Az ördög és a szegény ember

Magyarországi szlovén népmese

    Az ördög és a szegény ember találkoztak. Kérdi az ördög:
    – Hová mész?
    A szegény ember felel:
    – Munkát keresek.
    – Én is – jegyzi meg az ördög.
    Együtt mentek tovább. Nemsokára találtak is munkát. Egy gazdánál csépeltek. Az ördög csapott egyet, s mind kiverte a magot a kévéből. A szegény ember meg lassan és sokáig csépelt. Így az ördög dolgozott többet.
    Amikor végeztek a csépléssel, az ördög azt mondja:
    – Én többet dolgoztam, ezért többet kapok.
    A pelyva több volt, mint a mag, ezért az ördög pelyvát vitt, a szegény ember meg magot. Az ördög felesége nem tudott kenyeret sütni a pelyvából, a szegény ember felesége meg szép fehér kenyeret sütött.
    Egyszer panaszkodik az ördög a szegény embernek, hogy az ő felesége nem tudott kenyeret sütni.
    – Biztosan nem kelt meg eléggé – mondja a szegény ember.
    – Mit csináljunk most? – kérdi az ördög.
    – Menjünk az urasághoz malacokat lopni – szól a szegény ember.
    – Én majd adogatom őket – mondja az ördög.
    – Amelyeknek kunkori a farkuk, azok az enyémek lesznek – szól a szegény ember.
    Az ördög már sok malacot kiadogatott. Ekkor a szegény ember így szólt:
    – Vidd a magadét!
    Alig volt olyan malac, amelyiknek nem volt kunkori a farka.
    Így járt túl a szegény ember az ördög eszén.

Mesélte: Merkli Ferenc (1913) Kétvöly (Permise), otthoni néven Stjédnyarszki Frenki, 1974., 61 éves.
    Gyűjtötte: Krajczár Károly

Vrag i srmak

Slovenska pravljica iz Porabja

    Vrag i srmak sta se srečala. Vrag ga pita:
    „Kan deš?”
    Srmak pravi:
    „Iščen delo.”
    „Gja tü,” deje vrag.
    Šla sta vtjüper. Nej dugo sta naišla delo. Par eno pavra sta mlatila. Vrag je gnauk vdaro pa se je zrnje se sipalo s snopa. Srmak je pa pomalek pa dugo mlato. Tak je vrag več delo.
    Da sta zmlatila, té vrag pravi:
    „Gja se več delo, zato več dobim.”
    Plev je več bilo kak zrnja, zato je vrag pleve neso, srmak pa zrnja. Vraga žena nej mogla kröj spečti, srmaka žena pa lejpoga beiloga spekla. Té se gnauk vrag touži srmatja, ka me žena nej mogla kröj spečti.
    Srmak pravi: „Gvüšno se nej feis gjeno.”
    „Ka va zdaj delala?” peita vrag.
    „Pojva gospoda svinje kradnit,” me pravi srmak.
    „Gja mo ti je vödavo,” pravi vrag.
    „Steri majo krivi rep, tisti do moji,” deje srmak.
    Vrag že dosta vözdavo. Te pravi srmak vragjej:
    „Nesi si svoje!”
    Kumaj bilo takšni svin, ka so nej meli krivi rep.
    Etak je človek čednejši od vraga.

Pripovedoval je: Ferenc Merkli (1913) iz Virice, po domačem Štjednjarski Frenki, 1974., star 61 let.
    Zbral je: Karel Krajczar