Konczek József

A mi apácáink szüzebbek

Két jelenet egy történelmi játékból

ELSŐ RÉSZ. Első jelenet.
BERNÁT	A mi veszprémi apácáink igen kívánatosak… (Saruját piszkálja. Johann nevetve „lereagálja” a félreérthető kifejezést, obszcén mozdulatokat tesz.) … a hatalomban lenni. Mondom, kívánatosak lenni e hatalomban. (Nem érti Johann dévajsága okát.)
JOHANN	(Fenekét kitolva körbeforog. Kántál.) Az úgy volt, hogy… / Koppány azért halt meg csupán… / mert vaskarddal csapták kupán… / így is jár az rendszerint… / Ki nem tiszteli Vencelint… / Szemét lekumta… / Nem gondolt Huntra… / S akkor jött még Pázmán… / Így lett vérben ázván…
Miközben forog, Bernát keresztüldugja lábai közt Szent György lándzsáját, s Johann hasra esik.
BERNÁT	(elégedetten szemléli) Úgy van. Ez jól van.
JOHANN	(feltápászkodik) Mondhatom. Ezt tudtad kihozni belőle?
BERNÁT	Kihozni, kihozni. (Fejét csóválja.) Bevinni. Be-vin-ni! Ostoba födbe, hogy itt állunk az apácák kapuja előtt, te meg ellenükre gondolkodol.
JOHANN	sz ezek meg görögök.
BERNÁT	Hüle fejed. Az alapítólevelük görög nyelvű. Kit királyunk adott nemrég. (Bekopog a kapun a lándzsával, majd gyorsan visszadugja. Fejét vakargatja, ő is megszuszakolja a sárkányt. A kolostor kapuja nem nyílik ki.)
JOHANN	Várhatod. Mondom, menjünk inkább Székesfehérvárba. Ott a vitézek közt bor is jobban adódik. Itt meg hordhatod a vizet száraz kenyéren, s vághatsz farönköket.
BERNÁT	Kuss!
JOHANN	(Miközben Bernát a kapunál foglalatoskodik, rongyaiból csillogó aranyakat szed elő, s titokban számlálgatja, fogával is próbálja.)
BERNÁT	(A kapu résein kukucskál. Végre nyílik az ajtó rostélya. Később kitárul a kapu.)
JOHANN	(Felugrik, igyekezik elrángatni Bernátot, dulakodnak. Közben a kapuban egy apáca nézi őket.) Megmondtam, menjünk Székesfehérvárba. (ráordít) Ferstén? Mit akarsz te itten?
BERNÁT	(ő is ordít) Hogy a pénzek itt maradjanak. (Ujját határozottan felemeli. Ebben a pillanatban a víztányér virágai hirtelenül felemelkednek, mintha figyelmeztetőleg, utánozva Bernát ujját.)
Második jelenet.
Az apácakolostor rendház-főnökasszonyának szobája. Nagy boltív, félbalról jön a fény, középütt a falon pedig üvegmozaik, nagyméretű Jézus-piéta. Nekünk háttal Bernát térdepel, s úgy tűnik, nem a Jézus-képnek, hanem a Főnökasszonynak tiszteleg, feléje forog, amint az beszélve járkál. Utánaforog, majd mikor lelepleződnék őszinte áhítata, gyorsan visszacsoszog térden a Jézus-kép felé.
FŐNÖKASSZONY	Küldetésedet nem értem. Püspökünk adószedő jogot nem művel. Ami pedig egyházi javakat illeti. hát Budáig szedni kolostori szolgáló testvérek segítségével joga van. S kolostorunk is abból részesedik, mit veszprémi püspökurunk juttat. Mit akarsz tehát bennünket az ő javára fordítani? Nyitott kaput üttesz, amice!
BERNÁT	Valóság, hogy adószedő együtt szedi az egyházi és a királyi részt. S Vencelin lovag igen jeleskedik benne, egyezkedik a királyi adóbérlővel. Tehát püspök aranyai irányotokban azért soványak, mert nem ő szedheti bé.
FŐNÖKASSZONY	Te hát a püspök bízottja volnál? S a társad?
BERNÁT	Ez csak egy hóbortos.
FŐNÖKASSZONY	(sétálgat) S nem tudom, nekünk tisztünk-é eztet tenni. Kolostorunk a részt megkapta a püspöki javakból, hát működik, dolgozhat. A mi apácáink pedig dolgosak. Erdőn gombát-bogyót gyűjtenek, mézet is kannákban. Gyümölcsöt aszalják, kertet mívelik. Termelik az élnivalót. S léleknek is.
FŐNÖKASSZONY	(elgondolkodva, csak magának) Igaz, nem rejthetem, erdőn kóborolló lovasok meg-megszalasztják őket, s kiket igazán a nagy bűn elér, sokáig való imádkozásokkal akarnak tisztulni. S pedig kolostorunknak kellenek még leányok, kevesen vagyunk vinni emberek közé az Úr igéjét. (hangosan Bernáthoz) S falak segítik védelmünket. Imádkozó nővéreink a hitet gyakorolják, s faluból jobbágyleányok is jönnek. Három megyén át is felkutatja birtokos uruk. A jobb fajtát, kin látom, nem adom vissza vesszőző kényüknek. (Dobbant a lábával.)
BERNÁT	(Nyakát behúzva hallgatja.)
FŐNÖKASSZONY	S miért nem szólsz hát?
BERNÁT	S vajjon akad-é itten domestica soror Mária?
FŐNÖKASSZONY	Vagyon Mária a zalai, van a dunaszögi, van még ki Esztergomból jött.
BERNÁT	Ő vonyarci?
FŐNÖKASSZONY	Laikusokat nem tudom mind. S mióta volna?
BERNÁT	Napok olta, talán. Ő nekem húgom.
FŐNÖKASSZONY	Húgod? S lehet, konyhán majd kérdem. Csapdát erdőn madárnak, fácánnak állítani tudsz-e?
BERNÁT	Minden munkákat tudok. Még fát megfaragni is hasznos szerszámnyélnek. Csak maradnék, anyám.
FŐNÖKASSZONY	S társad?
BERNÁT	Vizet hordana mosáshoz.
FŐNÖKASSZONY	Nálunk a munka is vidám, Krisztusnak tetsző. (Megnyit balra egy oldalajtót, azon lassú, női énekhangon szóló dal hallatszik:)
Elmegyek, elmegyek, vissza se tekintek, ennek a falunak, lakója nem leszek… Ha elmégy, ha elmégy, csak hozzám igaz légy, igaz szereteted hamisra ne fordéjd…
FŐNÖKASSZONY	Így szolgáljuk az urat. Mert vannak a szívnek eredeti vonzásai. Azok nem változhatók. Legfönnebb megvilágosodnak, s van kinél soha is nem. De nálunk sok laikus sororból lesz Jézus igaz menyasszonya, felöltvén a díszt. S hiszed, hogy húgodat itten látod majd, azért jöszesz ide?
BERNÁT	Igen, anyám. Otthonról szökik, nem láttuk hetek óta. Akarnám tudni, jó-e neki itten?
FŐNÖKASSZONY	S csábítanád vissza el innen? Akkor nem hagylak.
BERNÁT	Nem, nem anyám.
FŐNÖKASSZONY	(Megint sétál, s éppen háttal van Bernátnak.) S esküszöl reá, mit mondasz?
BERNÁT	(Ismét az előző játék, a Főnökasszony után csoszog, s mivel az nem látja, tehát Bernát lelkes gesztusokkal a női szépségre esküszik, a Főnökasszonyéra.) Esküszöm Anyám, a legszebbre, a legtisztábbra, a leg is inkább nagyon kívánatosra a mi létezésünkben, esküszöm (elragadtatja magát), jaj, nagyon esküszöm, hogy a legszebb, a legnagyobban is legszebb… (s hogy a Főnökasszony hirtelen fordul) …izé, a legszebben esküszöm, hogy az istenien legszebb… esküvésemmel.
FŐNÖKASSZONY	(gyanakvóan méregeti) Te dadogni szoktál?
BERNÁT	Nem, csak ha nagyon buzgó vagyok. Néha. Ugye…egy kicsit.
FŐNÖKASSZONY	(mintha tetszenék neki ez a magyarázat) No, azért ha ilyen buzgó vagy, azért még nem kell dadognod. (Bernát mellé térdel, s mind a ketten imádkoznak a Krisztus-mozaik előtt. Eközben a mozaik lassan átviláglik több eltérő színű. fényes szent ikonra. A szenvedő Krisztus szemünk láttára lesz Sárkányölő Szent György, Mihály Arkangyal, Illés próféta.)
FŐNÖKASSZONY	S add meg, Uram, a sokféleséget, melyben hűséggel tükröztetik földnek égi mása, miként égnek földi mása is…
BERNÁT	(utánamondja) S add meg, Uram, a sokféleséget, melyben hűséggel tükröztetik földnek égi mása, miként égnek földi mása is.
Az előbbi énekszó újra, halkan.
MÁSODIK RÉSZ. Első jelenet.
Helyszín, mint előbb, a Főnökasszony terme. Püspök kézen vezeti az Apácajelöltet. A Főnökasszony jobbról állva fogadja őket.
PÜSPÖK	S mutasd magadat.
APÁCAJELÖLT	(Zavarában letérdel.)
FŐNÖKASSZONY	(Hozzálép és felemeli.) Szép leányka vagy. Mi a neved?
APÁCAJELÖLT	Mária vagyok.
FŐNÖKASSZONY	S honnan jössz?
APÁCAJELÖLT	Csak innen, Vonyarc faluból.
FŐNÖKASSZONY	Atyád?
APÁCAJELÖLT	Szikár Vén Gergely, másként alsóháti.
FŐNÖKASSZONY	Mi jószága vagyon?
APÁCAJELÖLT	Három atyafiával fél telek. Ökör kettő, és lábasjószág.
FŐNÖKASSZONY	Kacsa, liba?
APÁCAJELÖLT	Még tyúk is.
FŐNÖKASSZONY	S vélük bánni tudsz, ugye?
APÁCAJELÖLT	Igen. Kotlósfészken ültetni is szoktam.
FŐNÖKASSZONY	(örül a válasznak) Jó. Ilyen dolgod itt majd lészen.
APÁCAJELÖLT	Szíves-örömest.
FŐNÖKASSZONY	Mondd így, szíves-örömest, Anyám. S otthon kik maradtak?
APÁCAJELÖLT	Két kicsi, fiúcskák. Én vagyok még, ki innen a húsz tavaszon. S van egy bátyám, sarus barát, ki vándorol.
FŐNÖKASSZONY	Neve Bernát volna?
APÁCAJELÖLT	Honnan tudja ezt… (csodálkozik) … Anyám.
FŐNÖKASSZONY	Mi itt mindent tudunk. (Igen elégedett, hogy ráhibázott.) S mit kívánsz itt köztünk?
APÁCAJELÖLT	Étket, italt. Mindig éhes-szomjas vagyok.
FŐNÖKASSZONY	(haragosan toppant)
PÜSPÖK	S lelkének szomját is tanúsította.
FŐNÖKASSZONY	(tartózkodóan) No, majd meglátjuk. (Nyeles csengővel csenget. Nemsokára apáca lép be, s neki mondja:) Új domestica soror Mária. Vidd Reginának, s majd véle is szólok. Küldjed hozzám Reginát. (Elmennek.)
FŐNÖKASSZONY	(le-föl járkál, a Püspökhöz beszél) S ha csupa semmi népét gyűjtjük, igaz jó abból lészen?
PÜSPÖK	(tiltakozó mozdulatot tesz)
FŐNÖKASSZONY	(nem hagyja szólni) Nem, nem! Gondoskodásod javakban megcsappant, Püspökuram. Itt járt Bernát barát, éppen ezen Mária bátyja. Mondja, te küldted volt, kitudni, miként ítélem Vencelin lovagot.
PÜSPÖK	Nővérem az Úrban…
FŐNÖKASSZONY	(közbevág) Azaz, a bészedett füstpénz és Péter-fillér Vencelin kezében? Gyanítottam, de tudhatod, a sarus Bernátnak nem mondom ezt. Mondtam, mi itt jól megvagyunk, szükség nincsen. Szent volt a titkolás oka.
PÜSPÖK	Én ezért téged feloldozlak igaz eltitkolása bűnéből.
FŐNÖKASSZONY	(Bosszankodva legyint, nem erre van szüksége.)
PÜSPÖK	Ám tudván, hogy Vencelin… er ist… er ist ein…sag mal mich… ist, ein… est vir potentiae maion…
FŐNÖKASSZONY	(gúnyosan neveti a Püspök beszédét) S szép leckét kapok tőled, Püspökuram. Vencelin, est vir vi maioris, nicht war? …hogy úgy mondjam. Az, aki férfia volna nagyobb hatalomnak? (nevet) hacsak nem saját személyi férfiúsága, potentiae, mondhatom, ugye? Ki erdőkben bizonyítja? Legényeivel gallyat szedő lányokat hajkurászva. Én sororjaimat is.
PÜSPÖK	Tudhatod, Vencelin kardja érintve tette lovaggá mi István királyunkat, ez hát Ottó német császár egy hatalma Vencelinen által.
FŐNÖKASSZONY	De Istvánt hűbéri jobbágyává nem tette, s kivált Vencelin. Hát a te jogod, ki királynét koronázó, s kancellár is vagy? S a somogyi tized? Ki szedi azt? S hová jut? Pannonhalmiak, kiknek jog szerint jár, nem kapják. Mi sem. De mást sem. Hogyan van ez, Püspökuram?
PÜSPÖK	Ez így van, leányom.
FŐNÖKASSZONY	Tehát Vencelin lovag magának megtartja?
PÜSPÖK	Ezt így nem mondhatjuk, nővérem.
FŐNÖKASSZONY	S gyaníthatjuk?
PÜSPÖK	(imádkozik, felfelé tekintget)
FŐNÖKASSZONY	(felháborodva) Vencelin lovag, Wassenburgnak grófja, jobbágyportákon, s jobbágypi… majd megmondom… piroskákon vesz sarcot. Piha!!! (a földre köp)
PÜSPÖK	Bartolomeus, királyi adóbérlő kellenék.
FŐNÖKASSZONY	Karácsony óta nem láttuk. S hát akkor… (szájához kapja kezét a hirtelen felismerés hatására) … s hát akkor Vencelin talán Bartolomeusnak szedi…? (Gyorsan keresztet vet. Imádkozni a Jézus-pieta elé leomlik, hányja a keresztet magára.)
PÜSPÖK	(zavarában köhög) Király elébe készülök, jöjj vélem, nővérem.
FŐNÖKASSZONY	(Lassan feláll, elmennek jobbra.)
Bal felől Mária kézi őrlőmalmot hajt. Énekelgeti az imént hallott dalt, közben Bernát közeledik.
BERNÁT	(Gyönyörködve hallgatja az éneket, leül.)
MÁRIA	(Egy idő után észreveszi. Összeölelkeznek.)
BERNÁT	Pár napja már hallottam ezt a dalt, s te énekelted?
MÁRIA	Nem, én csak ma reggel érkeztem. Itt ezt a dalt éneklik a szorgalmas testvérek, s én is, utánuk.
BERNÁT	Otthoniakra nem gondoltál?
MÁRIA	(sírva fakad)
BERNÁT	(elgondolkodik) Igaz, eljöttem én is. (nehezet sóhajt)
MÁRIA	(könnyein át mosolyogva) Két kicsi fiút hagytam szomszéd asszonyra. S te, miért vagy itt?
BERNÁT	Püspökurunk megbízottja vagyok. (Közben gyanút fog, hogy valaki figyelheti őket, sétálgat, majd emelt hangon, a vélt bujkálónak címezve:) S tudod, van énnekem egy nagyon-nagyon jó és rendes társam. Minden dologban igen becsületes. (hallgatózik, puhán lépdel erre-arra, keresi) Ez olyan egy rendes társ, hogy például soha, de soha nem hallgatózna utánam… (fülön csípi, egy oszlop mögül előhúzza Johannt) … (szemrehányóan ráripakodik) … soha nem hallgatózna utánam…
JOHANN	Én csak azért, csak, hogy Vencelin az erdőben letáborozott. Ottan issza a jó szekszárdi vörösborokat.
BERNÁT	Vörösborokat? S miért nem hát balatoni fehérborokat?
JOHANN	Hát, ha egyszer olyan az ízlése?
BERNÁT	Lódulj hát hozzá…

Ez a kamaradarab egy veszprémi pályázatra készült több évvel ezelőtt, de lekéste a határidőt. A kiválasztott részlet bemutatja az áldozatos szolgálatot vállaló Bernát barát és – adószedő-lovagok legényeitől meggyalázott – ostobácska, ártatlan testvérhúga, Mária történetét. A tudást, a hitet, a gyógyítást megtestesítő kolostorban Mária elnyeri a megbocsátást, a kegyet. Bátyja a veszprémi püspök megbízásából titkon ki szeretné deríteni, miért nem jut elég pénz a kolostor fenntartására.
    Anna szeretne Mária története nyomán szintén bejutni a védelmet nyújtó falak mögé. Álságosan úgy gondolkodik, hogy az erdőben garázdálkodó adószedőkkel pajzán kalandokba keveredve végül ő is bűnbocsánatot nyer. Kettejük közt a különbség azonban az, hogy ő szándékosan, mintegy elébe megy a huncutkodásoknak. Ez a különbség sugallja a darab címét is.
    A látványos befejező jelenetben Bartolomeus királyi adóbérlő saját, illetve Hunt, Pázmán és Vencelin adóbehajtók zsákjába dobálja a sziporkázó aranyokat, és a királyt meg a kolostort jelképező kalapba is hull egy-egy… És… szólnak a veszprémi harangok.