Gál Antal Gábor
(Pécs)

Anyaföld

Csak jártunk a fák alatt,
néha elnyújtóztunk
a domb száraz füvein,
és nem volt velünk senki
akinek lebontottuk volna a haját,
akit megsimogattunk volna,
akinek mondtunk volna valamit.

Csak jártunk a fák alatt,
néha elnyújtóztunk
a domb száraz füvein.

Felvert alkonyatban

A vizek már tisztaságot
és őszt lehelnek
és nagy csöndkemencék a hegyek.
Már nem írom le
és nem ejtem ki százszor,
csak belül mondogatom a neved.

Aranymellkasát
fölragyogtatja még a Nap,
de hosszú esőket tud már az ég,
s én kószálok
utcán, udvaron, parkban,
belül mondogatom csak a neved,
s madarak hiányát őrzöm
a felvert alkonyatban.

Ha…

Ha eljössz hozzám
csöndben leszek
hogy szép legyél
összeszedem széthagyott
mozdulataidat a szobában
eljátszom velük
fényes-szép madarakkal

Folytatni kell

Az orchideákat behajózzák,
a nők összehúzzák mellükön a ruhát,
a tengerészek viharokról
és rumról beszélnek

Az órákból szivárog az idő.
Nincs segítség.
Visszafelé is, előre is
folytatni kell!