Ida Močivnik

Kis népek virradata

    A szlovén kultúra évében és a Prešeren évében, a szlovén önállóság tizedik évfordulójának közeledtével a Napút Szlovéniának és a szlovén kultúrának szentelt számának olvasóit Prešeren Pohárköszöntőjének idézetével szeretném üdvözölni. A verset Prešeren 1844-ben írta, de a szlovén nemzet történelmének sorsdöntő pillanataiban mindig időszerű volt. A Pohárköszöntő hetedik versszaka 1991-ben a Szlovén Köztársaság himnusza lett. „Žive naj vsi narodi, / ki hrepene dočakat dan, / da, koder sonce hodi, / prepir iz sveta bo pregnan…” Magyar fordításban: „Éljenek mind a népek, / kik várják már a nagy napot, / mely a földkerekségnek / hoz békésebb virradatot…” (Tandori Dezső fordítása Gállos Orsolya nyersfprdítása alapján.)
    A vers vezérfonala a szlovén nép szabadságának követelése, a nemzetek egyenjogúságának és baráti együttélésének víziója. A programverset a nemzeti önállóság gondolatán kívül mély humanizmus jellemzi: „Éljenek mindenek, kik köztünk jó emberek!” Sok remény, amelynek Prešeren versében hangot ad, már valóra vált. A továbbiakban rajtunk és az eljövendő nemzedékeken múlik, hogy a versben megfogalmazott mély üzenetet a jövőben is ápoljuk.
    A romantikusok közé sorolható France Prešeren az 1846-ban megjelent első és egyetlen verseskötetével tehetségét a legkülönbözőbb versformák (balladák, románcok, gázelek, szonettek) mesteri alkalmazásával bizonyította, és megalapozta a modern szlovén irodalmat, vele a szlovén nyelv elnyerte helyét az európai irodalomban. Prešeren nemcsak a legnagyobb szlovén költő, neve elválaszthatatlan a szlovén politikai gondolattól. Prešeren a nemzeti identitás szimbóluma, hiszen először hívja fel ellenállásra az elnyomott nemzeteket, ha nem lenne más lehetőség szabadságuk kivívására.
    Magyarország idén ünnepelte államiságának ezredik évfordulóját. A szlovén nép történelme nagyban különbözött szomszédja történelmétől. A szlovének évszázadokon keresztül különböző államalakulatok keretében éltek, és csak nemrég adatott meg nekünk, hogy sorsunkról magunk döntsünk. Ennek a ma kétmilliós népnek a szívósságát leginkább az bizonyítja, hogy évszázadok hányattatásaival dacolva meg tudta őrizni nemzeti identitását saját államisága keretinek védelme nélkül. Ebben nagyon fontos szerep jutott a kultúra és a nyelv összetartó és nemzetfenntartó erejének. Ennek a legjellegzetesebb szimbóluma éppen Prešeren Pohárköszöntője, a fejlett, szabad szlovén nemzet ideájának egyik első határozott megfogalmazása 1844-ből. A szlovén politikai nemzeti öntudat alapjául a közös kulturális és nyelvi értékek szolgáltak, hiszen a szlovén kulturális öntudat sokkal korábban kialakult, mint a politikai. A szlovén nemzetnek évszázadok során a nyelvén és a kultúráján keresztül sikerült megőriznie nemzeti identitását.
    A fenti gondolatból kiindulva, abból, hogy a nemzeti gondolat a kultúra alapjain erősödött meg, Szlovénia a 2000. évben, a Prešeren és a szlovén kultúra évében két nagyon fontos évfordulót ünnepel: 450 évvel ezelőtt Primož Trubar kiadta az első szlovén könyvet, és 200 évvel ezelőtt született France Prešeren. Tíz éve honosodott meg Szlovéniában a demokratikus rendszer az első demokratikus választások eredményeképpen, ekkorra tehető a független szlovén külpolitika kezdete. Jövőre a független szlovén állam kikiáltásának tizedik évfordulóját ünnepeljük. Az elmúlt évtized a szlovén nemzet sorsának, történelmének egyik legjelentősebb korszaka.
    A szlovének letelepedése a mai hazájukba a többi délszláv néppel együtt a VI. és VII. században történt.
    A történelmi források az első szláv államként a mai osztrák Karintia és a stajerszkói Dráva-vidék területén lévő, krni vár központú (Klagenfurttól északra) Karantánia fejedelemséget említik, amely a VII. század közepétől a VIII. század közepéig volt független. A fejedelemválasztás szlovén nyelvű szertartással történik: a kőből faragott trónszéken ülő fejedelmet egy paraszt szertartás szerint kikérdezi, a kikérdezés célja a fejedelem „alkalmasságának” megállapítása. Karantánia kidolgozott társadalmi szervezettel és saját joggal rendelkezett, melyet a XI. századi történelmi források „institutio Sclavenica”-nak neveznek. Történelmileg Karantánia volt az első ország, melyre a szlovének mint sajátjukra hivatkozhatnak.
    A IX. századtól a szlovén területek frank uralom alá kerültek. A frank uralom Karantánia számára a feudális nyugattal és a keresztény hittel és kultúrával való kapcsolatot jelenti. 869-ben az alsó-pannóniai Kocelj fejedelem a morvaországi Rastislavval és Svatoplukkal fellázad a frankok ellen. Két új önálló állam keletkezett, Nagy-Morvaország és Alsó-Pannónia, amely az utolsó független szlovén állam. Magába foglalta a mai Stajerszko nagy részét és főképp a mai Magyarország nyugati részét, központja a Balatonnál volt. A frank befolyás visszaszorítására Kocelj a salzburgi egyházmegyétől egy ortodox keleti egyházmegyéhez kívánta csatolni az országot. Ekkor 874-ben a frankok megtámadták Koceljt, és félreállították mint árulót. Kocelj fejedelemsége megszűnésével a szlovének sok évszázadra eltűntek a nagypolitika porondjáról. A IX. század végén a magyarok megszállták a Pannon-síkságot. Betörtek a szlovén területre, és elvágták a szlovéneket a többi nyugati szlávtól. A déli Karantánia és Krain területén élő szlávok elkezdtek önállóan fejlődni független szlovén nemzetté. A terület a szent Római Birodalom része volt évszázadokon keresztül. A XIV. században a terület nagy része Habsburg uralom alá került.
    A szlovén irodalmi nyelv megalapozásakor a legjelentősebb szerepet a reformáció játszotta. Az első szlovén nyelvű könyvek – Primož Trubar, Katekizem, Abecedarij, 1850 – a szlovén protestáns újítók munkáját dicsérik. Jurij Dalmatin szlovén nyelvre fordítja a Bibliát 1584-ben. Ezzel megalapozzák a szlovén irodalmi és oktatási nyelvet és erősítik a szlovén nemzettudatot. A felvilágosodás a szlovén etnikai és nemzeti öntudatnak újabb ösztönzést jelentett. 1768-ban Marko Pohlin német nyelven írt Kraynska grammatikája (Szlovén nyelvtan) a szlovén nyelvet használhatóvá tette a szlovén tudomány, kultúra és oktatás számára. Anton Tomaž Linhart a Zgodovina Kranjske in ju&#382ni Slovani Avstrije (Krajna története és Ausztria déli szlávjai) című művében elsőként definiálta világosan a szlovén nemzetet mint különálló etnikai és nemzeti közösséget, melynek saját történelme és sorsa van. Valentin Vodnik 1797-ben jelentette meg a Lublanske novicét, az első szlovén nyelvű újságot. II. József eltörölte a jobbágyságot (1782), megkezdődött a polgárosodás, megerősödött a tudat a szlovén területek egységéről és összetartozásáról, amelyet a rövid napóleoni uralom (Illír tartományok, 1809–1813), még inkább erősített, mivel a franciák sokkal fontosabb szerepet szántak a szlovén nyelvnek, mint az osztrákok. Az Illír tartományok idejében a szlovén területek első ízben kerültek közvetlen kapcsolatba a modern középosztálybeli társadalom princípiumaival és a modern nacionalizmus ideológiájával. Az első szlovén nemzeti politikai program, az úgynevezett „Egyesített Szlovénia”, melyet értelmiségiek kis csoportja alkotott meg a forradalmi 1848-as évben, a szlovén lakosság (mely különböző osztrák provinciákban élt szétszórva) egy közigazgatási és politikai egységbe való egyesítését követelte, melyet Szlovéniának neveztek el. Ebben az autonóm provinciában a Habsburg-monarchia keretein belül szlovén lett volna a hivatalos nyelv.
    A nyolcvanas évek végi szlovén törekvések a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságtól való függetlenedésre ezeknek a törekvéseknek a folytatásaiként is felfoghatók. Az alkotmány tartalmazta a nemzetek elszakadását is magába foglaló önrendelkezés jogát. Ahogy a környező országokban is a nyolcvanas évek vége a nemzetek tavaszához hasonlóan a politikai ellenzék megerősödését hozta, Szlovéniában is 1988-ban és 1989-ben megjelentek az első politikai ellenzéki pártok, amelyek 1989 májusában a Májusi nyilatkozatban követelték a szlovén nemzet részére a szuverén államot.
    Az első demokratikus, többpárti választásokra 1990. május 16-án került sor. A kormány működésének elkezdésekor szembesült azzal, hogy meg kell teremtenie az állam és polgárok alapvető érdekeit szolgáló területek működési feltételeit. Ez legfőképpen a honvédelemre és a külügyre vonatkozott, ezek a területek az akkori jugoszláv szövetség kizárólagos kompetenciájában voltak. Szlovénia önállósodási törekvéseit többek között a nemsokára Bécsben, Washingtonban és Brüsszelben megnyitott független szlovén képviseletek jelezték. 1990 decemberében Szlovéniában népszavazást tartottak, amelyen a szavazásra jogosult polgárok 88 százaléka a szuverén és független Szlovénia mellett döntött. A Függetlenségi nyilatkozat 1991. június 25-én követte a lakosság döntését. A fiatal szlovén külpolitikának ebben a korszakban fő prioritása a nemzetközi kapcsolatok hálózatának kialakítása volt, hiszen ez biztosította a függetlenedés felé törekvő ország nemzetközi elismerését. Itt nagyon fontos szerepet játszottak a nagyon jó kapcsolatok a szomszédos országokkal, azokkal, amelyek a szlovénnel hasonló sorsot mondhattak magukénak, amelyek a kommunizmus bukása után a rendszerváltás nehéz és bizonytalan útját kezdték el járni; ezen kívül a világ politikai színpadán legjelentősebb szerepet játszó országokkal. Az akkori Európai Unió és néhány európai ország (közöttük Magyarország) Szlovéniát független nemzetközi jogi szubjektumként 1992. január 15-én ismerték el, hat hónappal a függetlenség kinyilvánítása, a tíznapos függetlenségi háború után. 1992. május 22-én Szlovénia az Egyesült Nemzetek Szervezetének 176. tagja lett.

a Szlovén Köztársaság magyarországi nagykövet asszonya