

SPASSOV Nem vagyok biztos benne, hogy ők tudják, min mentünk mi keresztül.

PRUS Nehéz tudni az emberről, hogy min megy keresztül. Lutz és Kaplan nem egy koncentrációs táborban találkoztak először? (Rövid szünet.)

SPASSOV Ami azt illeti…

PRUS Ez pontosan az a tény, amit sohasem közöltél.

SPASSOV Nem kérdeztek mindig.

PRUS Ó, éppen eleget kérdeztek.

SPASSOV És mindig úgy tűnt, hogy popzenekarok.

PRUS És mi baj van a popzenekarokkal?

SPASSOV És elismerem, hogy lényegében e kulturális és művészeti kérdéseket mindig másodlagosnak tekintettem…

PRUS Igen. Másodlagosnak tekintetted. Mi viszont feltétlenül elsődlegesnek tekintettük őket. Mi nem programtervezetekben, akciótervekben vagy akár kiáltványokban láttuk a kiutat. Hanem abban, hogy az emberek úgy éljék az életüket mintha szabad emberek lennének. Abból a módfelett utópikus feltételezésből kiindulva, hogy ha ezt elég soká tesszük, a realitás behozhatja a lemaradást. Mint ahogy be is hozta november 18-án, amikor azok a kölykök virágokat tűztek a rendőrök pajzsai mögé, Beatles- és Bob Dylan-dalokat énekeltek, és mindezt az út kellős közepéén.

SPASSOV Nézd, senki sem tagadja…

PRUS És aztán egy hete, amikor egy Platform-plenárison – egy plenárison – voltam, és megfogalmaztuk, felülvizsgáltuk vagy módosítottuk – ahogy az már lenni szokott, gondolom ,,élesítettük’’ – egyik-másik témával kapcsolatos határozatot, hirtelen az ajtók kitárultak, és egy csapat kölyök berontott Ifjú Úttörőknek öltözve. Kék ingek és vörös nyakkendők. Rövid nadrágok. Az egész. És bejelentették, hogy ők a Központi Miniszteri Bizottság Speciális Operációs Egysége az Önteltség Megsemmisítésére, és senki nem mozdult. És odaadták nekünk ezeket a kis kerek műanyagtükröket, amelyekben felszólítottak minket, figyeljünk azon árulkodó jelekre, hogy Mi Ők leszünk.

SPASSOV Ez bájos.

PRUS Nos ezek igencsak a hatvanas éveket idézték. A nyugati újságírók kellőképpen meg voltak döbbenve.

SPASSOV Az én hatvanas éveim nem egészen ilyenek voltak.

PRUS Nem voltak ilyenek. És mégis képes vagy ilyeneket mondani, hogy ,,sürgető feladatok’’ meg ,,ellentmondás’’ és ,,kalandor’’, s a tetejébe többé-kevésbé meg is tudod őrizni a komolyságod.

SPASSOV Meg tudom? Valóban meg tudom?

PRUS Sőt még olyat is mondasz, hogy ,,pluralisztikus szocialista társadalom’’. (Rövid szünet.) És természetesen legyen demokratikusan választott Elnök meg Parlament hozzá független pártokkal, akár hárommal vagy néggyel is. De mint tudod, pillanatnyilag az a javaslat, hogy ezek a jó dolgok nem mehetnek végbe egyszerre, és az Elnököt pillanatnyilag a Nemzetgyűlésnek kellene kineveznie. És Isten minket úgy segéljen, hogy ez én legyek. (Rövid szünet.) Engem úgy tekintenek mint a múlttal való gyökeres szakítás jelképét.

SPASSOV Mint aki szemben állt a nemzet megalázásával.

PRUS Nem, nem úgy gondoltam.

SPASSOV Tudod, nem vezetheted ezt az országot olyan emberek nélkül, akik vezető káderek voltak a pártban.

PRUS Akad több olyan volt vezető káder, aki teljes mértékben támogat.

SPASSOV Nem állíthatsz mindenkit bíróság elé, aki nem tartozik ezek közé.

PRUS Aligha állítunk bárkit is bíróság elé, aki lojális. De azokat, akiket bíróság elé állítunk, azokat bíróság elé is kell állítanunk. Köztük azt az embert, aki kizárt téged a pártból, és aki csaknem 20 éven át vizet prédikált és bort ivott.

SPASSOV És aki, miként kiemelted, tízes éveinek végét Buchenwaldban töltötte.

Szünet. Prus más irányba viszi a beszélgetést.

PRUS Van egy tündérmese, mondhatni egy genre. Ismered jól. Van egy család, egy paraszt meg a felesége, akik nagy szegénységben és szégyenben élnek. És jön egy boszorkány vagy egy tündér, és felajánlja, hogy teljesíti három kívánságukat. De mivel nem gondolják meg jól, az első kívánságukat valami jelentéktelenre tékozolják, a másodikkal valami őrült és elfogadhatatlan dolgot csinálnak, s a harmadikat arra kell fölhasználniuk, hogy helyükre tegyék a dolgokat. És mint ahogy az ember mindig gondolná, ha valóban okosak lettek volna, elsőre azt kívánták volna, az összes többi kívánságuk váljék valóra. De persze a kívánságok sohasem így működnek. Mindnek vannak akaratlan bökkenőik. És ez a lényege a történetnek. (Rövid szünet.) Az eredő ugyanaz a mítosz, mint a géniusz a palackban, a könyv a tiltott teremben, a Pandora Szelencéje vagy a kígyó almája. A szellem a korlátlan hatalomról szóló ígéreteivel, amelyről ha egyszer kiszabadul, kiderül, hogy démon. (Szünet.)

SPASSOV És mit szabadítottál ki?

PRUS Ó, valami nagyon régi dolgot.

SPASSOV Igen?

PRUS A vágyat, hogy egyszer ismét Európában legyünk.

SPASSOV Egy kapitalista vagy egy szocialista Európában?

PRUS Ugyan! A vonzó Svéd Modellben. Voltál ott valaha?

SPASSOV Néhány éve nem. De amikor ott voltam, vonzóbbnak találtam New Yorknál vagy Chicagónál. És most közlik velem, hogy Nyugat-Európában a munkanélküliek száma azonos a mi lakosságunkéval, és minden nagyváros tele van az utcán kartonlemezek alatt alvókkal.

PRUS Igen, az a baj, hogy az éjszaka az utcákon alvó emberek alternatívája, hogy mindenki átalussza a napot otthon. Mint egy gyár vezetője megjegyezte, a szocialista köztársaságban nem volt munkanélküliség, és így ehelyett mindannyian az ő autógyárában voltak.

SPASSOV (Kicsit elmosolyodik.) Az állam azt adja meg az embereknek, amire szükségük van. Nem azt, amit akarnak.

SPASSOV És mi az amit akarnak?

PRUS (vállrándítással) Szabadságot.

SPASSOV Nak vagy tól?

PRUS Nos, nem a kólától vagy a Burger Kingtől.

SPASSOV De talán a félelemtől.

PRUS Ó, szóval azt gondolod, félelem volt…

SPASSOV És bizonytalanság.

PRUS Nos, még egyszer…

SPASSOV Attól az érzéstől, hogy ha nem vagy egy fiatal és törtető fajta legény, ha valójában öreg, beteg vagy törékeny vagy, akkor magadra maradsz egy barátságtalan közömbös világtól körülvéve. És ha a sorod rosszra fordul, senki sem törődik veled.

PRUS Úgy gondolod, ahogy most törődnek?

SPASSOV Mert…

Hirtelen rúd alakú zseblámpa sugároz át a kis kapun. Monica Freie jön be a terembe. Megpillantja a telefont. Odamegy és tárcsáz. Nem látja Prust és Spassovot.

FREIE Szevasz. Most figyelj, nincs sok időm. Akadály keletkezett az ülésen. Kihunytak a fények. Nem, nem áramszünet. Szemmel láthatólag az épületben van a hiba. Te már a huszadik vagy, aki ezt mondja. Most, figyelj – nem, drágám, most már vannak közvetlen vonalaink. Siemens urak üdvözletével Nyugat-Németországból. Most, hallgass ide! Nézd, ez aligha a lehető legfontosabb, de történetesen ez a Parlamenti Eljárásokban illetékes új Bizottság munkapartija, amelyre jegyzeteket készítek, és körbeadom a folyékony aszfaltot. És igen, ez sok tekintetben igencsak ugyanolyan, de hála Istennek legalább valamivel kisebb teher nehezedik a világ hős munkásaira, és ezért jóval kevesebb szó esik arról, hogy sürgősen újra és újra meg kell kettőzni a 14. Kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésére irányuló erőfeszítéseket. (Mulatva) Vagy üdvözlök egy levelet a Dicsőséges Október Elektroncső- és Villanykörtegyár száz munkásától, akik tiltakoznak az amerikai imperializmus lakájainak azon legutóbbi durva kísérlete ellen, hogy gyermeteg téveszméket gerjesszenek kispolgári elemek körében. (Válaszolva) Vagy valóban kudarcba fulladt kísérleteik az antifasiszta éberség gyöngítésére. (Válaszolva) Vagy nézze a szörnyűségeket, amiket a négerekkel művelnek. Pedig az egyedüli kapcsolatok, amik ebben a történelmi egybeesésben érdekelnek azok, amiket veled kovácsolok. Most emlékeztetlek, hogy azt mondtam neked, kéthetes késésben vagyok – (A fények kigyúlnak.) Á. Fény. Mindegy, akárhogy is… (A telefon megnémul.) A francba! Halló. Halló?

PRUS Halló.

FREIE (megfordul és meglátja Prust és Spassovot)

PRUS Kérem, folytassa!

FREIE Hát, jelenleg… A helyzet az, hogy a vonal…. Hát nem.

Leteszi a telefont. Gyorsan kimegy. Prus mosolyog.

SPASSOV Egyszer aláírtam egy levelet. Az ötvenes évek elején. Egyike voltam a Friedrich Engels Antifasiszta Rohambrigád tizenhét fiatal káderének. A levélben az állt, hogy követeljük az ötödik hadoszlopba tartozók és az úgynevezett titóisták kizárását a pártból. És aztán engem is kizártak, Lutz újra kinyomtatta a Starban, hogy kimutassa opportunizmusomat a maga teljes mélységében. Miután természetesen én magam is egy úgynevezett titóista voltam.

KAPLAN (Bejön a kis ajtón.) Á, itt vagytok. Végül találtunk gyertyákat. Valósággal szétkapkodták őket az utóbbi napokban. Remélik azonban, hogy ez nem lesz így tovább.

PRUS Nos, igen, biztosan nem.

KAPLAN Talán újra kellene kezdenünk, amint lehet. Igen kevés megoldanivaló maradt hátra. (Elkapja Spassov egy pillantását. Menni készül; hátat fordít.) Szemmel láthatóan egy incidens. Egy fiatal vietnami. Vendégmunkás, aki a hálóterme felé tart. És meglehetősen csúnyán összeveri rövid hajú fiatalok bandája. (Rövid szünet.)

KAPLAN Nos, amennyiben kész vannak – uraim. (Kimegy.)

SPASSOV A helyzet az, hogy nem voltak ugyanabban a táborban. Lutz politikai volt, és Buchenwaldba küldték. De ha 13 éves voltál és zsidó 1943-ban, akkor egyenesen Birkenauba küldtek. Csoda, hogy túlélte. (Az ablakhoz megy, és kinéz.) Hangok susognak egyszerú emberek fülében. Az emberek, akik azelőtt biztonságban érezték magukat. A démonok, amiket kiengedtünk. És valóban Európa, amelyhez ismét csatlakozunk. (Szembefordul Prusszal.) Kérem, közölje a Bizottsággal, hogy támogatom – melegen támogatom – az Elnöknek a Nemzetgyűlés tagjai általi azonnali megválasztását. (Kimegy a főkapun.)

Arató János fordítása

A darabot a Berlini Fal lebontásának egyéves évfordulóján mutatták be a brit Nemzeti Színházban. A mű nyomon követi az egyik keleti tömbbeli kormány bukását 1989 végén. Nem nevezi meg az országot, de a cselekmény sejtetni engedi, hogy Csehszlovákiáról van szó, és Spassovot például Dubcekről, Prust pedig Havelről mintázta az író.
David Edgar 1948-ban született Birmingham-ben. Számos színdarab szerzője.

Szereplők:
Pavel PRUS író, negyven év körüli
Monica FREIE, adminisztrátor, huszonéves
Petr VLADISLAV, közlekedésügyi miniszter, közel a negyvenhez
Josef LUTZ, a Kommunista Párt főtitkára, hatvan év körüli
Michael KAPLAN, miniszterelnök, közel a hatvanhoz
Jan MILEV, szakszervezetek titkára, negyvenöt éves
Vera ROUSOVA, koalíciós pártküldött, ötvenöt éves
Jan MATKOVIC, katolikus értelmiségi, középkorú
Andrei ZIETEK, diákvezér, húsz év körüli
Victoria BRODSKAYA, ellenzéki titkár, huszonegy éves
Victor SPASSOV, volt pártfőtitkár, a szovjet invázió után leváltották, hatvan év körüli.


Második felvonás, második jelenet
Az asztalokon lévő dolgokat és az egyik asztalt is elviszik, és ezért amikor ismét felgyulladnak a lámpák, L alakú elrendezést láthatunk. Pillanatnyilag azonban sötét van, csak egy elemlámpa világít. Egy hét telt el. Még mindig ott a tüntető tömeg. Prus hangja hallatszik a sötétben.

PRUS	Nos, ismeri a szabályt. Amíg az utcán vannak, sor a nevük. Amikor benyomulnak a térre, csőcseléknek számítanak.
SPASSOV	(Megfordul és mosolyog.)
PRUS	(Az ablakhoz megy, kinéz) Aha. (Rövid szünet.) Ó, és nyilvánvalóan a Kreml telefonált.
SPASSOV	Igen? És miért?
PRUS	Azt akarják, hogy támadjunk.
SPASSOV	(Tudomásul veszi. Aztán) És mi újság?
PRUS	Nem találják az ügyeletes villanyszerelőt.
SPASSOV	Na igen. Az utasításos gazdaságok korlátai.
PRUS	Egy gyertya sincs. Vagy egy elemlámpa.
SPASSOV	Persze, dettó.
PRUS	Amikor már csak egy dolog megoldása van hátra. És az öreg mehet, és lehet bevezetni az újat. (Rövid szünet.) Azt hiszem, Kaplan igencsak örömmel várja. Továbbra is a zászlóval foglalkozik, a karja alatt.

Szünet. Spassov kinéz az ablakon.

SPASSOV	Tulajdonképpen nem voltak jó marxista érvek a központosított gazdaság kiiktatása ellen. Valóban azzal érveltünk, hogy korszerű technológiai társadalomban a szakszervezetek, az önirányítás satöbbi tényleg megfelelőbb formák a szocialista termelő vállalatok számára.
PRUS	Érveltetek.
SPASSOV	Az osztályharcot megnyertük. Most az volt a sürgető feladat, hogy fejlesszük a gazdaságot. A szakemberekre világos és életbevágó szerep várt.
PRUS	Természetesen.
SPASSOV	Még ellenzéki párt alakítását is javasoltuk. Úgy tűnt, semmiféle tudományos ok nem szól az ellen, hogy egy pluralista szocialista társadalomban egymás mellett létezzen két párt. És nem is érveltek ellene komolyan.
PRUS	Nem?
SPASSOV	És az egy demokratikusan és egyetemesen megválasztott Elnökről szóló elképzelés ellen sem. (Szünet.)
PRUS	Victor, senki sem vitatja…
SPASSOV	És persze adódtak hibák és ellentmondások. Isten látja, akadtak kalandorok és opportunisták a sorainkban. De mégis úgy gondolom, hogy ami most történik, az nem annak ellenére kezdődött, amire akkor került sor. (Szünet.)
PRUS	Victor, én tökéletesen egyetértek. És nem ismerek senkit, aki ne értene egyet.
SPASSOV	És természetesen ma élveztek bizonyos geopolitikai előnyöket.
PRUS	Amint azt mindenki elismeri.
SPASSOV	Például nem tartózkodik a szövetségesünk 100 000 katonája az utcáitokon.
PRUS	Persze.
SPASSOV	Ezért bántó, ha az embernek azt mondják neki, hogy nem több Sztálin vigyoránál. (Szünet.)
PRUS	Victor, ezek az emberek börtönben voltak. Azért, mert írtak dolgokat és mondtak dolgokat, meglehetősen gyakran olyan dolgokat, amik igen tisztességesen az Új Reggel jelentőségének elismerésével kezdődtek. És Isten látja, ha az embert börtönbe csukják, nem szavatolja az erényét, sőt, pont az ellenkezőjét váltja ki. De ők keresztülmentek rajta, te pedig nem. És amilyen az emberi természet, az befolyásolja, hogy ők hogyan gondolkodnak – hogy mi hogyan gondolkodunk – ezekről a dolgokról most, amikor kijöttünk a börtönből és készülünk belépni a kormányba.
SPASSOV	Nem vagyok biztos benne, hogy ők tudják, min mentünk mi keresztül.
PRUS	Nehéz tudni az emberről, hogy min megy keresztül. Lutz és Kaplan nem egy koncentrációs táborban találkoztak először? (Rövid szünet.)
SPASSOV	Ami azt illeti…
PRUS	Ez pontosan az a tény, amit sohasem közöltél.
SPASSOV	Nem kérdeztek mindig.
PRUS	Ó, éppen eleget kérdeztek.
SPASSOV	És mindig úgy tűnt, hogy popzenekarok.
PRUS	És mi baj van a popzenekarokkal?
SPASSOV	És elismerem, hogy lényegében e kulturális és művészeti kérdéseket mindig másodlagosnak tekintettem…
PRUS	Igen. Másodlagosnak tekintetted. Mi viszont feltétlenül elsődlegesnek tekintettük őket. Mi nem programtervezetekben, akciótervekben vagy akár kiáltványokban láttuk a kiutat. Hanem abban, hogy az emberek úgy éljék az életüket mintha szabad emberek lennének. Abból a módfelett utópikus feltételezésből kiindulva, hogy ha ezt elég soká tesszük, a realitás behozhatja a lemaradást. Mint ahogy be is hozta november 18-án, amikor azok a kölykök virágokat tűztek a rendőrök pajzsai mögé, Beatles- és Bob Dylan-dalokat énekeltek, és mindezt az út kellős közepéén.
SPASSOV	Nézd, senki sem tagadja…
PRUS	És aztán egy hete, amikor egy Platform-plenárison – egy plenárison – voltam, és megfogalmaztuk, felülvizsgáltuk vagy módosítottuk – ahogy az már lenni szokott, gondolom ,,élesítettük’’ – egyik-másik témával kapcsolatos határozatot, hirtelen az ajtók kitárultak, és egy csapat kölyök berontott Ifjú Úttörőknek öltözve. Kék ingek és vörös nyakkendők. Rövid nadrágok. Az egész. És bejelentették, hogy ők a Központi Miniszteri Bizottság Speciális Operációs Egysége az Önteltség Megsemmisítésére, és senki nem mozdult. És odaadták nekünk ezeket a kis kerek műanyagtükröket, amelyekben felszólítottak minket, figyeljünk azon árulkodó jelekre, hogy Mi Ők leszünk.
SPASSOV	Ez bájos.
PRUS	Nos ezek igencsak a hatvanas éveket idézték. A nyugati újságírók kellőképpen meg voltak döbbenve.
SPASSOV	Az én hatvanas éveim nem egészen ilyenek voltak.
PRUS	Nem voltak ilyenek. És mégis képes vagy ilyeneket mondani, hogy ,,sürgető feladatok’’ meg ,,ellentmondás’’ és ,,kalandor’’, s a tetejébe többé-kevésbé meg is tudod őrizni a komolyságod.
SPASSOV	Meg tudom? Valóban meg tudom?
PRUS	Sőt még olyat is mondasz, hogy ,,pluralisztikus szocialista társadalom’’. (Rövid szünet.) És természetesen legyen demokratikusan választott Elnök meg Parlament hozzá független pártokkal, akár hárommal vagy néggyel is. De mint tudod, pillanatnyilag az a javaslat, hogy ezek a jó dolgok nem mehetnek végbe egyszerre, és az Elnököt pillanatnyilag a Nemzetgyűlésnek kellene kineveznie. És Isten minket úgy segéljen, hogy ez én legyek. (Rövid szünet.) Engem úgy tekintenek mint a múlttal való gyökeres szakítás jelképét.
SPASSOV	Mint aki szemben állt a nemzet megalázásával.
PRUS	Nem, nem úgy gondoltam.
SPASSOV	Tudod, nem vezetheted ezt az országot olyan emberek nélkül, akik vezető káderek voltak a pártban.
PRUS	Akad több olyan volt vezető káder, aki teljes mértékben támogat.
SPASSOV	Nem állíthatsz mindenkit bíróság elé, aki nem tartozik ezek közé.
PRUS	Aligha állítunk bárkit is bíróság elé, aki lojális. De azokat, akiket bíróság elé állítunk, azokat bíróság elé is kell állítanunk. Köztük azt az embert, aki kizárt téged a pártból, és aki csaknem 20 éven át vizet prédikált és bort ivott.
SPASSOV	És aki, miként kiemelted, tízes éveinek végét Buchenwaldban töltötte.

Szünet. Prus más irányba viszi a beszélgetést.

PRUS	Van egy tündérmese, mondhatni egy genre. Ismered jól. Van egy család, egy paraszt meg a felesége, akik nagy szegénységben és szégyenben élnek. És jön egy boszorkány vagy egy tündér, és felajánlja, hogy teljesíti három kívánságukat. De mivel nem gondolják meg jól, az első kívánságukat valami jelentéktelenre tékozolják, a másodikkal valami őrült és elfogadhatatlan dolgot csinálnak, s a harmadikat arra kell fölhasználniuk, hogy helyükre tegyék a dolgokat. És mint ahogy az ember mindig gondolná, ha valóban okosak lettek volna, elsőre azt kívánták volna, az összes többi kívánságuk váljék valóra. De persze a kívánságok sohasem így működnek. Mindnek vannak akaratlan bökkenőik. És ez a lényege a történetnek. (Rövid szünet.) Az eredő ugyanaz a mítosz, mint a géniusz a palackban, a könyv a tiltott teremben, a Pandora Szelencéje vagy a kígyó almája. A szellem a korlátlan hatalomról szóló ígéreteivel, amelyről ha egyszer kiszabadul, kiderül, hogy démon. (Szünet.)
SPASSOV	És mit szabadítottál ki?
PRUS	Ó, valami nagyon régi dolgot.
SPASSOV	Igen?
PRUS	A vágyat, hogy egyszer ismét Európában legyünk.
SPASSOV	Egy kapitalista vagy egy szocialista Európában?
PRUS	Ugyan! A vonzó Svéd Modellben. Voltál ott valaha?
SPASSOV	Néhány éve nem. De amikor ott voltam, vonzóbbnak találtam New Yorknál vagy Chicagónál. És most közlik velem, hogy Nyugat-Európában a munkanélküliek száma azonos a mi lakosságunkéval, és minden nagyváros tele van az utcán kartonlemezek alatt alvókkal.
PRUS	Igen, az a baj, hogy az éjszaka az utcákon alvó emberek alternatívája, hogy mindenki átalussza a napot otthon. Mint egy gyár vezetője megjegyezte, a szocialista köztársaságban nem volt munkanélküliség, és így ehelyett mindannyian az ő autógyárában voltak.
SPASSOV	(Kicsit elmosolyodik.) Az állam azt adja meg az embereknek, amire szükségük van. Nem azt, amit akarnak.
SPASSOV	És mi az amit akarnak?
PRUS	(vállrándítással) Szabadságot.
SPASSOV	Nak vagy tól?
PRUS	Nos, nem a kólától vagy a Burger Kingtől.
SPASSOV	De talán a félelemtől.
PRUS	Ó, szóval azt gondolod, félelem volt…
SPASSOV	És bizonytalanság.
PRUS	Nos, még egyszer…
SPASSOV	Attól az érzéstől, hogy ha nem vagy egy fiatal és törtető fajta legény, ha valójában öreg, beteg vagy törékeny vagy, akkor magadra maradsz egy barátságtalan közömbös világtól körülvéve. És ha a sorod rosszra fordul, senki sem törődik veled.
PRUS	Úgy gondolod, ahogy most törődnek?
SPASSOV	Mert…

Hirtelen rúd alakú zseblámpa sugároz át a kis kapun. Monica Freie jön be a terembe. Megpillantja a telefont. Odamegy és tárcsáz. Nem látja Prust és Spassovot.

FREIE	Szevasz. Most figyelj, nincs sok időm. Akadály keletkezett az ülésen. Kihunytak a fények. Nem, nem áramszünet. Szemmel láthatólag az épületben van a hiba. Te már a huszadik vagy, aki ezt mondja. Most, figyelj – nem, drágám, most már vannak közvetlen vonalaink. Siemens urak üdvözletével Nyugat-Németországból. Most, hallgass ide! Nézd, ez aligha a lehető legfontosabb, de történetesen ez a Parlamenti Eljárásokban illetékes új Bizottság munkapartija, amelyre jegyzeteket készítek, és körbeadom a folyékony aszfaltot. És igen, ez sok tekintetben igencsak ugyanolyan, de hála Istennek legalább valamivel kisebb teher nehezedik a világ hős munkásaira, és ezért jóval kevesebb szó esik arról, hogy sürgősen újra és újra meg kell kettőzni a 14. Kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésére irányuló erőfeszítéseket. (Mulatva) Vagy üdvözlök egy levelet a Dicsőséges Október Elektroncső- és Villanykörtegyár száz munkásától, akik tiltakoznak az amerikai imperializmus lakájainak azon legutóbbi durva kísérlete ellen, hogy gyermeteg téveszméket gerjesszenek kispolgári elemek körében. (Válaszolva) Vagy valóban kudarcba fulladt kísérleteik az antifasiszta éberség gyöngítésére. (Válaszolva) Vagy nézze a szörnyűségeket, amiket a négerekkel művelnek. Pedig az egyedüli kapcsolatok, amik ebben a történelmi egybeesésben érdekelnek azok, amiket veled kovácsolok. Most emlékeztetlek, hogy azt mondtam neked, kéthetes késésben vagyok – (A fények kigyúlnak.) Á. Fény. Mindegy, akárhogy is… (A telefon megnémul.) A francba! Halló. Halló?
PRUS	Halló.
FREIE	(megfordul és meglátja Prust és Spassovot)
PRUS	Kérem, folytassa!
FREIE	Hát, jelenleg… A helyzet az, hogy a vonal…. Hát nem.

Leteszi a telefont. Gyorsan kimegy. Prus mosolyog.

SPASSOV	Egyszer aláírtam egy levelet. Az ötvenes évek elején. Egyike voltam a Friedrich Engels Antifasiszta Rohambrigád tizenhét fiatal káderének. A levélben az állt, hogy követeljük az ötödik hadoszlopba tartozók és az úgynevezett titóisták kizárását a pártból. És aztán engem is kizártak, Lutz újra kinyomtatta a Starban, hogy kimutassa opportunizmusomat a maga teljes mélységében. Miután természetesen én magam is egy úgynevezett titóista voltam.
KAPLAN	(Bejön a kis ajtón.) Á, itt vagytok. Végül találtunk gyertyákat. Valósággal szétkapkodták őket az utóbbi napokban. Remélik azonban, hogy ez nem lesz így tovább.
PRUS	Nos, igen, biztosan nem.
KAPLAN	Talán újra kellene kezdenünk, amint lehet. Igen kevés megoldanivaló maradt hátra. (Elkapja Spassov egy pillantását. Menni készül; hátat fordít.) Szemmel láthatóan egy incidens. Egy fiatal vietnami. Vendégmunkás, aki a hálóterme felé tart. És meglehetősen csúnyán összeveri rövid hajú fiatalok bandája. (Rövid szünet.)
KAPLAN	Nos, amennyiben kész vannak – uraim. (Kimegy.)
SPASSOV	A helyzet az, hogy nem voltak ugyanabban a táborban. Lutz politikai volt, és Buchenwaldba küldték. De ha 13 éves voltál és zsidó 1943-ban, akkor egyenesen Birkenauba küldtek. Csoda, hogy túlélte. (Az ablakhoz megy, és kinéz.) Hangok susognak egyszerú emberek fülében. Az emberek, akik azelőtt biztonságban érezték magukat. A démonok, amiket kiengedtünk. És valóban Európa, amelyhez ismét csatlakozunk. (Szembefordul Prusszal.) Kérem, közölje a Bizottsággal, hogy támogatom – melegen támogatom – az Elnöknek a Nemzetgyűlés tagjai általi azonnali megválasztását. (Kimegy a főkapun.)