Sharon Pollock
Vérkötelékek
Színműrészlet
Szereplők: | |
MISS LIZZIE, aki BRIDGET, az ír szolgálólány szerepét fogja játszani | |
A SZÍNÉSZNŐ, aki LIZZIE BORDENT-t fogja alakítani | |
HARRY, Mrs. Borden fivére | |
EMMA, Lizzie nővére | |
ANDREW, Lizzie apja | |
ABIGAIL, Lizzie mostohaanyja | |
DR. PATRICK, az ír orvos | |
néha a VÉDŐÜGYVÉD | |
Színhely: | |
Az idő: vasárnap késő délután és este 1902 késő őszén, Fall Riverben. Az „álomelmélet” ideje – ha szabad így neveznünk – 1892.
A játéktér egyrészt a Borden-házon belül: az ebédlő, ahonnan ki lehet jutni a konyhába; a nappali; a második szintre vezető lépcsősor, valamint Bordenék udvara: a házat körülvevő járda és a madarak ketrecei. | |
Megjegyzés az előadásról: | |
A cselekménynek szabadon kell folynia. Nem szabad a történetet a színpad elsötétítésével, a bútorok vagy díszletelemek mozgatásával részekre szabdalni. Egyes szereplőket ki lehet merevíteni, miközben mások jeleneteit játsszák. A szereplőket nem kell le-és felküldeni a színpadról, minthogy A Színésznő és Miss Lizzie (valamint az utolsó jelenetben Emma) kivételével a szereplők képzeletbeliek, és a valóságban minden cselekvés Miss Lizzie és A Színésznő között kerül sorra az előbbi ebédlőjében és nappalijában.
A Védőügyvéd lehet látható személy, árnyék vagy fátyol mögötti alak. Mialatt Miss Lizzie Bridget alakításába ki- illetve belép, jelenlétét érzékeljük, gyakran visszahúzódva figyel, míg Bridgetként nem vesz részt a cselekményben. | |
A színpad közepén álló női alakot világítanak meg. Leginkább formális beállítás. Szünet. Megszólal: | |
„Minthogy amit mondandó vagyok csak olyan dolog lehet,
| |
Karját kinyújtja, ujjait mozgatja, amint a megfelelő szót keresi. | |
„A”… Baromság!! | |
Felemeli a szöveget, elvesz egy darab csokoládét. | |
„Reszket a Türelemtől” türelemtől, türelemtől!… | |
Miss Lizzie belép a konyhából, kezében teáskészlet. A Színésznő figyelme Miss Lizzie-re irányul. A Színésznő figyeli, amint Miss Lizzie ül a szalonban és lassan két csésze teát önt ki. A Színésznő fogai közül kiszívja a csokoládét, mielőtt beszélni kezd: | |
A SZÍNÉSZNŐ | Hogy… kell helyesen csinálni, Lizzie? |
MISS LIZZIE | Helyesen? |
A SZÍNÉSZNŐ | Először a tejszínt kell a csészébe önteni és azután a teát, vagy először a teát és azután a tejszínt? Az egyik a helyes sorrend. Úgy helyes ahogyan te csinálod, úgy csinálják olyan körökben is, ahol ez számít? |
MISS LIZZIE | Cukrot? |
A SZÍNÉSZNŐ | Nos, úgy? |
MISS LIZZIE | Nem tudom, cukrot? |
A SZÍNÉSZNŐ | Mmm. Miss Lizzie cukrot tesz a teába. Gondolom, ha meglenne Mrs. Beetontól az Illemkönyv, meg tudnánk benne nézni. |
MISS LIZZIE | Megvan, idehozzam? |
A SZÍNÉSZNŐ | Ne… Megkérdezhetnéd a nővéredet, hátha ő tudja. |
MISS LIZZIE | Kéred a teát vagy nem? |
A SZÍNÉSZNŐ | Utálom a teát. |
MISS LIZZIE | Minden vasárnap iszod. |
A SZÍNÉSZNŐ | Azért iszom, mert szeretsz ezzel kínálni. |
MISS LIZZIE | Pfu. |
A SZÍNÉSZNŐ | Így igaz. El sem tudod képzelni, mennyire szenvedek ettől a kétszersült-teával szertartástól. Tényleg. A teától felfordul a gyomrom, a kétszersülttől meg elhízom, mert olyan sokat eszem belőle. |
MISS LIZZIE | Akkor gyakorolj önmegtartóztatást! |
A SZÍNÉSZNŐ | Mmmm… Miért nem kérdezzük meg a nővéredet, melyik a helyes? |
MISS LIZZIE | Kérdezd meg te! |
A SZÍNÉSZNŐ | Hogy kérdezhetném? Nem szól hozzám. Azt hiszem, nem is lát. Legalábbis nem adja semmi jelét. (Felnéz a lépcsőn.) Szerinted mit csinál odafenn minden vasárnap délután? |
MISS LIZZIE | Duzzog. |
A SZÍNÉSZNŐ | És, gondolom, olvassa a Bibliát és Mrs. Beeton Illemkönyvét. Oh, Lizzie… Micsoda hosszú nap. A legesleghosszabb nap… Mikor jön el az, a leghosszabb nap? |
MISS LIZZIE | Júniusban. |
A SZÍNÉSZNŐ | Igen, júniusban. Miss Lizzie-re néz. Júniusban? |
MISS LIZZIE | Júniusban. |
A SZÍNÉSZNŐ | Mmmmm…. |
MISS LIZZIE | Tudom, mire gondolsz. |
A SZÍNÉSZNŐ | Persze, hogy tudod… arra gondolok… én töltsek sherryt – vagy te. |
MISS LIZZIE | Nem. |
A SZÍNÉSZNŐ | Júniusra gondolok… Fall Riverben. |
MISS LIZZIE | Nem. |
A SZÍNÉSZNŐ | Augusztus Fall Riverben. Mosolyog. Szünet. |
MISS LIZZIE | Találkozhattunk volna Bostonban. |
A SZÍNÉSZNŐ | Jobban szeretek itt. |
MISS LIZZIE | Nem találod… kicsit unalmasnak? |
A SZÍNÉSZNŐ | Au contraire. |
Miss Lizzie kicsit elmosolyodik az affektáláson. | |
A SZÍNÉSZNŐ | Micsoda? |
MISS LIZZIE | Én kicsit unalmasnak találom… Tudom, mit csinálsz. Beszívod a hangulatot. |
A SZÍNÉSZNŐ | Butaság, Lizzie. Azért jövök, hogy lássalak. |
MISS LIZZIE | Miért? |
A SZÍNÉSZNŐ | Kettőnk… miatt. (Csend.) |
MISS LIZZIE | Tegnap este későn értél ide. Későbben, mint máskor. |
A SZÍNÉSZNŐ | Ugyan, ne butáskodj. |
MISS LIZZIE | Vajon miért? |
A SZÍNÉSZNŐ | Elhúzódott az előadás – késve kezdtünk, késve fejeztük be. |
MISS LIZZIE | És? |
A SZÍNÉSZNŐ | És… utána mind elmentünk inni. |
MISS LIZZIE | Mind? |
A SZÍNÉSZNŐ | A többi szereplővel együtt. |
MISS LIZZIE | Ja, igen. |
A SZÍNÉSZNŐ | És utána taxiba ültem… azzal jöttem egészen Bostonból.… Van fogalmad, mennyibe került? |
MISS LIZZIE | Kell, hogy legyen. Ne felejtsd el, hogy én fizettem ki a számlát. |
A SZÍNÉSZNŐ | (Nevet.) Persze. Micsoda zűrzavar van a fejemben. Túl sok szó futkos fel-alá benne. Szörnyű. |
MISS LIZZIE | Veszem észre. Szünet. |
A SZÍNÉSZNŐ | … Tudod…amikor így… bámulsz rám… egyenesen a szemembe. Azt hiszem… úgy gondolod… hogy ha hazudok… kiderül… felbukkan, mint citrom a játékautomatában. (A szemére mutat.) Tik-Tik… (Szünet.) Valamelyik nap a színház mögötti kis utcában gyerekek játszottak. Tudod, mit csináltak? |
MISS LIZZIE | Honnan tudnám? |
A SZÍNÉSZNŐ | Ugróköteleztek, és tudod mit énekeltek? (Énekelni kezd, tapsol, de nem a dal ritmusát követve)
„Lizzie Borden fejszét fogott
|
MISS LIZZIE | Leállítottad őket? |
A SZÍNÉSZNŐ | Nem. |
MISS LIZZIE | Megmondtad nekik, hogy felmentettek? |
A SZÍNÉSZNŐ | Nem. |
MISS LIZZIE | Akkor mit csináltál? |
A SZÍNÉSZNŐ | Becsuktam az ablakot. |
MISS LIZZIE | Nemes gesztus rám nézve. |
A SZÍNÉSZNŐ | Próbáltunk – szörnyű zajt csaptak. Máskor meg labdáznak, da-dong, da-dong, da-dong, neki a falnak. Egyszer meg egy macskával… |
MISS LIZZIE | És nem állítottad le őket? |
A SZÍNÉSZNŐ | Akkor leállítottam. (Odamegy az asztalhoz, amin gramofon van. Le akar játszani egy lemezt. Megáll.) Szabad? |
MISS LIZZIE | Miért ne? |
A SZÍNÉSZNŐ | A nővéred miatt… a zaj idegesíti. |
MISS LIZZIE | Engem meg ő idegesít. Nem is egyszer. |
A SZÍNÉSZNŐ | Javíthatatlan vagy, Lizzie. |
A Színésznő kitárja karjait Lizzie irányába. A legújabb divat szerinti táncot táncolják, egy Scott Joplin számra. Figyelniük kell, de beszélgetnek, miközben a zenére egészen szabályosan táncolnak. | |
A SZÍNÉSZNŐ… Szerinted erős állkapcsod van? | |
MISS LIZZIE | Miért kérded? |
A SZÍNÉSZNŐ | Azt mondták, tokád van. |
MISS LIZZIE | Tényleg? |
A SZÍNÉSZNŐ | A jegyzőkönyvben az áll, határozottan tokás vagy. |
MISS LIZZIE | Annak tíz éve. |
A SZÍNÉSZNŐ | Képzeld csak el. Csak harmincnégy voltál. |
MISS LIZZIE | Igen. |
A SZÍNÉSZNŐ | Itt történt, ebben a házban. |
MISS LIZZIE | Te vezetsz. |
A SZÍNÉSZNŐ | Tudom. |
MISS LIZZIE | Szerintem nem vagyok tokás. Sem akkor, sem most. És szerinted? |
A SZÍNÉSZNŐ | Lizzie? Lizzie. |
MISS LIZZIE | Mi? |
A SZÍNÉSZNŐ | … te tetted? |
MISS LIZZIE | Mit tettem én? Szünet. |
A SZÍNÉSZNŐ | Sosem mondasz el nekem semmit. Kikapcsolja a zenét. |
MISS LIZZIE | Mindent elmondok neked. |
A SZÍNÉSZNŐ | Nem, nem mondasz! |
MISS LIZZIE | De igen, elmondom neked a legszemélyesebb dolgaimat, a gondolataimat. az álmaimat, a – |
A SZÍNÉSZNŐ | De sosem azt az egy dolgot… Cigarettát gyújt. |
MISS LIZZIE | És ne szívd azokat – bűzlenek. |
Kürtösy Katalin fordítása
A kortárs kanadai (angol nyelvű) drámaírónő a XIX. század végének mindmáig rejtélyes kettős gyilkosságához fordul kétfelvonásos művéhez témáért. Az új-angliai Borden vénkisasszony (bár még csak harmincas évei derekán járt, ezzel a jelzővel illették) több fejszecsapással ölte meg apját és annak második feleségét, de végül is felmentették, mivel nem tudták egyértelműen rábizonyítani a szörnyű tettet. (Az újabb kritika emiatt az O. J. Simpson esettel is rokonítja a múlt századi pert.)
Pollock drámája, amelynek első felvonásából közlünk részletet) valódi színházat csinál a krimi-szerű történetből: (a minden bizonnyal leszbikus) Lizzie Bordent meglátogatja Színésznő barátnője tíz évvel a bűncselekmény után, és az eseményeket újrajátszva próbálja kideríteni, vajon valóban minden kétséget kizáróan Lizzie-e a gyilkos. A Színésznő játssza Lizzie Bordent, míg Lizzie a cselédlány, Bridget szerepét alakítja. Ahogyan visszapörgetik az eseményeket, kiderül egyrészt, hogy ezt mintegy rítus-szerűen hétről hétre eljátsszák, és olyan részletekre is fény derül, hogy a mostohaanya fivérének akarta átjátszani a Borden család földjét, javait, mivel férje, a két lány (Lizzienek van egy nővére is, Emma) apja igen befolyásolható volt. A hétköznapi élet részleteiből kiderül, hogy a lányokra szinte kényszerű férjhezmenés várt, amire viszont Lizzie nem volt hajlandó – akivel megértette magát, nős ember volt. Az árnyalt lélekrajz eredményeként a drámában kiderül, hogy Lizzie számára nem adódott más kiút lehetetlen helyzetéből, mint hogy megölje apját és nevelőanyját – de a dráma olyan irányba is mutat, hogy hasonló helyzetben bárki más is hasonlóképpen cselekedhetett volna. A darab utolsó szavai – „Te tetted?” – a közönség felé irányítva ezt a kérdőjelet erősítik fel.