Oláh János

Robinson

A fiam falja a könyveket.
Nem mintha irigyelném tőle, de mégis.
Amíg én mosogatok, az ebédet melegítem,
szerelem az autót, festem a kerítést,
ő a Robinsont olvassa, és persze
jobban tud mindent, hogy mit
kellett volna csinálni a muskétákkal,
meg effélék. Közben azért mesél is belőle,
na, nem az egészet, arra
nincs ideje, olvasni kell tovább.
Szeretnék én is egy nyolc éves gyerek
erkölcsei szerint csak avval törődni,
ami érdekel, de nem lehet. Lassan
negyven felé járok, és nem fogyok ki
a kényszerű tennivalókból:
takarítás, villanyszerelés,
üvegezés, deszkák és szögek…
Hiába várom, hogy egyszer
más intézze mindezt, se péntek,
se más nap nem sodor szolgát felém,
nincs miből megfizessem, s ha volna is,
feszélyezne, hogy segítségét elfogadjam,
inkább mindent magam csinálok,
mint eleinte ott a szigeten
az a szegény, szerencsétlen Robinson.