Fecske Csaba

Lecke

az életben minden lehet
köti az ebet a karóhoz
loboncos szőrű korcs kis eb
foga közt valamit előhoz

az eldobott bot az szeret
ahogy nő férfit csak szerethet
tisztességes férj két gyerek
adja izgalmát e szerepnek

nemcsak ő csal én is csalok
csábít a bűn édes falatja
a nap tócsában is ragyog
remél a hős aztán feladja

Mindig te

sürgölődsz teszel-veszel
teherpróbának veted alá
gondolataimat fényezed
bepárásodott érzéseimet
hasznosítani akarod magad
mindenáron
jelen vagy nagyon
ha elmégy is csak azért
hogy visszajöhess
úgy érzem mostanában
igen elharapóztál
elveszed a levegőt
mások elől
ennek nem lesz jó vége
félek nem lesz
happy end

Csak egyszer

nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba
jutott eszembe amikor barátom házába
lépve első szerelmem mosolygott rám
persze most nem a fent említett
minőségében hanem barátom minden
bizonnyal hűséges feleségeként
már én sem az a sugárzó ifjú
aki egy romlatlan szűz szívének
hófedte csúcsát ostromolta hevesen
idegen házban idegen időben
semmim sem volt csak az árnyékom
tíz év nagy idő mint tubusból
a fogkrém türemkedik elő belőlünk a múlt
vajon hol futott zátonyra hajónk
behúzom magam mögött az ajtót
fölszáradok mint sáros lábnyom
az előszoba kövén nem juthatsz kétszer
ugyanabba az időbe rosszul kezdődik
életed hátralevő része
jobb ha elfoglalod magad
csellel mint Budát a török