Az irodalomtudomány – mint megjelenési formájában történeti jellegű stúdium – minden időben szembe kell nézzen azzal a tudományfejlesztési feladattal, hogy az időben létrejövő újabb és újabb klasszikus értékű eredményeket, életműveket beemelje a nemzeti és világirodalmi kánonba. Szabó Lőrinc indulásakor még a Nyugat úgynevezett nagy nemzedéke (Adytól Móriczig) csakis úgynevezett mai magyar irodalom szinten volt befogadva, mint ahogy a magam ifjúságában Szabó Lőrincet közvetlenül halála után ugyanezzel a megjelenéssel szerepeltettük kortársi rendezvényeken. Az azóta eltelt időben csak a magam munkásságában egy háromkötetes nagymonográfiát (1970 és 1980 között), egy kismonográfiát valamint a poétikai helyzetét bemérő monográfia két kiadását (ezzel nyertem el az irodalomtudomány doktora fokozatot) jelentettem meg, és közreadtam tíz kötetnyi dokumentumot, utóbb pedig egyik doktoranduszunk társaságában két kiadásban is verseinek definitív gyűjteményét. Emellett Rába György valamint Lászlóffy Aladár hetvenes években megjelent monográfiái, a Pécsett majd a Miskolci Egyetemen évente megrendezésre kerülő szakmai kollokviumok és az általam egy cikluson át szerkesztett Irodalomtörténet, utóbb pedig a Ferenczi Lászlóval közösen szerkesztett Irodalomtudomány című folyóirat publikációs lehetőségeit kihasználva felnövő, ma már PhD-s szintet elért fiatal kutatók publikációi mind azt bizonyítják: Szabó Lőrinc azon nagyságrendű költőként tudatosodott a nemzeti irodalomtörténeti kánonban, hogy költészete a legjelentősebb magyar klasszikusok között tartandó számon. Ez a kanonizált helyzet megköveteli a költő életének, életművének, poétikai újdonságainak a lehető teljességre törekvő feltárását.
Mindennek szervezeti keretet biztosít a Miskolci Egyetem, amely a költő szülővárosában a Bölcsészettudományi Kar megalapításával egy időben létrehozta az OTKA és az MTA TKI támogatásával, illetőleg a doktori program bevezetésével a Szabó Lőrinc Kutatóhelyet. Ezáltal mód nyílik a négy évtizede egyszemélyes feladatként funkcionáló Szabó Lőrinc-kutatás tapasztalatainak átadására, módszereinek elsajátíttatására. Az egyes ember létezése és munkabírása véges, Szabó Lőrinc nemzeti értéke, nemzetközi összehasonlíthatósága és klasszikus poétikai eredményei szükségessé teszik a team-munka biztosítását. Azt hiszem, a feladat végigvitele nemzeti kulturális értékeink megmentésének és támogatásának az egyik legaktuálisabb része. Hiszek a munka szükségességében és értékében – ezért is tettem fel erre kutatói életemet.
Erre a munkára intést és indíttatást még Németh Lászlótól kaptam, két levelében is hangsúlyozta a feladat fontosságát, nemzeti értékként kezelését: „Látom, hogy Szabó Lőrinccel foglalkozol. Ő is egyike azoknak, akiket szép csendesen ki akarnak iktatni a köz-emlékezetből. Nehéz, de szép feladat e könnyelmű feledés s bűnös feledtetés ellen dolgozni.” (1966. november 17.) „Örülök annak is, hogy Szabó L.-könyved halad… hiszem, hogy a társadalmilag hálátlan téma ebben az esetben is nagy szellemi s mesterségbeli gazdagodással fog járni: hisz a kritikus pályája a tehetsége mellett elsősorban a szegődésétől függ – hogy mire teszi fel magát” (1967. szeptember 15.) (Lásd: Németh László élete levelekben, II. 1042.old., III. 170. old.) De visszaigazolást kaptam a rendszerváltás pillanatában is, amikor egy – akkor politikai szerepet is vállalt – filozófus ekként vélekedett Szabó Lőrinc-kiadásomról: „K.L. – aki már a Napló, levelek, cikkek 1974-es kiadásával és azóta a Harminchat év lenyűgöző leveleskönyvének, a Bírákhoz és barátokhoz megdöbbentő vallomásainak sajtó alá rendezésével óriási szívességet tett minden magyar irodalombarátnak – tavaly megmutatta az olvasóközönségnek, hogyan változtathatja meg egy filológus az irodalomtörténetet.” (Tamás Gáspár Miklós: A rendszerváltás zimankója. Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz, Vers és valóság; Élet és Irodalom, 1991. április 5. 10.)
A Kutatóhely folyamatban lévő, illetőleg most induló munkálatai: A Szabó Lőrinc-bibliográfia számára sikerült az ezt a munkát hazánkban legpéldaszerűbben megvalósító Varga Katalint megnyerni, aki munkatársaiként Parragi Mártát és Nyerges Juditot választotta. A Szabó Lőrinc-naptárt Kiss Katalin tanársegéd-doktorandusz készíti, saját adattári program kialakításával. A Szabó Lőrinc-könyvtár adatolt feldolgozását tartom a Szabó Lőrinc-kutatás megkezdése óta a talán legfontosabb feladatnak. A könyvtár a költő halála óta a család őriző munkájának eredményeként változatlan állapotban megmaradt. Tudjuk, milyen nehézségekkel jár nagy íróink széthordott-elpusztult könyvtárainak utólagos rekonstruálása. Szabó Lőrinc számára a könyvtár alkotóműhely volt, amelyet 1944-ben három irodalmi díj pénzügyi segítségével végleges formában felépített. Az ostrom megkímélte. A könyvtár különbözik – és ezt mindig hangsúlyoztam – írótársainak gyűjteményétől. Nála a legkevesebb és legötletszerűbb a magyar anyag. A legfontosabb a német, majd az angol és francia, valamint a latin és görög nyelvű gyűjtemény. A könyvek beszerzésének datált adatait maga a költő jegyezte be, és munka közben számtalan glosszával és egyéb megjegyzéssel látta el a műveket. Ebből a szempontból könyvtára leginkább a Szentkuthyéhoz hasonlítható: mindkét esetben a könyvtár része az életmű teljességének. Forgács Anita doktorandusz áldozatos munkával szervezte meg az adatok xeroxos rögzítését.
Szövegkiadások. A szöveghitelesség biztosításával, a lehető teljesség igényével a következő köteteket készítjük: Összes prózai művei (önéletrajz-töredékek, útirajzok, tárcák és előadások, újságírói kötelezettségek (Kemény Aranka, a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárának munkatársa, doktorandusz, a kötet 2001-ben kerül leadásra). Vers és valóság. Az 1990-ben megjelent szöveg revideált és jegyzetelt kiadása, illetőleg a közben előkerült Bizalmas feljegyzések című visszaemlékezések publikálása (Lengyel Tóth Krisztina, megjelenés: 2001.) További tervezett kiadások: Örök barátaink. A költő összes műfordításai, a költő által halála előtt összeállított gyűjtemény sértetlenül hagyásával pótkötetben az összegyűjthető egyéb műfordításainak és a mindmáig kiadatlan Shakespeare Vízkereszt-fordításának publikálásával. Összes interjúi, Összes naplói, Összegyűjtött levelei, Összes irodalmi tanulmányai, Kortársak Szabó Lőrincről, Szabó Lőrinc-ikonográfia.
Szabó Lőrinc-füzetek. A sorozat felvezetése a Tanulmányok Szabó Lőrincről. Újraolvasó című kötet 1997-ből. A kötet Szabó Lőrinc poétikai pozícióját gondolta végig a modernség hazai körülményei között. A Füzetek ugyanezt a feladatot a világirodalmi kitekintéssel és összemérhetőséggel köti össze. Első kötete Kiss Noémi tanulmányát és dokumentumkiadását tartalmazza Szabó Lőrinc és Carl Rothe háború végi politikai szereplésének bemutatásával. A kötet tanulmánya a konstanzi egyetemen hangzott el nagy visszhangot kiváltó posztgraduális szemináriumi témaként.