Most már, július elején azt is tudjuk, hogy a Tiszán levonuló cián kevesebb kárt okozott mint eleinte gondoltuk. A Tiszában emberemlékezet óta nem látott mennyiségű halivadékfelhőket látni mindenütt. A Tisza idei virágzásához hasonlót csak több évtizeddel ezelőtt láthattunk. Ezek a jelenségek azt mutatják hatalmas biológiai tartalékok rejlenek ebben a folyóban, egyben arra is rámutatnak, hogy ha teret és időt adunk a Természetnek a megújulásra – a legnagyobb csodákra képes.

Compóstratégia

    A cianidszennyezés érkezése előtt a Tisza-tó a téli üzemmódnak megfelelő, félig leeresztett állapotban volt. Hogy a Tisza medrében érkező cianidszennyezés ne kerüljön be az alacsonyabb vízszinten levő tározóba, és az érkező, még mindig aggasztóan magas szintű cianidkoncentrációt valamivel felhígítsák, a tározót visszaduzzasztották, ezáltal a tározó vízszintjét jelentősen az érkező cianidos víz fölé emelték. A duzzasztás hatásár a tározó felett levő területeken is megemelkedett a vízszint és hullámtérben elindult a víz beáramlása.
    Közvetlenül a Tisza-tó felett, a Tiszavalk és Tiszabábolna közötti szakaszon, a Buláti-szigettel szemben a jobb parton, található a Buláti-fok. Magasabb vízállásnál ezen a fokon keresztül folyik be a Tisza vize a hullámtérbe és az ott található kubikokat táplálja friss vízzel. Valamivel a gát előtt, a fokcsatorna kétfelé ágazik: folyással szemben az ártér lagúnás kubikrendszert táplálja, lefelé pedig a Tisza-tó valki medencéjébe jutatja vízét.
    A Buláti-fok nyílt ágán keresztül jelentős mennyiségű cianidos víz jutott a kubikokba. A terület bejárása alkalmán jól össze lehetett hasonlítani a cianid hatását a Buláti-fok alatti kőgátnál, ahol a cianidos víz bejutását a tározóba homokzsákokkal zárták el. Amíg a védett oldalon egyetlenegy haltetem sem volt látható, a zárás feletti rész partszegélye tele volt haltetemmel. A jég elolvadását követően, a március 2-i területbejárásunk során az érintett, lezárás feletti hullámtéri kubikokban mindenütt jelentős mennyiségű haltetemet találtunk. Következményeit a jég olvadása után lehetett felmérni.
    A terület mintavételi szempontból érdekesnek látszott: Valószínűsíteni lehetett, hogy ide alacsonyabb cianidkoncentráció jutott. Mégis a több mint kéthetes expozíció következtében hatása az élőlények többsége számára végzetesnek bizonyult, amit a jégborítás tovább fokozott. Bejáráskor igen sok haltettemet találtunk (főleg, compót, csukát, keszegféléket).
    A cianidos víz érkezésekkor (február 7., hajnali órák) az agonizáló, halak közül az egyesület tagjai és a lakosság jó néhányat (senki nem számolta) csónakba rakott, és áttett a Tisza-medertől mintegy húsz méterre levő mély, egy hektár körüli nagyságú, nem befagyott kubikgödörbe. A helybeliek elsősorban a halak nagysága alapján válogattak, így a harcsák és pontyok mellett több busa és amur is átkerült. Ezek a 25–40 kilós tájidegen halak másnapra már elpusztultak. Tetemeiket a víz felszínén találtuk. Az áttelepített harcsák és pontyok viszont megmaradtak.
    Ettől a kubiktól kifelé, a gát irányában összefüggő lagúnás kubikgödörrendszer található, amely az élő Tiszával a Buláti-fokon keresztül áll kapcsolatban. Ez a mintegy 1,8 km hosszú, 60 m széles, 10,8 ha területű kubikrendszer a cianidszennyezés levonulása idején még be volt fagyva. A cianidos víz levonulása előtt a kubikosok átlagmélysége 0,8 m-re tehető. Közvetlenül a szennyeződést követően e területen mérés nem történt. A ciánszennyezést követően a Tiszán egy kisebb árhullám vonult le. Így, a megkésett vízmintavételből az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség laboratóriumi vizsgálatai a vízben már nem találtak cianidszármazékokat, de az iszapban még mindig jelentős mértékű cianidszennyezést tudtak kimutatni. (1,85 mg/kg). Ez minden kétséget kizáróan igazolja a terület ciánszennyezését. Ha a rendelkezésünkre álló adatok alapján utánaszámolunk, megközelítőleg megbecsülhető az a cianidkoncentráció, amely ezeket a víztereket érte.
    Az adott vízállásnál a kubikokban a ciánszennyezés előtt, a víz átlagmélysége 0,8 m körül volt, ami 86 400 m³ víz tározásának felel meg. Erre érkezett a Buláti-fokon keresztül (3,5 m &215; 1 m), átlagosan mintegy 0,3-0,5 ³/s hozammal kb. 18 órán keresztül a szennyezett víz, ami 25920 ³, átlagosan 2,5 mg/l cianidot tartalmazó víz bejutását eredményezte. Ez az addigi vízszintet 24 cm-rel emelte meg. E számítások szerint a kubikok vízében a felhígult cianidkoncentráció 0,75–1,2 mg/l körül lehetett. Ebből következik hogy február 7. és március 4 között (ekkor egy újabb, immár cianidmentes ár érkezett a Tiszán), 26 napon keresztül a jég alatti élővilág ki volt téve ennek az 1 mg/l körüli cianidkoncentráció hatásának. (Nemzetközi tapasztalatok szerint 1 mg/l cianid ion 25-30 órás expozíció alatt minden élő szervezetre végzetes).
    Elméleti számítás alapján a hosszú kitettség és a magas cianidkoncentráció következtében, területen minden élőlénynek el kellet pusztulnia.
    A terület bejárása és a haltetem mennyiségének becslését követően látunk hozzá a haltetemek begyűjtéséhez. Itt a kubikok teljes halfauna-állománya pusztult el. Ez lehetőséget adott arra, hogy egy adott Tisza menti kubikgödörrendszer ember által soha nem zavart élőhely teljes halállományát felmérjük.
    Tekintettel a mocsári fajok túlsúlyára, ezek között is a compó túlsúlyára, valamint a compóra vonatkoztató adathiányra, indikátorfajnak a compót választottuk. A compóállomány minél teljesebb felmérésére összpontosítottuk.
    A haltetemek gyűjtésének ideje egy hét. A begyűjtött haltetem összmennyisége: 1130 kg.
    1. A még bennmaradt haltetem mennyisége kb. 150–250 kg-ra becsülhető.
    Úgy gondoljuk, hogy munkánkkal jelentős mértékben hozzájárultunk a Tisza-tó, a HNP területéhez tartozó Valki-medence és a felette levő értékes ivóhelyek, állapotának megőrzéséhez.
    2. Tekintettel a magyar irodalom compó szempontjából fennálló adathiányra úgy gondoltuk, hogy az itt feltárt teljes populáció feldolgozása rendkívül fontos adalékot szolgáltat a hazai compópopuláció jobb megismeréséhez. Ezért az összegyűjtött haltetemekből külön kiválasztott és lemért, pikkelymintával dokumentált anyagot állítottunk össze. Az általunk összegyűjtött adathalmaz tudományos szempontból is jelentős értéket képvisel.
    A természetes halállomány magyarországi felmérései a kubikgödrökről kevés adatot közölnek. A becslések a kifogott halak alapján történtek. Aki már próbálkozott tapogató halászattal az tudja, hogy compót illetően az eredmények jelentősen eltérnek a hálós vagy varsás halászat alapján kapottaktól. Magam is többször tapasztaltam hogy a compó 30–40 cm mélyre képes befúrni magát az iszapba, ahol csak a mélyen leszúrt tapogatóval, a lágy iszap átkotrásával sikerült néhány példányt elcsípni.
    Az itt talált compóállomány további tanulságokkal is szolgál. Tudomásom szerint ezekre a területekre nem jártak horgászok. Így a kiválasztódás és a (limnofil) halak összetételét természeti körülmények szabályozták. A halak életmódját azért tartottam fontosnak hangsúlyozni, mert itt július második felétől szeptember közepéig kifejezetten mocsári állapotok uralkodnak – a vízfelszín növény- borítottsága majdnem 100%-os, a víztér nappal oxigénnel túltelített, éjjel pedig anaerob állapotok uralkodnak –, mint azt az iszap jellege is mutatja.
    Ezekhez a feltételekhez a compó alkalmazkodott a legjobban. A duzzasztásnak köszönhetően e területen a létfeltételek 1978-tól adottak voltak. A mostani halállomány összetétele azóta alakulhatott ki.
    Tehát az itt talált limnofill fajoknak, többek között – a compónak is – azóta volt meg a lehetősége hogy kialakítsa mostani állományát. Amint a felmérések is kimutatták, ebben a compó bizonyult a legsikeresebbnek. Ez azt jelenti, hogy természetes körülmények között, az álló vizek elmocsarasodása (a limnikus állapotok lentikusá alakulása) során a ponty helyét fokozatosan a compó foglalja el.
    Ezért a talált compóállományt részletesebben megvizsgáltuk.

Horváth J. Benő

Kutatócsoportunk egy vízi zárvány magyarországi halpusztulásából próbált meg következtetéseket levonni a compó életerejéről. A talált példányok sorszámot kaptak, megmértük a hosszukat (testhossz farok nélkül), súlyukat (ez utóbbi adatsor, tekintettel a halak állapotára, inkább tájékoztató értékű), és meghatároztuk nemüket is. A compónál a nemek elkülönítése ivari dimorfizmusuk következtében – a hasúszók első kemény sugarai alapján – aránylag könnyen elvégezhető (Nikolszkij 1950). Emellett minden egyed oldaláról egy sor pikkelymintát vettünk melyeket az egyéb adatok mellé celluxszal rögzítettünk.



(A szerző felvételei)