Csáji László Koppány
Május, maradj még!
május halk
szellőlantja
rügyek mellbimbóit finoman
előbuggyantja előnyalja Lágy ívű ruhák olvadnak
nők hevében s pihenni tér a napfény megannyi lány
ölén ha jönnek imbolyogva és ing kerekded keblük mint a
rózsa szirma illatok pillangói lebbennek körém s csak nézem
ahogy az égiek is bekukkantanak blúzukon Hát ennyi gyönyöre
maradt az antik isteneknek Tavaszra várnak ők egy évig s ha
végre eljön megelevenednek Dionüsszosz langy esőt cseppent
minden lány kigombolt fénylő dekoltázsára s kacag
hogy megrezzennek aztán futásra paskolja őket a
zápor Hermész meg csak a hűs szabadban horkol
Afrodité táncol Thétisz tajtékzó csókot ígér
Athéné sisakjával egy kisded kolompol
ligetük zsenge füvén hever egy kosár
friss mosott ruhákkal telerakva vár
Egy leányka karja fonja nemsokára
körbe Boldog ki ránéz ha arra jár
De szívesen lennék én az a kosár
Belőle mintha apró leplek szállnának
szét a hajlongó dombok között szirmokat
rebbent a szél a szél e tűnékeny talány Így most
e szirmokkal virágzik bőröd is mely oly lágy oly lágy
akár tiltott forrás fénye te édes csókot ígérő csalfa lány
Combod úgy szorít úgy szorít ma engem hiszen te forró
duzzadó kéjre szomjas ajkaid mása vagy Farocskád
tűz-tenyeremben csak egy halomnyi olvadó hó melyből
csillagokat vetve buzog föl a tavasz tiszta vére Ölelj hát
Borzongva kérd csókjaim ékszerét hisz mindük színarany
míg apró zöld lángok nem gyűlnek sorra őszi venyigékre
Szemedben csillanjon a vágy újra és újra még meg
hiszen a kéklő ég is ragyog bizserget s egyre bókol
Ölelj kedvesem s szeress ezerszer újra arra kérlek
amíg még csiklandó csókod ízét érzem a hajnalokból
Egyszer úgyis lehull mosolyunk szirma végleg