Hetven sor? – egy világkrónika belefér. A kezdettől a végtelenig. Fokozódó gyanakvással említeném a delphoi feliratokat (ha idézném, a sorszám felére elég), elfogadta vagy megtartotta-e teljességüket valaha bárki egyáltalán. Amennyiben mégis: nyomban elért a megváltódáshoz, a szentíráskönyvek valamelyikének apostola lett. Az emberiség, az ember históriája lényegében az elemi életszabályok tagadásának története. Minden további szó tudóskodó adalék. Ezekből erednek fájdalmaink: életformáló erők.
Cipészmester édesapámat 56 évvel ezelőtt láttam utoljára, amikor kétezer társával civilként „igazoltatni” terelték az oroszok. Egyetlen hírem: azóta nem érkezett haza. Magára maradt édesanyám határtalan áldozatvállalásából jutottam a diplomáig és tovább. Nélküle harminc, feleségem nélkül közel húsz esztendeje magamban bukdácsolok.
Példaképeim sora végtelen. Mindmáig eleven a visszatérő remény, hogy esetlen közeledésem hasonló nyíltsággal fogadta a már eltávozottak közül Kassák Lajos és Bálint Endre, Fenyő Miksa és Cs. Szabó László, Vasarely és Nagy Laci, talán a többiek is. Baráti találkozások jó emlékét őrzöm és számtalan levelet. A derűsen áttetsző bölcsesség szeplőtelenül áldott példáját mégsem körükben tapasztaltam (bár az övék is kivételes), hanem Nyergesi István naiv képzőművész sugárzóan egyszerűbb ájerében, aki közel fél évszázadon át az Eternit gyár palavágója volt. Most ünnepelhetnénk születésének centenáriumát. Delphoiról talán sohasem hallott, a bajóti öregtemplom falain pedig (gyakori témája volt) nincsenek feliratok.
Egyetlen gyermeket neveltünk személyesen. Amikor engedték, számtalant tanítottam, „a hatékonyságról” többszörös elfogultsággal nem tudnék dönteni. Az „érdeklődés” apadásának mélypontján, 43 esztendeig tartó „labilis munkaviszony” után kértem és kaptam nyugdíjazásomat. Közben megúsztam minden ordót és medáliát. A seregben a tizedesi rangig jutottam el.
Dolgozataim közel negyven esztendeje jelengetnek meg, a szerkesztőségekkel postai közvetítéssel tartok kapcsolatot. A jó barátok maradékával többnyire ugyanígy. A delejes hetven felé közelítőn kéretlenül és váratlanul belesodródtam néhány „kikicsuda” és kortársi adattár címszavai közé. Ha netán „az adalékokra” is kíváncsi lenne valaki, egyben kitartó, valamelyikben megtalál.
Embert tán nem öltem eddigelé – a kívánatos életszabályok betartása tárgyában ezt állíthatom. Szívós és kitartó lehetek, bár önbizalmam csapnivaló. A legszívesebben olvasgatok.
