Szegedi Kovács György

Meggypiros ajkak

A Macska izzadt lába nyomán,
gátlástalan kívánságaiban
menj csak utána Kopóm,
de egyedül,
s ne lepődj meg semmin!

Én még itt időzök,
Izisz futását leskelve.
Amazok sírnak a túloldalon.
A naponként születők, lélek-látók,
a meggypiros ajkúak.

Hajszárító sincs.
A szél forró.
Szólni nem kell.

Most még

Csak addig ment lehajtott fejjel,
míg elhaladt mellettünk,
akár valami halálos bűnt rejtegető cinkos.
Majd visszafordultam utána.

Egyenes háttal, felszegett fejjel járt.
Ő nem nézett hátra.
Most megint megmenekültem.
Most még megmenekültem.

Rabló darázs

Akkor újra a szorongás rombolt,
mint már annyiszor, s
ledöntötte mézzel teli lépeim.

A királynő kirepült.
Éjjeli lepke verdes a keretek között,
eltáncolja; ő most a királynő,
én meg rabló darázs és
egyetlen őszinte mozdulat sem.