„Mi vagyok én? Senki Pál,
Egy fájó gép, mely pipál.”
                    (Arany János)

Levéllel fordultunk a digitális irodalmi akadémia soraiba bekerült kortárs magyar írókhoz:

„Kedves Barátunk! Tisztelt DIA-tag!
    Játékosan komoly szócikkírásra kérjük fel a digitális irodalmi akadémia tagjaként. Egyetlen kikötésünk, hogy a szócikket – elképzelésünk szerint ez olyasféleképpen kortalannak gondolható lehetne, mint az é. n. jelzéssel (év nélkül) kiadott könyvek – saját személyéről készítse, azaz fölébe írható legyen: X. Y. é. n.-képe (énképe)
    A lehetőleg minél tömörebb írásos önkép megfogalmazódhat a lexikonbeli szócikkek szokványos köntösében vagy tréfásan, azt imitálva, szövegezhető saját szemszögből vagy kitalált személy álcájában, s mutathat a közkeletűnél árnyaltabb vagy akár egészen ismeretlen arcot. A szócikk keletkezési idejével is tetszőlegesen bánhat a szerző: elárulhatja, de el is rejtheti vagy megmásíthatja.”



    Jókai Anna magyar prózaíró az ezredvégen. 1932-ben született, még él, s előbb-utóbb meg fog halni. 1968–2000 között 19 könyvet írt. Ezek minőségét tapasztalat útján, önállóan szíveskedjenek megítélni. 11 díj és kitüntetés birtokosa, de ez különösképpen nem teszi boldoggá. Idegen nyelven 23 kötete van, de szerzőnket alapjában véve ez sem izgatja. Mániája: a saját hazájában akar valami prófétaféle lenni. Szeret segíteni, ott is, ahol nem lehet, ez néha túlbuzgóságnak látszik. Stílustörekvése – műveiben és életvezetésében egyaránt – a „spirituális realizmus”. Erről bővebbet: Ne féljetek (regény). Furcsa, de olvassák…