Kerék Imre

Nem mérem

Változat egy Vas István-versre

Nem mérem Botticelli Vénuszához
s görög istennőszobrok telt, arányos
       idomaihoz a tied,
ha testedet ruháidból kibontva
adaadóan simulsz a karomba.
       Mert állna hozzám közelebb

a régiek sok büszke alkotása,
ha nem a tökéletesség varázsa
       vonzott engem hozzád sosem;
ha így szeretlek, ahogyan vagy éppen,
ahogyan mellém rendelt csodaképpen
       Isten vagy a sors kedvesem?

Ha szabálytalanságaidtól is csak
sugárzóbb melled, csípőd: nekem így vagy
       szép s nem akarsz más lenni már.
Azt sem várod el, hogy ódákban zengjem
dicséreted. Hát mit érdekel engem
       a legégibb szépség akár?