Tizenkét éves koromban (1943-ban) közölte első soraimat a Magyar Cserkész – bátorításul. Ez az esemény eldöntötte életemet: mindörökre az írott szó mágikus körébe vont.
Hol a költészet peremvidékén, a közlés lehetőségén kívül éltem… Hol tudományos szakírók babérjaira törtem, hol a kiadók kegyeit kerestem – idegen versek sokat foglalkoztatott fordítójaként.
Két önálló kötet mellett sok száz kisebb-nagyobb vers, verses drámai mű fordítása a világköltészet négy évezredéből, több mint száz antológiában, illetve szerzői kötetben, mintegy 35 ezer verssornyi terjedelemben. (Európa, Helikon, Móra, Szépirodalmi, Gondolat stb.)
De mindig az írott szó bűvöletében!
Aztán föltünedeztek verseim, fordításaim, önálló köteteim, drámáim, regényeim is… Közben az élet eliramlott…
Információtudományi írásaim, köteteim is napvilágot láttak… Ötvenöt évesen indítottam meg a Tinódi Könyvkiadó tevékenységét, hatvanévesen léptem a miniszterelnökség szolgálatába (1991) kormányfő-tanácsadói munkakörben…
1994-ben folytattam a műfordítók képzését (előbb Miskolcon, aztán és azóta is a székesfehérvári Kodolányi Főiskolán. Hallgatóim fordításai mind gyakrabban jelennek meg.
Köteteim száma az utóbbi évtizedben jelentősen megszaporodott… De közreadásuktól már sajnálom a mind vészesebben fogyó időt… Ami napjainkban netán megjelenik, szinte a kósza véletlen műve.
Még dolgozom… Zabolátlan munkavágyamat az Élet egy infarktussal és több agyvérzéssel „honorálta”.
Fiam számítástechnikai eszközökkel, lányom zongoraművészként „dicséri az Urat”. Imádom három unokámat.
