Balogh Ildikó

Térzene

    Olyan csókos volt a szája. Vagy inkább szív alakúan körvonalazott. Még inkább egy telt női ajakra emlékeztetett. De leginkább a sajátja volt.
    – Szilárd meggyőződésem, hogy ez nem beszédtéma – mondta Szilárd, és lehuppant a kis tér egyik padjára.
    – Egyetértek, hisz a téma az utcán hever – szólt Sáfrány Bandi, a sarki utcaseprő. – Épp most tettem a lapátra néhányat, belekukkantasz?
    – Ilyen a szám, és kész – folytatta Szilárd. – Az összenőtt szemöldökömről nem is szólva. Ha meg a szemüvegemet is leveszem…
    – Rózsaszínben látsz mindent – dörmögte Bandi, ahogy elhaladt Szilárd mellett.
    Aztán arrébb tolta a buffanásig megtelt műanyagzsákot, a lapátot pedig nekitámasztotta. Hagyományos szabású és csíkozású egyenruhát viselt, amely egyben kiváló porfogó volt. Sőt, a sarat is állta.
    – Rózsaszínben? – mordult fel Szilárd. – Ugyan, ez mesebeszéd! Egyszerűen csak különcnek tartanak…
    – Igen különös – mondta Sáfrány Bandi, aki már a kis tér sarkán állt, és a föld felé hajolt. – Vagyis más, mint a többi – nyugtázta Szilárd. – Ezt gondolják rólam.
    – Egy cirmos galamb megy át az úton jobbról balra – kiáltotta megbabonázva Bandi. – Ez mit jelenthet?
    – Micsoda? – pattant fel Szilárd, és Bandihoz futott. – Sáfrány, te szépreményű, te ilyenekkel foglalkozol?
    – Tegnap ugyanitt ment át balról jobbra…
    – Akkor olyan, mintha meg se mozdult volna – veregette meg Bandi vállát. – Amúgy meg azt hiszem, seperhetsz utána…
    Ám akkor már mindketten a feléjük közeledő lányt nézték. Karcsú volt, és tintakék ruhája majdnem a bokáját verdeste. Látni lehetett, hogy ingatag, de annál célirányosabb léptekkel Sáfrány Bandihoz tart. Még az álmélkodó Szilárd se tarthatta volna vissza.
    – Szervusztok, Violetta vagyok – mondta aztán félénken. – Beszélhetnék veled? – fordult Bandihoz, aki rögtön el is pirult. Szilárd csókos szája pedig egy kicsit tátva maradt.
    – Valami szívügy, ugye? – és Bandi a közeli pad felé tessékelte a lányt. – Akkor ráérnél? – sóhajtott Violetta.
    – Persze, habár te vagy az első, aki ezzel keres meg.
    Szilárd ezután legalább egy órán át sétált fel-alá a téren. Úgy érezte magát, mint akit lapátra tettek. Fel is szedett a földről néhány cigarettacsikket, és a műanyagzsákba dobálta. Közben megfigyelte, amint Violetta táskájából előkerül egy szilvakék borítású naplócska. Máskor egy zsebkendő, amivel először a lány törölte meg a szemét, majd Sáfrány Bandi.
    – Tiszta lányregény – morgolódott Szilárd, és már alig várta, hogy szóhoz jusson.
    – Köszönöm – mondta egyszer csak Violetta, mire Szilárd úgy loholt oda hozzájuk, akár egy bika. – Elnézést, ez a ruha puplinból van? – fújtatott a lányra.
    – Nem, szatén – felelte ijedten Violetta.
    – Te szatír, te ide figyelj! – ugrott fel Bandi a padról. – Mi ütött beléd? Olyan vagy, mint egy útszéli…
    – Virágszál – és Szilárd egy kis csokrot nyomott a lány kezébe. – Nenyúljhozzám! – kiáltott Violetta.
    Sáfrány Bandi erre gyorsan lefogta Szilárdot, aki nem is ellenkezett. Csak nevetgélt. – Ez a virág neve – pirult el Violetta, és megillatozta a csokrot.
    – Valóban? – kérdezte Bandi, majd elengedte Szilárdot. – Igazán szép. – Mint az a kis hegyi pír – nézett Szilárd a lányra.
    – A sajátom, de lehetne éppenséggel arcfesték is…
    – Ami nem beszédtéma – dörmögte Bandi. – Ugye egyetértesz, pajtás?
    Szilárd csak hallgatott. Visszaült a padra, és onnan szemlélte, ahogy Bandi elkíséri Violettát a tér végére. Még kezet is fogtak. A lány úgy úszott tova tintakék ruhájában, mint valami tintahalacska. Már több hullámhossznyira járhatott, de mit számított ez! Szilárd sose hitte volna, hogy ennyire jó lehet sarki utcaseprőnek lenni.
    Közben Sáfrány Bandi a hátára kapta a műanyag zsákot, és átbaktatott a szemközti oldalra. Ott már várták a többiek. Egyenruhájukban violasárga csíkban fürdőző üvegcséhez hasonlítottak.
    – Most aztán nem mondhatják, hogy rózsaszínben Iátok mindent – jegyezte meg Szilárd. – Pedig a szemüvegem is rajtam van.
    És a fülét se kellett hegyeznie, mert anélkül is tudta, hogy nem róla beszélnek.