Nietzsche a nőkről

„A nő egyenjogúsítását akarják és csupán a férfi férfiatlanítását érik el.”

    „A klasszikus kor görög kultúrája a férfiak kultúrája. Ami a nőket illeti, Periklész a sírbeszédben elmond róluk mindent a következő szavakkal: a legjobb, ha férfiak között olyan keveset beszélnek róluk, amilyen keveset csak lehet.”
    „Ha a tragédiában Elektrát és Antigonét elő is adták, ezt csak a művészetben tűrték meg, az életben pedig nem kértek belőle; ahogy mi az életben nem viseljük el a patetikus dolgokat, míg a művészetben szívesen látjuk őket. A nőknek nem volt egyéb feladatuk, mint szép, erőteljes testet fejleszteni ki maguknak, amelyben az apa karaktere szakadatlanul tovább él, hogy ekképp ellensúlyozzák e roppant fejlett kultúra egyre jobban elharapózó, túlzott idegi ingerlékenységét. Ez őrzi meg a görög kultúrát viszonylag olyan sokáig fiatalnak; mert a görög anyákban újra meg újra visszatért a természet görög géniusza.”
    „Az emberek különbözősége nem csupán az értéktáblázatok különbözőségében mutatkozik meg, tehát nem csak abban, hogy különböző javakat megszerzésre méltónak ítélnek és nem értenek egyet egymással a különféle javak különböző értékeit illetően, illetőleg az általánosan elismert értékek rangsora dolgában: – inkább abban mutatkozik meg ez a különbség, mit is jelent nekik valamely érték birtoklása. Egy nővel kapcsolatban például a szerényebbje beéri a test birtoklásával és a nemi gyönyörrel mint a birtoklás elegendő és kielégítő jelével; egy másik igényesebb természetű és erősebben él benne a bírvágy, abban látja a »kérdőjelet«, hogy az efféle birtoklás látszat csupán és finomabb próbát akar, mindenekelőtt tudni akarja, hogy a nő nem csupán neki adja magát, hanem csak neki engedi át, amije van, vagy szeretné, ha volna –: ekképp érzi magát igazán »birtokon belülinek«. A harmadik pedig még e ponton sem ér tulajdon bizalmatlansága és bírvágya végére, föltéve magának a kérdést, hogy a nő, amidőn mindenét odaadja neki, vajon nem csupán az ő fantomját ajándékozza-e meg: alaposan, igazán alaposan tisztában akar lenni a ténnyel, hogy egyáltalán lehet-e őt szeretni, van bátorsága feltenni magának ezt a kérdést.”
    „A szerető csak akkor érzi magát teljes egészében a nő birtokán belül, ha a nő nem csapja be, ha ördögi természetéért és titkos kielégíthetetlenségéért éppen úgy szereti őt, mint jóságáért, türelméért és szellemiségéért. (…)”
    „Határozottan hajlok a keleti bánásmódra, ami a nőt illeti: a kivételes nők mindig csak ugyanazt bizonyítják – az igazságosságra való képtelenséget és a hihetetlenül érzékeny hiúságot. Semmit sem szabad komolyan venni náluk, legkevésbé szerelmüket: azt mindenképpen tudni kell, hogy pontosan a leghívebben és a legszenvedélyesebben szeretőknek van egy kis hűtlenségre szükségük a pihenéshez, ez adja meg a lehetőséget a szerelem tartósságának.”

Romhányi Török Gábor fordítása