Nyírfalvi Károly

[nyár és ősz között]

alkonyattájt minden lelassul.
vacsorázni indulsz
enyhe szél borzolja hajad.
a szökőkútnál megállsz
belekortyolsz a vízbe
akkor ez most egy másik város?
melyik? ahol jártál már
vagy csak elképzeled
    gyenge hajtásait egy ágnak
    a parkban?
avar zizeg lépteid alatt
gesztenye zuhan arcodba
árván nyikorgó hinta leng
lanyha eső ereszkedik alá
őszi tájkép szemed vásznán.
szomorúan nézel körül
a táj csak van
akár más évszakok idején.
te öltözteted
te csomagolod ki és be
levelet tépve füvet taposva.
észreveheted a szinte
    mozdulatlan alkonyatban
hogy hajlik el a fűszál
hogy egyenesedik fel újra.

J-nek

Csendes eső esik, szaporább hó hull
oly nehéz elképzelni is: kezedben
csészényi teával ődöngsz a fél-
homályos szobákon át, várva az
ismeretlen érkezőt. De nem. Nem!
Majd kicsomagolja önmagát a ház
ablakot nyit a tájra, ne hidd, hogy oly
nehéz, ne higgy benne, csak nagyon akard.