Pályarajzom dióhéjban az alábbi. Iskoláimat Vácott és Budapesten végeztem. 1958-ig textiltechnikusként dolgoztam. 1958-ban felhagytam a technikusi pályával, és fotós lettem. 1960–1966 között kulturális területen dolgoztam. Művészeti (történeti) ismereteimet a Képzőművészeti Főiskola rendkívüli tanárképző tagozatának művészettörténeti szakán szereztem (1967). 1966–1979 között a Magyar Iparművészeti Főiskola fotólabor-vezetője voltam, 1979-től szabadfoglalkozású fotóművész. 1978 óta vagyok tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak, majd jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
1957-ben szerepeltem előszór egy Pécsen rendezett országos fotóművészeti kiállításon. Ehhez a dátumhoz kötöm alkotói létem kezdetét. Persze már jóval előbb, kisgimnazista koromban kezdtem fényképezni, s ma már ha visszatekintek az akkori énemre, tudom, hogy mindig izgatott a vizualitás – csak akkor még nem tudtam, mi is az. Mivel együtt születtem a hangosfilmmel, sokáig az volt érdeklődésem középpontjában. De mellette meglehetősen érdekelt a képzőművészet is, melyet gimnáziumi különórákon gyakorolgattam. Ha ma visszagondolok rá, az előbbire volt osztályfőnököm, Bán Márton piarista tanár irányította figyelmemet, míg képzőművészeti ambícióimat – szintén a piaristáknál tanító civil tanárom – Peukert Károly pallérozgatta. Aztán jött a háború, és sok minden megváltozott. Hamar egy műszaki jellegű középiskolában találtam magam, s bár mint közeget nagyon szerettem ezt az iskolát, hamar rájöttem, hogy humán érdeklődésem miatt ez az irányultságom tévedés volt. Egy tizennégy éves gyerek tévedése megbocsátható, nekem mégis, későbbi céljaim elérésében egy évtizedes, nehezen behozható hátrányt okozott. Ennyi időmbe került míg egy pályamódosítással, hosszas erőfeszítésekkel és egy hosszan tartó, súlyos betegségtől is hátráltatva, sikerült elérnem mai hivatásom kiteljesedését. Közben amatőrösen romantikus látásmódról realistább szemléletre való átállás belső konfliktusával is meg kellett birkóznom. Ezt a szemléletváltást a korán elhunyt, méltatlanul elfelejtett Király Zoltánhoz fűződő baráti kapcsolatom váltotta ki, aki abban az időben azon kevesek közé tartozott, akik fotográfiaelmélettel, fotóesztétikával foglalkoztak, s megalapítója és hosszú évekig szerkesztője is volt a mai Fotóművészet című lap elődjének a Fotóművészeti Tájékoztatónak.
