Koppány Zsolt
Halottak
Bizarr komédia egy fölvonásban (részlet)
Szereplők: | |
ELSŐ HALOTT | |
MÁSODIK HALOTT | |
HARMADIK HALOTT | |
PATOLÓGUS | |
BONCSEGÉD | |
A színen egymás mellett egyenlő távolságban boncasztalok. Körben csempe. Üvegszekrény. Asztal. Műszerek. Az Első halott a Harmadik halottal háttal ülnek a bal szélső boncasztalon, a jobb szélső boncasztalon fekvő Második halottnak. | |
MÁSODIK HALOTT | Önök nem gondolkodtak el azon, hogy mikor halunk meg véglegesen? |
ELSŐ HALOTT | Léglegesen meghaltunk. |
MÁSODIK HALOTT | Akkor nem beszélgetnénk itt egymással. |
ELSŐ HALOTT | Lehet, hogy csak hallucináció az egész. |
MÁSODIK HALOTT | Hallucinálni csak élők tudnak. A halott az halott. |
ELSŐ HALOTT | Lehet, hogy visszatértünk az agyhalálból? |
MÁSODIK HALOTT | Kizárt. Abból csak Jézus Krisztus tért vissza. |
ELSŐ HALOTT | Téved, fiacskám. Jézus az emberré lett Isten. Ő nem orvosi kategória. De Lázár! Az igen. Már szaga volt, mikor Krisztus föltámasztotta halottaiból. |
HARMADIK HALOTT | Ennyi marhaságot én még nem is hallottam! Pedig leéltem hatvanhat évet. Úgy éljek, ez már sok. |
ELSŐ HALOTT | Nem élt maga semmit. |
HARMADIK HALOTT | Hogyhogy? |
ELSŐ HALOTT | Úgy, hogy amit maga é1etnek nevez, csak csupa kötelesség volt, áldozat, önkínzás, perverzió, Szerette például önmagát? |
MÁSODIK HALOTT | Én igen! |
HARMADIK HALOTT | Volt is nekem időm arra, hogy magammal foglalkozzam! |
ELSŐ HALOTT | Na látja. Aki nem szereti önmagát, az másokat sem képes igazán szeretni. |
HARMADIK HALOTT | Már megbocsásson asszonyom, de ez marhaság. Én szerettem a feleségemet, meg a lányomat. Nagyon. |
ELSŐ HALOTT | Hogyan szerette őket? |
HARMADIK HALOTT | Hát most mondtam. Nagyon. Megtettem mindent. Hogy legyen kaja, szép ruha, ház, kert. Jószág, |
MÁSODIK HALOTT | Az igazi férfi! (mosolyog) Ismerik a mondást? A férfinak három dolog van az életében, ezeket végre kell hajtania. Ha törik, ha szakad. Gyereket nemzeni, házat építeni, fát ültetni. A böllér úr megtette mindhármat. Mit gondol? Gyászolják magát? |
HARMADIK HALOTT | Biztosan sírnak szegények. Az asszony meg a lányom. |
MÁSODIK HALOTT | Hát persze, hogy sírnak. Mert a gyereknemző, házépítő, faültető magukra hagyta őket. Most aztán mi lesz a betevővel? Mi lesz a házzal? A jószággal? |
HARMADIK HALOTT | Csak nem azt akarja mondani… |
MÁSODIK HALOTT | De. Bizony, higgyen nekem. A nőnek semmi más nem kell. Csak a fészekmeleg. A nyugalom. A harmónia. A biztonság. Erre való az igazi férfi, hogy mindezt megteremtse. Hát nem hallott a tiszazugi méregkeverő asszonyokról? Beteg volt az emberük, csak pusztította a kenyeret. Minek él? Hát megmérgezték valamennyit. Mert a gazdaságot vinni kell. A beteg meg nem jó semmire. |
HARMADIK HALOTT | (Elfordul, sír. Arcát törölgeti.) |
ELSŐ HALOTT | Látja, mit csinált? Most vigasztalhatatlan ez az ember. |
MÁSODIK HALOTT | Ez a volt ember. |
ELSŐ HALOTT | Akkor is. |
HARMADIK HALOTT | Hagyja csak, asszonyom. A fiúnak igaza van. Úgyhogy jobb, hogy itt vagyok. Jobb, hogy elföldelnek. Az életem úgyis csak színjáték volt. A melóra kellettem, igen. Még azt is elhittem, hogy jó vagyok az ágyban. Pedig dehogy! Hogyan is lehettem volna jó? Annyi meló után? Örültem, hogy föl tudok mászni az ágyra. Az asszony meg úgy lihegett, mint a kifárasztott disznó. Közben nem érzett semmit. Csak hát a kötelesség. Mert ha megmondja az igazat, azzal gyöngített volna. Igaz, fiatalúr? |
MÁSODIK HALOTT | Igen. Igaza van. A nők már csak ilyenek, Persze én nem vagyok igazi férfi. Gyereket nem nemzettem, fát nem ültettem, házat nem építettem. Csak álmodoztam egy rövid életen át. De álmaimban átéltem mindent. Ugyanannyit, mint Ön, asszonyom. Vagy a böllér úr. (Szünet.) |
MÁSODIK HALOTT | A maga infarktusa. Tudni akarja, miért is kapta voltaképpen? |
HARMADIK HAL0T’T Hát nem elmondtam az elébb? | |
MÁSODIK HALOTT | Is. |
HARMADIK HALOTT | És még mi? |
MÁSODIK HALOTT | Hát a genetika. A hetedíziglen. A családban, nyakam rá, volt már érrendszeri betegség. |
HARMADIK HALOTT | Volt. Apámat megütötte a guta. Anyám meg szíves volt. Akkor ezért? |
MÁSODIK HALOTT | Mondom. Is. És amiket elmesélt. A sok stressz. A megfelelni akarás. És a koleszterin. |
HARMADIK HALOTT | Hogy micsoda? |
MÁSODIK HALOTT | A koleszterin. IDL, HDL, VLDL. Ezek a faktorok. Magának sok volt az ártó faktora. Az LDL. És az lerakódott az érfalakon. Lerakódott, mint a gyűlölet. Mert az is lerakódik. |
ELSŐ HALOTT | És belénk kövesedik. |
MÁSODIK HALOTT | Ki nem robbantja onnan semmi. |
ELSŐ HALOTT | A szeretet. Az kipucolja. |
MÁSODIK HALOTT | Igaz. De mi a szeretet? Mindenre azt mondjuk, nem? Szeretem a levest. Szeretem a kutyámat. Anyámat. Barátomat. Szeretem önmagamat. Ha feszül a hólyagom, szeretek pisálni. És szeretem az Istent. Nem érzik, micsoda különbségek? Leves, hugyozás, Isten? Hát nem értik? |
ELSŐ HALOTT | Érdekes. Ezen még sohasem gondolkodtam. |
MÁSODIK HALOTT | Na látja. Mert a szeretet nem evilági fogalom. Nincs rá szavunk. Mert mindent szeretünk. De Istent szeretni… az más. |
HARMADIK HALOTT | Érdekel is engem! Engem föl se nyitottak még. Pedig az udvaron estem össze. Igazságügyi intézetbe kellett volna vinni a testemet. Erre idehoztak maguk közé. |
ELSŐ HALOTT | Bánja? |
HARMADIK HALOTT | Nem arról van szó, csak hát… tudja… mi van, ha megmérgeztek? |
MÁSODIK HALOTT | Ugyan már! Akkor mérgezték volna meg, ha beteg lett volna. Ha nem bírta volna a munkát. De dolgozott, mint az állat. Maga mondta. |
HARMADIK HALOTT | Mint az igavonó barom. |
ELSŐ HALOTT | Fölvágják a mellkasát, ne izgassa magát. És akkor megtudja. De tudja így is. Hiszen maga mondta, hogy hátsó fali infarktus. |
HARMADIK HALOTT | Hát persze! Mert amikor a kórháztan feküdtem az intenzíven, defibrilláltak, vagy mi a fenét csináltak velem, és akkor mondta ott egy nagyokos, hogy ennek annyi. Hátsó fali. |
ELSŐ HALOTT | Fölülről látta a saját testét? |
HARMADIK HALOTT | Bizony ám! Mindent láttam és hallottam! |
ELSŐ HALOTT | Akkor ennek az embernek van lelke! |
MÁSODIK HALOTT | Bocsásson meg asszonyom, de vitatkoznom kell önnel. A halál melyik stádiumában volt a böllér úr? |
ELSŐ HALOTT | A klinikai halál állapotában. |
MÁSODIK HALOTT | Ezzel mindent el is magyarázott. Ha majd az agyhalálban lévő beteg, illetve már halott látja önmagát fölülről, akkor beszélhetünk. Addig mindez csak föltevés. És eléggé gyenge lábakon álló. |
ELSŐ HALOTT | Érdekes. Én a műtét alatt nem láttam semmit. Nem bújtam ki magamból. |
MÁSODIK HALOTT | Látja. Ez is engem igazol. |
HARMADIK HALOTT | És maga? Maga nagyokos? |
MÁSODIK HALOTT | Én nem tudok semmit a magam haláláról. Csak arra emlékszem, hogy lándzsával átütötték a jobb oldalamat, beszakítva a bordákat, egészen a szívemig. |
Az Első és a Harmadik halott elfordul. | |
ELSŐ HALOTT | De hát ez őrület! |
HARMADIK HALOTT | Iszonyatos. Még a disznót sem kínzom úgy, hogy jobbról balra döfjem szíven. |
(…) | |
Szünet. | |
BONCSEGÉD | (Kissé unottan a sarokban lévő vödörért nyúl. A csap alá tartja. Zubog a víz. Elzárja. Rongyot tesz bele. Vékony sugárban Domestost spriccel a vízbe. Kiveszi, kicsavarja a rongyot. Letérdel és fölmos. A Patológus a műszerekkel babrál.) |
BONCSEGÉD | Valahogyan úgy éreztem magam tegnap éjjel, ahogy a nedves ágyban fölültem, mint az égetett halott, mikor fölül a krematóriumban, s ijedten körbenézve visszafekszik. |
PATOLÓGUS | Miket zagyvál itt? |
BONCSEGÉD | Verscsíra. Blank vers. Ha figyeli, észreveszi a rímtelen, drámai jambust. |
PATOLÓGUS | Majd adok én magának olyan jambust, hogy attól koldul! Mosson föl, azt mondtam. És ha már olyan okos, álmodozó, akkor tudhatná hogy az égetés során a halott nem ül föl! |
BONCSEGÉD | Tudom, főorvos úr! Hogyne tudnám. De az apám a háborúban… Szóval egészségügyis volt, és a debreceni krematórium egyik kemencéjének lyukán belesett. És akkor látta, hogy fölül a halott. Aztán szétporlad. Nálam: visszafekszik. Mert ez egy metafora. Szétnéz, és azt mondja, na, nekem ebből elég! Még hogy vissza az életbe? Soha! Ha már égetik a testemet, akkor nem élek. A meghalást senki sem ússza meg, akkor meg minek kapálózni. Tetszik engem érteni? |
PATOLÓGUS | Értem. Hát hogyne érteném. Hóbortos gyerek maga. Soha nem lesz komoly tudós. |
BONCSEGÉD | Nem is akarok az lenni. Nem is lehetnék. Tehetségtelen vagyok az orvostudományhoz. De író még lehet belőlem. Vagy filozófus. |
PATOLÓGUS | De legfőképpen halott. Az lehet magából. Mint ezekből itt. (a háta mögé bök) Annyi bennünk a tartósítószer, hogy később rohadunk el. |
BONCSEGÉD | De addig is kitöltöm az időt valamivel… (Szünet.) |
PATOLÓGUS | Ha egy kicsit is érdekelné! |
BONCSEGÉD | Mi? |
PATOLÓGUS | Hát az orvostudomány! |
BONCSEGÉD | Érdekel! Hát hogyne érdekelne. Akkor nem jövök ide. Igaz, alibi meló. De elmehettem volna máshova is. |
A Patológus minikazettás-magnót kapcsol be. Megnyomja a fölvétel-gombot. Mikroszkóp fölé hajol. | |
PATOLÓGUS | A pajzsmirigy daganatszövetet tarlalmaz, melynek egyes területei hyalinos alapállományt mutatnak, másutt szolid, trabecularis folliculáris részek mutatkoznak, ismét más területeken hyalinos stromával rendelkező papilláris szövetburjánzás figyelhető meg. (Kikapcsolja a magnót.) Na, mit szól? Ez is van olyan költői, mint a maga előbbi szövege. |
BONCSEGÉD | Van. Csak hátborzongató. |
PATOLÓGUS | Az. De életszerű. Semmi metafizikai marháskodás. És ez csak a baloldali lebeny. De folytassuk. (Ismét bekapcsolja a magnót.) A jobboldali lebenyben jól megfigyelhető az intravascularis tumorterjedés, illetve a pajzsmirigy tokjának infiltrációja. A daganat perineurális terjedése is jól látható. (Föláll, kikapcsolja a magnót.) Na látja. Ha műtét után ez az asszony elmegy további kezelésekre, akkor ma vidáman élhetne. |
BONCSEGÉD | És nem él vidáman? |
PATOLÓGUS | Megbolondult? |
BONCSEGÉD | Bocsásson meg, főorvos úr, de neki már jó. Ő már túl van mindenen. Lehet, hogy így akarta. De miért? Miért most tetszik analizálni a szöveteket, három évvel a műtét után? |
PATOLÓGUS | Semmi különös. Csak az akkori önmagamat akartam ellenőrizni. Majd összevetem a kórszövettani lelettel. Nem is tudom. Nem értem én sem, miért tettem félre ezt az anyagot. Talán forradalmasítom a gyógyítást a pajzsmirigynek ebben a kórképében. |
BONCSEGÉD | De akarják-e? |
PATOLÓGUS | Kik? Az egészségügy? |
BONCSEGÉD | Nem. Az ilyen korú asszonyok. Akarnak-e tovább élni, éhkoppon, magukra hagyottan? Erre nem gondolt? |
PATOLÓGUS | Nem vagyok szociális intézmény. A gyógyításra esküdtem fel. De mit is vitatkozom én magával? Ha nem érdekli, hát nem érdekli. Mossa föl a követ. Érti? Ez a maga dolga. Aztán tőlem álmodozhat… |
A Patológus kilép a proszektúráról. Még visszanéz. | |
PATOLÓGUS | És miért égett a villany? Eloltani, ha végzett! Értjük egymást? |
BONCSEGÉD | (bokáját összevágja) Értettem! |
PATOLÓGUS | Na, azért! (Becsukja maga mögött az ajtót.) |
A Boncsegéd kicsavarja a rongyot. Mossa a követ tovább. Az Első halott halkan szól a Harmadik halottnak. | |
ELSŐ HALOTT | Mondtam én! Tudtam én! Tudtam, hogy végem van. A többi mese. Az utókezelésről. És a fiúnak igaza van. Ki kérdez meg engem, akarom-e tovább húzni? |
HARMADIK HALOTT | A boncsegéd nem hall semmit. Ez meg hogyan lehetséges? |
ELSŐ HALOTT | Mert a halottak hangját nem lehet hallani. De nagy szamár maga! |
HARMADIK HALOTT | Na jó, jó. Csak azért halkan. Sohasem lehet tudni. Még a végén élőnek nyilvánítanak, aztán tényleg a feleségem lesz. |
ELSŐ HALOTT | Bánná? |
HARMADIK HALOTT | Már nem. Haza úgyse mehetnék, mert kitörné őket a frász. |
ELSŐ HALOTT | Megüt a guta! A nyomorult fiam mégis elhamvasztat. Pedig micsoda párizsi rúzsaim vannak otthon! Meg szemhéjfesték! Hamvasztat, hogy utoljára se lehessek szép. |
HARMADIK HALOTT | Engem is a kemencébe juttat az asszony. De nem bánom. Minek verné magát fölösleges kiadásokba? Hát nincs igazam? |
ELSŐ HALOTT | Legalább egy urnába kerülnénk. |
HARMADIK HALOTT | Az jó lenne. |
ELSŐ HALOTT | Mért lenne jó? |
HARMADIK HALOTT | Mert érezném a kegyed melegét. |
ELSŐ HALOTT | A hideg hamu melegét. Ez jó. De mi van a mi fiatal barátunkkal? Miért nem szól valamit? |
HARMADIK HALOTT | Csak fekszik hanyatt. Csukott szemmel. Mozdulatlan. |
ELSŐ HALOTT | Lehet, hogy él? |
HARMADIK HALOTT | Lehet. |
ELSŐ HALOTT | Végzett a boncsegéd. Lassan magunkra maradunk végleg. |
HARMADIK HALOTT | Lassan. Most már igazán ráérünk. |
ELSŐ HALOTT | Már nem haragszom magára. Hogy állatokat ölt. |
HARMADIK HALOTT | Nem? |
ELSŐ HALOTT | Szegény anyám mindig azt mondta, egy igazi asszony úgy levágja a csirkét, mint a pinty. Én meg… |
HARMADIK HALOTT | Maga aztán soha, mi? |
ELSŐ HALOTT | Soha. De mit lett a kutyámmal? Meg a macskámmal? |
HARMADIK HALOTT | A gyerekei magukhoz vették őket. |
ELSŐ HALOTT | Ugyan már. Mindnek van állata. Biztosan elinjekciózták őket. A kutya öreg volt és hasvízkóros, a macska meg úgyse tudott volna élni nélküle. |
HARMADIK HALOTT | Akkor meg így van jól. Higgye meg. |
ELSŐ HALOTT | Hiszem. (Szünet.) |
BONCSEGÉD | Szegények. Vagy nem is olyan szegények? Én mit fogok tenni a küszöbön? Meséljék el, hogyan lépték át! (Csönd.) |
ELSŐ HALOTT | Szegény fiú. Mit mondhatnánk neki? Meg aztán, ha van lelke, és szerintem van, akkor hamar ott lesz Jézus mellett. Még gondolkodni sem lesz ideje. |
HARMADIK HALOTT | Mi mért nem vagyunk ott? |
ELSŐ HALOTT | Már mondtam. Nincs lelkünk. Ez a kis intermezzo csupán haladék volt. Mielőtt a kemencébe dugnak minket. |
HARMADIK HALOTT | Elevenen? |
ELSŐ HALOTT | Rögtön elválok, ha még egyszer ilyen marhaságot mond! Még hogy elevenem! Maga eleven? Mi? |
HARMADIK HALOTT | Hát úgy érzem, mintha élnék. Hiszen össze is házasodtunk, nem? |
ELSŐ HALOTT | Halottak vagyunk, és kész. Fogja már fel végre! Talán a harmadik… az nagyon gyanús. Moccanatlan. Mert itt most minden fordítva történik. Hát nem érti? |
Szünet. Hosszú csönd. A Boncsegéd visszahajtja a lepedőket. A fiatalemberhez érve fölkiabál. | |
BONCSEGÉD | Főorvos úr! Segítség! Főorvos úr! Dől a vér az oldalából. És nyöszörög. Rángatózik. (Kiszalad az ajtóhoz. Kifelé kiabál a folyosóra. Az Első halott átszól.) |
ELSŐ HALOTT | Én semmiféle nyöszörgést nem hallottam. Maga? |
HARMADIK HALOTT | Én sem. (kikukucskál a lepedő alól) És nem is vérzik sehol. Nem értem. |
ELSŐ HALOTT | Én igen. Én mindent értek. Nyugodjunk békében! |
Hogy három halott beszélget? Abszurd? Miért ne beszélgethetnének? Hallotta már valaki is a halottak beszédét? Ugye nem. Akkor pedig minden elképzelhető. Így a darab inkább csak abszurdoid. Idős nő. Idős férfi. Beszélget. Hogyan haltak meg. Mi volt az ok, hogy ott fekszenek a boncasztalon. Ki lehetett volna kerülni? A halált? Ki lehet kerülni a halált? Ki. Ezt bizonyítja a Harmadik halott, aki mindössze harminchárom évet élt. De szúrt sebbel az oldalán akár Krisztus is lehetne. A darab nem igazol vissza semmit. Lebegtet. Próbál lebegtetni. Az persze elgondolkodtató, hogy a Boncsegéd csak az egyik halott mocorgására figyel föl. És a seb vérzik. A másik két halott viszont a harmadik, fiatal halottat látja végleges agyhalottnak. És csak az öregasszony ért meg mindent. Mert mindent tud. Túl jón és rosszon. Bizarr? Elképzelhetetlen? Metafizika? Az. Amilyen a való élet. Néha elemelkedik és elszáll. Transzcendens világok felé…