C. Toplák János

Életperem

málló vakolatként papírdarabkákként
hulló mész- és festékrétegekként
mállik a múlt s vele régi énem
akarásaim és óhajaim-gondolataim
célja-tárgya és jelentős-jelentősége
s mintha mállana a jelenem s a jövőm is
azzal hogy konokul késésben van
s aztán – MEGLEPETÉS! – amint elérkezett
máris múltammá válik s el-elakad
a jelen kényszeresen topogó
szélcsendjében szünetel mint aszálykor
a vízimalom lomha lapátkereke
és egész agyafúrt behemót óraműve…
szélcsendben bizony a szélmalom
és vitorlás lomha petyhüdt vitorlái is
ernyedten alszanak-lazítanak…

Éneklő Muravidék

Muravidékre szeretnék menni.
Ott szépen énekelnek.
Mint a gyümölcs ott az ének.
(Borut Rutar: Éneklő kórus)

Itt e tájon – mondják –
szépen énekelünk,
és sokat, s főleg sok
nyelven: szlovénül,
magyarul, cigányul, vendül,
és lehet, még más
nyelven is…

Például, ha szlovén
és magyar fiúk együttesbe
tömörülnek, nem versengnek elsőbbségért,
s két urat sem akarnak szolgálni…
szolgálják inkább a messzi harmadikat,
s a viszályt bölcsen kikerülve
angolul harsogják szerteszéjjel
bősz és szilaj ifjúi daluk…

Mint a gyümölcs itt az ének,
s a munka gyümölcse, munkasiker dala.
Itt a keblekből melegen hajt ki a hang.
Szüretkor a magyar, a szlovén s vend gazda
szép dalokat is fürtökben szüretel,
s ha jó volt a termés,
este az albán cukrász,
ha sorra került már a pénzolvasás,
hozzá albánul dudorász…

Éppen ezért mondom:
Vörös pipacsként virít
itt a dalunk a hűvös-zöld mezőben,
bármely nyelven szóljon,
virít mert kirí más nyelvű dalok közül.
Bár a semleges tájnak
ez egészen közömbös,
itt mégis édes gyümölcs nekünk
minden ének, leginkább a miénk,
ha hallani, egyre kevésbé hallani
bárkit énekelni…