Eszmélésem városa Győr: itt kezdtem zenét tanulni, itt írtam első gyerekkori verseimet. Folyók felett székesegyház, olasz hangulatú, barokk belváros: gyermekkorom díszletei. A pestszenterzsébeti szőnyegbombázást már tizenhárom esztendős korban éltem meg. Ezt követték az ostrom élményei Budán, a Krisztinavárosban, ahol kamaszkoromtól kezdve harminc éven át éltünk. Ablakunk a Vérmezőre nézett. 1946-ban novellámmal első díjat nyertem a Zászlónk Szent Gellért-pályázatán; a díjat Mindszenty József hercegprímás kezéből vehettem át. Akkor már a budai Petőfi gimnáziumba jártam: nem kiemelkedő tanulmányi előmenetelem jóvátétele volt, hogy rendszeresen szerepeltem már verseimmel, zongorázásommal az iskolai ünnepélyeken. Egy ismeretlen lány feldobott virágcsokra hevert a zongora lábánál a Zeneakadémia nagytermében: 1956 tavaszán ott volt zongoraművészi diplomahangversenyem. Közben orgonistaként, kórusvezetőként is szolgáltam a krisztinavárosi plébániatemplomban: három évtizeden át zenélhettem itt a nagymiséken, ünnepi eseményeken. Negyvennégy (eddig!) termékeny esztendő következett mikrofon és kamera előtt. Több ezer műsor, interjú, élő közvetítés, elsősorban zenei, irodalmi műsorok gazdája lehettem, de közvetítettem március 15-i ünnepélyt, Bartók hamvainak hazatérését, Antall József temetését, Habsburg Ottó fiának esküvőjét, Szent Jobb-körmenetet, két magyarországi pápalátogatást is. Beszélgető társa lehettem (sokak közt!) Kodálynak, Szabolcsi Bencének, Alfred Cortot-nak, Dürrenmattnak, Cs. Szabó Lászlónak, Illyés Gyulának. Akiktől az interjúk vagy baráti találkozások alkalmával sokat tanultam: Borsos Miklós, Weöres Sándor, Nádasdy Kálmán, Ferencsik János, Pilinszky János, Ottlik Géza, Nemes Nagy Ágnes…
S tanultam barátaimtól, kortársaimtól: logopédus feleségemtől, zenetörténész, majd utasszállító pilóta lányomtól, író-rendező fiamtól, s operatőr, nagybőgőtanár fiamtól, sőt még az ő szeretteiktől, és unokáimtól is. A költő dolga szakadatlan felfedezés: egy-egy vers a maga titokzatos és evidens valóságában egy-egy eddig még ki nem mondott létigazság fényeit tárja ki. Az utóbbi harminc évben 11 verskötetem, 2 prózakönyvem jelent meg. Nemrég 12 vers Borsos Miklós 12 rajzával – első versgyűjteményem elé ő írt még előszót. 2000 könyvhetén jelent meg Fél perc nyár című nagyobb, új és válogatott verseket tartalmazó kötetem. Verset, szöveget írtam Petrovics Emil 3. és 5. kantátájához; Decsényi János dalciklusát, vegyes karát, Farkas Ferenc, Szokolay, Terényi Ede, Halmos László dalait említem elsősorban a megzenésített művek sorában. A rádió mutatta be Hidas Frigyessel írt vígoperánkat Álmodj Bachot címmel. Még eleven a rádióban az általam kezdeményezett Házimuzsika, s 32 év óta a Ki nyer ma? (Játék és muzsika tíz percben). Kitüntetéseim közül szívesen említem a József Attila-díjat, Erkel-díjat, érdemes művész kitüntetést és a Pulitzer életműdíjat. Legfontosabb a vers maradt máig is életemben: a költészet nemcsak életünk terheinek, szomorúságainak jóvátétele, miközben hálával kell gondolnunk létezésünk örömére, hanem a legsúlyosabbnak is valamiképp rehabilitációja a vers, annak, hogy vállalnunk kell a halál fullánkját is.
