Barkó György

színművész (Pürkerec, 1931. július 18.)

    Szülőhelyem Brassó vármegyei falu. Apám evangélikus falusi kántortanító volt, anyám három gyermeket nevelt. Gyermekkorom elindítója, meghatározója a család és a falusi élet volt. A mészégető katlanok melege, szikrázó fehér izzása, a felnőttek beszélgetése kitörülhetetlen emlékeket hagyott bennem: egymás megbecsülése, segítése, a tisztességes munka, a szorgalom, a becsület: ezekről itt hallottam először.

Örkény István: Tóték (A postás szerepében)

    A négy elemit falusi iskolában jártam. 1942-ben a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákja lettem. Szüleim a szalmazsák, a kicsi párna mellé jó tanácsaikkal eresztettek útnak: „Vigyázz magadra, s másokra, légy tisztességes, becsületes, tanulj!” Tanáraimra csak hálával tudok gondolni, nagyon sokat kaptam tőlük. 1950-ben érettségiztem, első nekifutásra felvettek a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Mátyás király szülőházában felvételiztem. Nem akartam színész lenni, tanáraim biztattak (Kis Árpád, Salamon Sándor).
    1950-től 1989. február 27-ig éltem Kolozsváron. Büszke vagyok és hálás a sorsnak, hogy Erdély nagy színészeivel lehettem egy színházban, egy színpadon (Réthely Ödön, Csóka József, Poór Lili, Andrássi Márton, Senkálszky Endre, Orosz Lujza). Itt ébredtem rá, mennyire nélkülözhetetlen magyarságom tisztán tartása, mennyire fontos nemzeti kultúránk, hagyományaink megbecsülése, ebben az alázatos szolgálatban, ami szerintem a színészet. Olyan rendezők igazgatták pályámat, mint Delly Ferenc, Szabó Ernő, Kovács György, Taub János, Harag György, Tompa Gábor. Tőlük tanultam meg, évek múltával én is rájöttem, a színpadon nem lehet és nem szabad hazudni. 1989-ben a körülmények kényszerítettek az áttelepülésre. Azóta itt élek Pécsett. Vincze János előadásaiban (Halleluja, Tóthék) két legjobb epizódalakítási díjat kaptam. A mai napig mögöttem van 250 szerep 4922 előadásban. Itt kerültem kapcsolatba a filmmel: Tarr Béla, Enyedi Ildikó, Szász János, Zsigmond Dezső, Gödrös Frigyes rendezővel.
    1965-ben összeházasodtunk Berecz Julianna évfolyamtársammal. 1966-ban megszületett fiunk, szintén György, aki – hála Istennek – nem színész. Van három csodálatos unokánk, akik kárpótolnak mindenért, ami még érhet.
    A mai napig utálom a tehetségtelenséget, a kontárkodást, a hozzá nem értést. Szeretem az életet, majd a megnyugvást adó földet, a levegőt adó fákat-erdőket, a megtisztító havasi forrást, az állatokat és tisztességgel, becsülettel dolgozó felebarátaimat. Hétfalusi csángó vagyok.