Kuczka Judit
Apám emlékére
Kuczka Péter
(1923–1999)
|
Ezerkilencszázkilencvenkilenc december 3-án éjjel meghalt az Apám. Ma sem tudom igazán, az utolsó szenvedéssel teli év alatt a test vagy a lélek kínjai voltak-e nagyobbak. Gyanítom, hogy a lélekéi.
Az utolsó nyáron kapta meg a Történeti Hivataltól a rá vonatkozó közel 280 oldalnyi szöveget azzal a megjegyzéssel, hogy a kutatást még folytatják. Ott sorjáznak a papírokon az évtizedek: minden, amit tett, mondott vagy akár csak gondolt. Ügynökök serege követte minden rezdülését, még a nyolcvanas években is. Érdekes paksaméta az a 280 oldal. Van közte olyan, amelynek állam- és szolgálati titok alóli feloldására 1999.·április 30-án került sor. Van olyan, amely tudatja, hogy az egyik nyilvántartott csoportból egy másikba helyezik át. Még így, töredékében is dermesztő ez az iratanyag. Én magam tudom, hogy mi minden hiányzik belőle még – például az úgynevezett nagy íróper anyaga, amelyben a nyomozó a letartóztatására tett javaslatot.
E köteg egy része az 56-ot követő megtorlásokhoz kötődik: sokak tanúvallomásai, apám tanúvallomásai egyaránt megtalálhatók benne. Döbbenetes volt a módszer: a nyomozás irányítója azt az utasítást adja beosztottainak, apámra kérdezzenek, rá keressenek terhelő adatokat. Javasolja: vizsgálják írószövetségi és Petőfi-köri tevékenységét, az ellenforradalom előkészítésekor az egykori nékoszosokkal való kapcsolatát, illegális tevékenységét, az Országos Nemzeti Bizottság és a Magyar Nemzeti Forradalmi Párt szerepét a Nagy Imre-féle pártellenes csoportban, kutassanak az után, hogyan kívánta átvenni a Fővárosi Tanács irányítását és Fővárosi Nemzeti Bizottsággá történő átszervezésének tervei után, milyen volt a kapcsolata a munkástanácsokkal, milyen szervezőtevékenységet végzett az Értelmiségi Forradalmi Bizottság és a Nemzetőrség közötti fegyveres összeköttetésért és így tovább.
A vizsgálatok során állították ki dossziéja fedlapját: „Az 1956-os ellenforradalom előkészítésében részt vett. Az Írószövetség Nagy Imrét támogató revizionista frakciójához tartozott, Nagy Imrével személyes kapcsolata volt. Több revizionista cikket írt. Tagja volt a Petőfi Kör vezetőségének. Az ellenforradalom alatt az Országos Nemzeti Bizottság szervezője, osztályvezető volt. Budapest kerületeiben megindította a Nemzeti Bizottság megszervezését, a munkástanácsokkal való kapcsolat, együttműködés megteremtését. Egy héttagú bizottsággal megkísérelte a Fővárosi Tanács irányításának átvételét. 1956. november 4-e után az elesett ellenforradalmárok hozzátartozói támogatása céljából a Nemzeti Segély megszervezését megindította.”
Ahol mindezt „elkövette”, a Belgrád rakpart épülete, ahol ma a Független Kisgazdapárt van, s amely akkor a Hazafias Népfront egyik épülete volt. A legdöbbenetesebb, hogy abban a két hétben mindvégig volt velük valaki, aki naponta és rendszeresen jelentett. Van olyan jelentés, amely úgy kezdődik: ketten voltunk az irodában, Kuczka meg én…
De ugyanúgy ott ült vele egy szobában a Francia álnevű ügynök később, a Móra Könyvkiadóban, akit utasítottak, beszéltesse Apámat, tegyen úgy, mint aki járatlan az irodalomban és az írók között, ismerkedjen össze másokkal is, és jelentsen…
A papírok között van olyan, amely tanúsítja, telefonbeszélgetéseit rögzítették, de akad olyan is, amelyben utcai találkozásáról számolnak be más alkalommal. Nem egyedül ő volt a „célszemély”. Tompa Kálmán születésnapjára alaposan megválogatott vendégeket hívtak meg. A névsor rendelkezésre áll épp az ügynöki jelentésekből. E szigorúan megválogatott csoportból heten jelentettek! Azaz a vendéglátók saját spionjaikat látták vendégül.
Azért beszélek erről az iratanyagról, mert Apámat 1956 után letiltották. Könyveit a könyvtárakban bezúzták, új írásait nem közölték. Tiltott volt még a nevét is leírni. Negyven évet várt arra, hogy versei ismét megjelenhessenek. Reménykedett talán, hogy majd valaki – mint egykor a regényben Nemecsekkel tették – nagybetűkkel írja le a nevét. Tele volt tervvel, ötlettel. De csalódott.
1999 februárja és augusztusa között egy versfüzért írt, lényegében búcsúversekről van szó. E versek között nem kevés épp arról szól, amiről írtam.
Az általa rapszódiának nevezett, Fűzfám lombja takar című versek még nem jelentek meg. A fenti részleteket azért emeltem ki, mert Apámat élete végéig kínozta és gyötörte megalázottsága. Én pedig tudni akarom ügynökei nevét…