Simek Valéria

Lelki geometriád

Az idő ajándéka, hogy
az elmúlt évek magaslatából
lelátsz. Az út emelkedőjén
keresed igazságod, de
csak sejteni lehet, hogy
létezett. Vándormadarak
ösztönével repülsz.
Félreértések hálójába
akasztod horgaid.
Lelki geometriád szögletében
kuporogsz, kapaszkodsz
egy félreértelmezett lázban.

Áradó elmúlásban

Az est egy cseppnyi csendet húz,
rozsdás vödrével és egy századnyi
reményt önt az áradó elmúlásba.
E porladó századot takargatja
ezredévnyi suttogással.
Testvért öl a szó, a megalázott
öntudat. Az éj szekere lassan
döcög, óráiban percek küllői
hadakoznak, miként terítsék
a reggelt a vetkőző akác fejére.