Sípos (S) Gyula

Heródes Antipas

Moralitás egy részben

Szereplők
A FÉRFI, aki Heródesnek képzeli magát
A NŐ, aki nyomoz
Sötét, komolyzenei akkordok; közben függöny föl; a prológus alatt erősödő, szűk fejgép az ágyon fekvő férfire.
Prológus.
Zene alatt egy hang mondja a szöveget, írógép-kattogás
FŐORVOS HANGJA	„Az osztályunkra bekerült 28 éves férfibeteg, az elmúlt két hétben, továbbromló állapottal… viselkedik. Tévhitei, zavart képei, rémálmai visszavezethetőek arra a balesetre, amelyet tanúként élt végig, s melynek hatását mind a mai napig nem tudta feldolgozni. A rendőrségi jelentés szerint egy Keresztes János nevű, középmagas, barna hajú, 25 éves férfi kizuhant a Fülöp utcai ház második emeleti ablakából és szörnyethalt. A vizsgálat megállapította, hogy előzőleg a lakásban lévők mulatoztak. A halott menyasszonyának anyja ittas, a lány nevelőapja enyhén ittas állapotban volt. A halott férfi szervezetéből alkohol nem volt kimutatható. Az anya szerint János tánc közben, véletlenül zuhant ki az ablakon. A lány nem tett vallomást. A nevelőapa zavart viselkedése miatt került osztályunkra, ahol állapota az elmúlt időkben folyamatosan romlott. Dulakodásra, bűncselekményre utaló nyomot a rendőrség nem talált. A vizsgálatot befejezettnek tekintik. A férfi gyógyszeres kezelése és megfigyelése folytatódik. Gyógyszeradagját a következőkben állapítom meg naponta…”
A zene és az írógépkattogás lassan elhalkul, a félhomályban lepusztult kórházi szoba látható, benne ágy, ágybetét, ágynemű, székek, éjjeliszekrény, a földön műanyag tálca, rajta műanyag tányér, étellel. A Férfin szürke ruha, amelyről nem eldönthető, hogy pizsama, rabruha, vagy egyéb. Ajtó balról.
1. kép
A Férfi pizsamában fekszik az ágyon, elhaló hangon, révületben:
FÉRFI	Szolgák! Szolgák! Már mióta vagyok itt, de még nem hozták az edényt. Ez egyszerűen megengedhetetlen! Ha ilyen itt a kiszolgálás, mit élhetnek át a vendégeim! Szolgák! Szolgák!
Egy árnyék jelenik meg az ajtóból. Női hang; dühös és türelmetlen.
NŐ	Mit akar?!
FÉRFI	Hozzon egy edényt!
NŐ	Tessék?
FÉRFI	Mondtam egy edényt. Egy éjjeli edényt.
NŐ	Minek?
FÉRFI	Hogyhogy minek? Már mióta vagyok itt, de még nem tudtam könnyíteni magamon. Ha ez így megy tovább, összerondítom magam!
NŐ	Hát ha annyira sürgős, üljön a kacsára.
FÉRFI	Üljek kacsára?
NŐ	Igen, a kacsára.
FÉRFI	Ez valami barbár kultusz? Hát el tudja maga képzelni mi történik akkor, ha én ráülök egy kacsára? Az én súlyommal? Még hápogni sem maradna ideje…
NŐ	Milyen hápogásról beszél?
FÉRFI	Hát a kacsáéról.
NŐ	Milyen kacsáéról?
FÉRFI	Én is azt kérdezem, milyen kacsáról beszél?
A Nő beront fehér köpenyben, fityulában; eléggé feldúlt állapotban; vele együtt fény fel.
NŐ	Erről! (A Férfi kezébe nyomja.)
FÉRFI	Ez?
NŐ	Ez!
FÉRFI	Na de kedvesem, ez nem kacsa…
NŐ	Hát mi?
FÉRFI	Pajzs.
NŐ	Pajzs?!
FÉRFI	(átszellemülten) Pajzs!
NŐ	Akkor másszon be a takaró alá azzal a pajzzsal, csináljon bele, aztán tegye be az ágy alá!
FÉRFI	Mit csináljak? Jegyezd meg, te lány, én egyetlen katonámnak sem engedem meg, hogy ilyen tisztátalan dolgokat tegyen. Tisztátalan fegyverrel nem lehet csatát nyerni! A pajzs az harcra való (mutatja) Védekezés, vagy ha kell, támadás. Egy sújtás az élével… Látod?! És a pogány gazember már le is van győzve.
NŐ	Magát meg a tegnapi ebéd győzi le mindjárt, ha nem hagyja abba a hadonászást.
FÉRFI	Azért hozz egy edényt, hogy ez az elképzelhetetlen helyzet ne fordulhasson elő. Különben is mindjárt jönnek a szabók, addigra túl akarok lenni az egészen.
NŐ	Szabók??
FÉRFI	Ej, hát még ezt sem tudod? Most készül az ünnepi öltözékem a templom szentelési ünnepségére. A palást, meg minden. A palotát is átépítik, azért vagyok kénytelen itt tartózkodni, a vendégszobában… Na, hozd az edényt – iparkodj!
Kis szünet, a Nő gondolkozik, mit tehetne, aztán feszülten odamegy a Férfihoz.
NŐ	Na jó, hagyjuk ezt. Üljön fel, helyezze magát kényelembe. (igazgatja a párnát) Én tudom, hogy ki maga, és maga is tudja, hogy ki. Beszéljünk értelmesen, és minden rendben lesz. Ne féljen, én segítek a bíróságon is, majd szerzek egy jó ügyvédet…
FÉRFI	(értetlenül) És azon a bíróságon az ügyvéd hozza az éjjeli edényt? Ez a foglalkozása?
NŐ	Jaj, hagyja már – akkor végzi el a dolgát, amikor akarja!
FÉRFI	Akkor jó. Mert már alig bírom. (feláll, az ajtó felé indul)
NŐ	Most hová megy?
FÉRFI	Ki kell mennem! Muszáj…
NŐ	Muszáj?
FÉRFI	Muszáj!
NŐ	Tudtam, hogy nem fogja bírni itt sokáig. Ennél még a börtön is jobb.
FÉRFI	Ugye?! Ennél bármi jobb…
NŐ	Igen? Innen bármikor kimehet. Csak annyit kell tennie, hogy beismeri, hogy normális, és most csak színészkedik.
FÉRFI	Ez miért kérdés? Persze, hogy normális vagyok. Na menjünk már!
Türelmetlenül járkál, látszik rajta, hogy már nem sokáig bírja.
NŐ	Várjon, rá kell mondania a magnóra, hogy eddig csak színészkedett!
FÉRFI	Normális vagyok! A színészeket meg különben sem szeretem. Igaz, amikor felépíttettem a Tízvárost, külön amfiteátrumot építettem nekik – de az a rómaiak miatt volt.
NŐ	Állj, állj, állj! Ne kezdje elölről! Azt mondta, normális!
FÉRFI	Az vagyok!
NŐ	Akkor ezt most mondja bele ebbe a magnóba! (előhúzza a zsebéből)
FÉRFI	Ebbe a szelencébe?
NŐ	Ebbe a szelencébe.
FÉRFI	A színészkedést is? Mert magam sem szeretem…
NŐ	Azt is. Főleg azt.
FÉRFI	Hát jó. (fölé hajol) Így jó?
NŐ	Jó.
FÉRFI	Jó. Akkor mondom. (kis csend után teátrális hangon mondja) Normális vagyok. Így jó? Az egyetlen normális vagyok. (mintegy kiszól a nőnek) Persze, hogy az vagyok, én vagyok Heródes, a nagy király (visszafordul a magnó felé), és most mégis egy saskeselyű tépi a hólyagom…
NŐ	Hagyd abba!
FÉRFI	Miért? Nem volt jó? Ez nem színészkedés, ez dráma! Én, az ország első embere, nem tudok könnyíteni magamon?! Dávid megküzdött Góliáttal, én meg egy szolgálólánnyal sem bírok! Ez dráma! És közben mindjárt szétdurran a hólyagom.
NŐ	Te vagy egy nagy hólyag!
FÉRFI	Ennyire látszik? Lassan teljesen megtelek. Nem ihatok több vizet…
NŐ	Hagyd abba! Azt mondtad, normális vagy.
FÉRFI	Az vagyok. Én vagyok Heródes, a király. Engem választott a nép. A nép nem választ bolondot!
A Nő válaszolni akar, amikor hirtelen csöngetnek. A Férfi kihúzza magát, „királyi tartást” vesz fel, és elindul az ajtó felé.
FÉRFI	Meg kell jelennem a tanács előtt!
Kimegy az ajtón. A Nő leroskad a székre, egyszer-kétszer visszahallgatja a felvételt, közben maga elé mered…
NŐ	Gyűlölöm! Gyűlölni akarom! – de nem megy. (az arcát a kezébe temeti, lassan simogatja) Ő a gyilkos… Uramisten! Add, hogy tudjam, hogy ő volt!… Már nem értek semmit. Mielőtt idejöttem, minden olyan világos volt… Megölte a testvéremet, Jánost, a nevelt lánya vőlegényét, aztán a vizsgálat elől ide menekült… de most… a vele töltött napok megingattak… és ha mégis őrült? Ha tényleg becsavarodott? (feláll, járkálni kezd) Megérdemelte! Megölte a testvéremet… megérdemelte!… (újra leül) Ha ő volt… (előveszi a könyvet a köpenye zsebéből, felsóhajt) Istenem, már alig van időm!… Itt a könyve. Össze-vissza húzgálva pirossal meg kékkel… Először bigott katolikus lett, aztán meg gyilkolt. Hazudott akkor is, most is hazudik! Jancsi meg elhitte… magához édesgette… ezt nem értem. Vidám, okos gyerek volt. Mi történt vele, hogy… Valamit tett vele ez az ember, amivel behülyítette – és most engem is be akar, csakhogy én okosabb vagyok! (feláll, járkálni kezd) Hogy szokták mondani? Ne engedd, hogy az ellenfeled a saját térfelén játsszon veled! Eddig nem is engedtem – és nem is értem el semmit. De most bemegyek az ő térfelére! A saját eszközeivel fogom elkapni! Őrült vagy? Legyél az! Hívő vagy! Legyél az! De a kettő együtt nem megy! (felnéz a plafonra) Isten, ha vagy, most segíts! (felnyitja a könyvet) Mutass egy szöveget és segíts, hogy az leleplezze a gonoszságot! (Olvasni kezdi, ahol kinyílt, megdöbben, lassan leül.)
Közben a Férfi jön vissza lassan, látszik rajta az injekció hatása. Elöl a pizsamáján hatalmas folt. Leül az ágyra a Nő mellé, felsőtestét himbálja előre-hátra, néha halkan nyög. Nő hirtelen felrezzen.
NŐ	Úristen! Megint mit tettek magával?
FÉRFI	(A Férfi lassan, kicsit kásásan beszél) Ez az ünnepi beszéd… meg a lakoma… kicsit lezsibbasztott…. zsib zsibi… zsupp. Hopp! És nem is volt jóízű…
NŐ	Szerencsétlen… (megtörli a Férfi szájáról lecsorgó nyálat)
FÉRFI	Te vagy az, kedvesem?
NŐ	Tessék?… igen, én vagyok… én vagyok.
FÉRFI	Tudod, azok az egyszerű vacsorák, amiket te főztél, azok jobbak voltak. Még azelőtt… tudod, még azelőtt, hogy…
NŐ	Igen? Mielőtt?
FÉRFI	Mielőtt…? Nem is tudom. Mielőtt elkezdődött a tánc.
NŐ	Milyen tánc? (kapkodva előkeresi és bekapcsolja a magnót)
FÉRFI	Hát a tánc.
NŐ	A tánc?
FÉRFI	A tánc.
NŐ	(megtörli a Férfi száját) Ki vagy te? Hallod, ki vagy te?
FÉRFI	Heródes.
NŐ	Te lennél az? Ez a te könyved?
FÉRFI	Enyém.
A Bibliából idézett részeknél mindig fényváltás a színpadon, lassan kialakuló misztikus fényhatások
NŐ	És emlékszel, mi van benne?… (A Férfi nem válaszol, folytatja a himbálózást) Olvastam a táncról. Ez lenne az a tánc?… (olvasni kezdi) „A kinek én fejét vétetém, az a János ez. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.”… – Satöbbi, igen… Ide van írva, és te aláhúztad! Mondd, mit jelent ez? – „De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala…”
FÉRFI	(hintáztatja magát, majd hisztérikusan kitör) János! Én nem akartam! (Leesik a székről, ott marad, nyöszörögve sír. A Nő mellé térdel, törli a száját, de közben a feje mellé állija a magnót úgy, hogy a férfi ne lássa. A test zuhanásával egy ritmusban fényváltás.)
NŐ	Akkor meg miért tetted? Miért ölted meg! Megölted! Itt van benne, hogy Heródes megölte Jánost, itt benne van, itt van, hogy megölted! Ezért vagy Heródes?!
A Nő sírni kezd, veri a Férfit, az a földön nyög, szín elsötétül. Komor komolyzenei akkordok, vészjósló futamok, melyek lassan ellágyulnak.

Baleset vagy gyilkosság? Gyilkos vagy őrült? Őrült vagy őrültség? Egy fiatal férfi meghal, egy másik elmegyógyintézetbe kerül. Ő már Heródes. Vagy csak úgy tesz? Beteg vagy gyilkos? Gyilkos vagy áldozat ő is?
    A színpadi mű arra keres választ, lehet-e, kell-e, szabad-e mások tetteiért vállalnunk a felelősséget a szeretet (vagy Isten) nevében.