Tételek Sz. K. szobraihoz

    I. A Föld nőnemű.
    I. 1. A nő ugyanis sokkal kifejezőbb – formáját tekintve a gömbhöz, a tökéleteshez hasonló –, mint a férfi.
    I. 1. 1. Morfológiailag a mitológiai Gaia megtestesítője, aki egyben földrajzi képződmények élő hordozója, mint jelen esetben Szávoszt Katalin művei, melyekben találkozik az anyag és a szellem, a tűz segítségével, s a holt matéria megtermékenyül.
    I. 1. 2. A görögök a dolgok lényegét archénak nevezték, és életük jelentős része ennek a kutatásával telt el. A nagy athéni mezítlábas tanító, Szókratész, a szépségről meghallgatott kissé másnapos előadások után megvallotta az ámuló társaságnak, hogy a lényeget egy jósnőtől tudja. Meg nem erősített források szering Diotima ölében fekve hallotta az alábbi szavakat: „Tehát a szépség a Moira és Eileithüia a születésnél. Ha a terhes lény a szépség közelébe jut, felvidul, elömlik benne az öröm, megtermékenyül és szül; ha azonban a rúthoz közeledik, elkomorul, búsan begubózik, elfordul, összehúzódik, s nem tud szülni, hanem kínlódva hordja tovább terhét. Innét az a mélységes megrendülés, amit a terhes s már vajúdó lény a szépség közelében érez: mert nagy fájdalomtól szabadulhat meg általa. Mert Erósz nem a szép szerelme – mondta –, ahogy te gondolod, Szókratész. – Hát akkor mi ? – A szépségben való nemzés és szülés vágya.”
    I. 1. 3. Homérosz a nő „paradigmáját” vakon mondta el – Helénétől Penelopéig. Csupán később derült ki, hogy miután a hős újra hajóra szállt, az asszony rezzenéstelen arccal ismét fölvetette a szövőszékre a fonalat.
    I. 1. 3. 1. A magyar költészet jelesei, Csokonai, Vajda, Ady, Juhász Gyula, József Attila nem termékenyítettek, hanem termékennyé várak a nő által. Petőfi talán legszebb versét írta a meleg őszi délutánon – kölcsönkastélyban – mert megérezte, hogy Júlia vonzalma a virágok irányába fordult. A felismerés után egyenes út vezetett az orosz pika hegyéig.
    II. Minden embert nő hozott a világra.
    II. 1. Nem meglepetés, hogy a világba érkezés pillanatában szóba sem kerül a férfi.
    II. 1. 1. A harcias, erőszakos, olykor érthetetlen kiindulási pont – a nemző fél – Szávoszt Katalin szobrain sem található meg.
    II. 1. 1. 1. Igen érdekes az Orpheusz nélküli Euridiké sorozata, valószínűleg a férfi alakja nem véletlenül került az ábrázolás hiátusába.
    II. 1. 2. Mert már felesleges.
    II. 1 . 2. 1. Sartre élettársa, Simone de Beauvoir Második nem című könyvében nyolcszáz oldalon részletezi a fönt jelzett problémát. A lapokon fölcsillanó önirónia tanulságos olvasmány.
    II. 1 . 2. 1. 1. A könyv a cím elolvasása után eufémizmus.
    III. Minden nő szép.
    III. 1 . A női szépség azért fontos, mert vágyakat kelt.
    III. 1 . 1. Férfiakban és, mint fentebb láttuk, a nőkben is.
    III. 1. 1. 1. Az Aphrodité hófehér márványszobrát megbecstelenítő ifjat halálra ítélte a népbíróság. Az istennő ölébe telepedett, és kielégítette ellenállhatatlanul „aljas” vágyait. A másnap bekövetkező szigorú döntés csupán a bírák önigazolása volt, hiszen titkon mindenki végigélte az irracionálisnak mondott folyamatot.
    III. 1. 1. 1. 2. „– Nem, Athéna. Veled vagyok úgy, mint még soha. De csak nem kívánod, hogy épp most szócsatát vívjak veled? Hiszen azt sem tudom, melyik vagy te, és melyik én. Annak örülve, hogy örülsz nekem – ebben az örömben a személyem a személyeddé is változott, igen, énjeink legalább úgy egybefonódtak, mint tagjaink. Vagy – vágott hirtelen saját szavába – talán nem is örülsz nekem? Vagy ezt nem illik kérdeznem? – Mindent illik, Teiresziász.” Teiresziász az együttlét után megvakult. A földi dolgokra már nem fordította tekintetét, csak az égiekre – Devecseri Gábor szerint.
    IV. A nő lehet szobrász.
    IV. 1 . A nő magában hordozza a formázás képességét.
    IV. 1. 1. Tenyere felé görbülő ujjai egy új kezdeményezést rejtenek, még akkor is, ha a végeredmény szemmel láthatóan önmaga tompora.
    IV. 1. 1. 1. Szávoszt Katalin azonban szemérmes és kacér – a Nő. A simogatásért domborodó formákat titkolózó leplek rejtik, amelyek egy mozdulatra fölfedik a nőiség varázsát, ha a nő is úgy akarja. Az adott idomok installálása mindazonáltal hatásos. A porcelán, amely „a fehérnél is halványabb árnyék”, követ bennünket, hiszen a testünkből fakad. Szávoszt Katalin kézműves, olyan, mint számosan őseink közül, iparosember. A szakma számára elsődleges, és itt két irányvonalat kell megkülönböztetnünk. Nem csupán a keramikusét, hanem a szuverén alkotó szobrászét. Mert amíg az asztalos évszázadok hagyományait követve létrehoz egy lombard széket vagy a szabó immár elektronikus vezérlésű varrógépen ruhát készít, addig jelen példánkban a technikai tudás mellett feltétlenül szükséges az a gondolati továbblépés, amely az eltárgyiasulást műalkotássá emeli.
    IV. 1. 1. 2. Aki lovat és embert készít, kentaur, akárcsak Zeuxisz. A ló és a nő együtt nősténykentaur – Lukianosz szerint: „Ilyen tehát a kentaur. A nőstény lótestét viszont gyönyörűnek festette meg – ilyen kancákat a még betöretlen és nyergeletlen thesszaliai lovak közt találni –, s felső, asszonyi fele is csodaszép, kivéve a füleit, mert egyedül ezek szatírszerűek rajta. A testek egyesítése és összeillesztése, ahogyan a lótestet az asszonyival összekapcsolja, igen finom, és hirtelen átmenet nélkül, lassanként vált át egyik a másikba; úgy, hogy alig lehet észrevenni, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik.”
    IV. 1. 1. 3. Szávoszt Katalin képzelete a nő és a ló mintázása közben feltehetően száguldott. Talán eszébe jutottak a dübörgő paták robaján túlsivító nő sikolyok, melyeket az elrabolt lányok hallattak, midőn – például – honfoglaló őseink kirángatták őket a szláv falvak petyhüdt nyugalmából. A csuklójuknál fogták meg alig tiltakozó kezüket.
    IV. 1. 1. 3. 1. Szemükben a rémület a váraltozással vegyült, miközben derekukat erős kéz szorította a ló gerincéhez.
    V. Egy férfi egy nőről csak akkor írhat, ha elképzeli.
    V. 1. A közelség a halandó szimplifikációja.
    V. 1. 1. (v. ö. II. 1. 2. 1.) „…egész sok összeegyeztethetetlen nőmítosz létezik. A férfiak tanácstalanul szemlélik a Nő fogalom furcsa ellentmondásait, s mert minden nőben van valami e mitikus őstípusok egyikéből-másikából, s mert minden típus kimeríteni látszik a nő lényegét, a férfiak sokszor saját feleségüket is a hajdankori szofisták döbbenetével figyelik, akik érthetetlennek tartották, hogy valaki lehet szőke is meg barna is.”
    V. 1. 1. 1. A szobrokat nézve a férfi – ha az – elgondolkodik azon a különbségen, ami elválasztja egy nőtől.

Papp D. Tibor