Lökkös Antal

Villon

Ófrancia vizsgámra emlékezve a genfi egyetemen.

A füles gomb mégis gazdára lelt,
Az üres zseb igazsága megérett.
Zajos kirándulásod és a sétád
Jegyzik erkölcsben őszült vének.

Súlyod aranyban méri a tanszék.
Fogyott feneked, íme, megdicsőült.
Kényes kisasszonyok lesik a rongyod
Hová egykor csak tetűk hada csődült.

S lám, ott fönn is, Margó sörért szalajt!
Loholsz, mint eb, kit korgó gyomra hajt,
Kalapodon kunkorodó kakastoll,

És füles papucs, kocsmákon vásott,
Siratva, kinevetve a világot,
Söröskancsóstól, asszonyostól.