Hallanó Sebestyén

Búbánatvölgy

Tandramolett egy felvonásban, tanulság nélkül

Elkésett abszurd (posztszurd)
Részletek

Személyek (a megjelenés sorrendjében):
ÁDÁM – fotó- és videoművész, huszonkilenc éves, egy hegytetőn színképfelvételeket készít a csillagokról, és videokazettára rögzíti az éjszakát, mindezt a következő kiállítására, ami egy nagyszabású installáció lesz, egy ideje együtt jár Évával, szerelmes belé
ANDRÁS – középiskolai irodalomtanár, tájékozódási futóbajnok, huszonkilenc éves, egy éjszakai túrán, aminek végcélja a Búbánatvölgy, a hegytetőn véletlenül belebotlik Ádámba, összeismerkednek, legalábbis megpróbálják, később derül csak ki, hogy András Éva korábbi nagy szerelme, aki egy napon minden magyarázat nélkül hagyta el a lányt
ÉVA – egykori bölcsészhallgató, András volt csoporttársa, jelenleg egy rádiótelefon-társaság alkalmazottja, huszonkilenc éves, Ádámba egy kicsit, Andrásba nagyon szerelmes, akkor ér fel a hegyre, amikor András éppen búcsúzkodik a frissen megismert Ádámtól, Éva nem fedi fel azonnal barátjának, hogy ez volt az a fiú…
THÉZEUSZ – Éva macskája, háziállat, Éva az úton elveszítette, ezért egy feszült beszélgetés után magára hagyja Ádámot a hegytetőn, hogy a macskakeresés ürügyén András nyomába szegődjön, és kövesse őt a Búbánatvölgybe
Színpadkép:
A színpad viszonylag jól elkülönülő két térfélre van osztva. A bal térfélen, hátul egy turistautakat jelző pózna, rajta különböző irányba mutató lécek, minden felirat nélkül. Elöl egy fapad, faasztalka, tűzrakóhely. A jobb térfélen oldalt egy fa áll. A két térfelet elsősorban a változó megvilágítás teszi hangsúlyossá vagy hangsúlytalanná.
Játszódik egy ezredvégi Szent Iván-éjjelen, valahol a Dunakanyarban, egy hegy tetején.
Figyelem! A szövegben emlegetett földrajzi nevek egytől-egyig létezőek, ám a tényleges földrajzi valóságra használatuk során a szerző fittyet hány.
I. jelenet
Ádám, András (Már túl vannak az ismerkedésen, ami kicsit egyoldalú volt, mert a szótlan Andrásról alig tudtunk meg valamit. Miután elfogyasztották szendvicseiket, András ledobja ruháit, a földre fekszik, és lendületesen meditálni kezd. Ádám zavarában csak hebeg-habog.)
ÁDÁM	Egy pár héttel ezelőtt… találkoztam egy lánnyal… nagyon szép lány… nagyon tetszik nekem az a lány. Te… olyan szerelmes lettem bele… Hallod? (Csend.) Nemsokára ideér… a lány… Nem tudom, mit fog szólni… ha meglát itt téged, ruhátlanul… Szerinted mit fog rólunk gondolni? … Tényleg, jöhetne már. … Mennyi idő alatt érhet fel a faluból? Te biztos tudod…??? Vagy az idő nem a szakterületed? (Egy pillanatra felül, ránéz Andrásra, majd nagyon lassan, elhaló hangon, el-elbóbiskolva folytatja.) Te csak térképen tudsz eligazodni… színes vonalak közt… Igaz? …Rajzolj egy időtérképet… színes vonalakból… hogy kiteríthessük… az időt. (Lassan lebukik a feje.) Sárga út… a ma… kék kereszt… holnap… piros kör a tegnap… mi van még? … Milyen jelekkel… próbálkozzunk…
ANDRÁS	(továbbra is meditáló pózban, rákiált) El ne aludj! Mesélj tovább!
ÁDÁM	Mi?… Micsoda?…Hol… Hol tartottam?… Időtérkép… lány… Hogy is volt?… pár hete… nem tudom, mi lesz belőle. Nagyon csinos lány… és nagyon hideg… olyan… nehezen szerethető… tudod, aki csak úgy tesz, de igazán nem adja magát… Meg olyan idióta történetei vannak. Tisztára kikészített, amit az előző palijáról mesélt. Hallod? Érdekel, amit mondok? Hátborzongató az egész… Az elején minden rendben. Szenvedély, fűtöttség. Sokáig, éveken át… És amikor jól felfűtik magukat, a pasas bejelenti, hogy el kell mennie. Hallod? Te… adj már valami életjelet magadból!
ANDRÁS	Figyelek. Nagyon újszerű történet. Ilyenekből már meg is tudnál élni.
ÁDÁM	Csak ne gúnyolódj, várd ki a végét…
ANDRÁS	Még nincs vége? A pasas már elment. Nem az szokott lenni a vége?
ÁDÁM	Lehet, de ez az, hogy hova ment. Csak később mondta el a lánynak, hogy az interneten, valamelyik beszélgetőcsatornán jött össze egy társasággal, akik rendszeresen járnak egy helyre…
ANDRÁS	Már megint nyílt valami bár?
ÁDÁM	… nem úgy… a hegyekbe. Valami völgy. Ott szoktak összejönni és…
ANDRÁS	És…?
ÁDÁM	És… nem tudom tovább. Nem lehet tudni. Csak annyi, hogy teljesen hatalmába kerítette az a völgy. Búbánatvölgy, ez az. Búbánatvölgy… Isten bizony! Jó neve van, mi?
ANDRÁS	És te?
ÁDÁM	Én… mi?
ANDRÁS	Téged nem érdekel az a hely? Soha nem gondoltál még rá, hogy…
ÁDÁM	Ugyan, baromság. Engem nem érdekel se narkó, se techno. Lecsengett. Finito… Másért meg miért járnának manapság a magunkfajták völgybe… hegybe… akárhova?
ANDRÁS	Ezer okunk lehet rá.
ÁDÁM	Tényleg? Akkor most csak egyet mondj…
ANDRÁS	Te például dolgozni jöttél ide.
ÁDÁM	Stimmel.
ANDRÁS	… a lány viszont nem ezért fog idejönni.
ÁDÁM	(Felpattan, hirtelen nagyon dühös lesz, lassan körbejárja a meditáló Andrást.) Mi vaaaan? Ennyire azért nem kellene fitogtatnod azt a sok titkos tudásodat. Honnan veszed, hogy ide fog jönni? Mit tudsz te a lányról… meg rólam? Rólunk???
ANDRÁS	Mindenkinek van valakije, akivel nem tud beszélni.
ÁDÁM	(Egyre dühösebb, fel-alá járkál, majd leguggol András mellé, fölé hajol és a tenyerével köröket ír le a szeme fölött, úgy, ahogy a hipnotizőr szokta.) Mondhattad volna, hogy ez a meztelenkedő hókuszpókusz csak álcázott meditáció. Valójában fondorlatos, előre kitervelt csontig látás… Szóval honnan tudod, hogy ide fog jönni?
ANDRÁS	(Hallgat.)
ÁDÁM	Na és neked… neked is van valakid, akivel nem tudsz beszélni?
ANDRÁS	(Hallgat.)
ÁDÁM	Ki vele, nem kell azt szégyelleni…
ANDRÁS	(halkan, de nyersen) … itt vagy például te. (Erre Ádám hirtelen elkapja a kezét, elhúzódik András mellől, biztonságos távolságban visszaheveredik a fűre, András nyugodtan feláll, hosszan, csendben öltözködik.)
III. jelenet
Ádám, Éva (Ahogyan András megjósolta, Éva valóban megérkezett a hegytetőre, a II. jelenetben le is zajlott a rövid hármas találkozás, most, hogy András elment, kettesben maradnak, Éva megéhezett, evés közben kellemetlen kérdéseket tesz fel.)
ÉVA	Jó, akkor most avass be végre alaposabban. Miért is másztunk fel ide az isten háta mögé… azon kívül, hogy elveszítsem a macskámat?
ÁDÁM	Hallottál a vörös eltolódásról?
ÉVA	Aha… valami kommunista immunbetegség.
ÁDÁM	A vörös eltolódás a legfőbb bizonyíték a világegyetem tágulására. Minél alacsonyabb egy test hőmérséklete, annál erősebb a színképében a vörös szín. Ezt akár szabad szemmel is meg lehet figyelni. A csökkenő hőmérséklet azt jelenti, hogy a test távolodik tőlünk. Minden csillag színképében kimutatható a vörös eltolódás. Az ősrobbanás óta fokozatosan távolodnak egymástól az égitestek.
ÉVA	Minden test minden testtől?
ÁDÁM	Minden test minden testtől.
ÉVA	És mit akarsz te ezzel kezdeni? (Kiábrándulva folytatja az evést.)
ÁDÁM	Mivel?
ÉVA	Ezzel a nagy eltávolodással.
ÁDÁM	(lelkesen) Lefényképezni, tetten érni, megörökíteni, kiállítani.
ÉVA	Elkapod és elénk biggyeszted az eltávolodást… Csupa vörösbe hajló csík a fotópapírjaidon. Világszám!
ÁDÁM	Szerinted is?
ÉVA	A nagyanyámnak egy csillagról még biztos a nagyapám jutott eszébe, amint ugyanígy ültek egy hegytetőn, és választottak maguknak… (Közben Ádám odamegy hozzá, leül mellé, átkarolja, fölnéznek az égre.)
ÁDÁM	Mit választottak maguknak?
ÉVA	(Nem válaszol, elhúzódik mellőle, bosszúsan otthagyja az ételt is.)
ÁDÁM	(mintha semmit nem vett volna észre, egyre hangosodó lelkesültséggel) … és mindez Szent Iván éjjelén. A nap kél három óra negyvennyolc perckor, nyugszik tizenkilenc óra negyvenötkor. A hold megjelenik tizenkét óra nulla hét…
ÉVA	Szóval ráadásul mindez a leghosszabb napon. A legrövidebb éjszakát vetíted a színképeid mellé. Ebben a legrövidebb éjszakában lehet, hogy kicsit kevesebb a távolodás?
ÁDÁM	Kevesebbet lehet látni belőle… és lefényképezni. (Odalép a lányhoz, hozzásimul.) Mindjárt elfogy ez a rövid sötétség… nemsokára cserélnem kell a kazettákat… (kéjesen) Nincs kedved egy kicsit…
ÉVA	(Megint csak elhúzódik a fiútól, a színpad közepére ül, átöleli Thézeusz kosarát.) És arra még nem gondoltál, hogy egyszer az emésztésemről is kellene videofelvételeket csinálnod? (Ádám feladja a közeledést, a közönségnek háttal ráborul az útjelző fára, két karját széttárja az irányjelző léceken.) … csak hogy meglegyen az egyensúly… Makrokozmosz-mikrokozmosz… Képzeld, milyen fantasztikus utat járhat be bennem a májkrém, amíg végül felismerhetetlen állapotban távozik belőlem. És micsoda hangokat rögzíthetnél… Később biztos ebbe is bele tudnál magyarázni valami közeledést, távolodást… ezt, azt, amazt. Miért nem örökítetted meg az előbb azt a pasast, úgy távolodóban, felüdülésként?… Két színképvonal között. Jól beilleszthetnéd közéjük. Érdekel egyáltalán, hogy hova távolodott?
ÁDÁM	(Ugyanabban a pózban marad a beszélgetés végéig, miközben Éva egy almát dobálgat a kezében.) Ugye te ismerted őt? Ő volt az a…
ÉVA	Igen, igen, ő volt az. Ő az az András, akin úgy megbotránkoztál. Kár, hogy róla nem tudhatunk meg semmit a spektrográfoddal.
ÁDÁM	És rólam már nem akarsz többet megtudni?
ÉVA	Van még valami megtudnivaló?
ÁDÁM	Biztosan. Tele vagyok meg nem tudottsággal.
ÉVA	Azannyát!
ÁDÁM	Volna például egy-két infóm erről az Andrásról. Eltöltöttünk egy kis időt…
ÉVA	Őt ne keverd bele!
ÁDÁM	Belekeveredett.
ÉVA	Mibe is?
ÁDÁM	A megismerésembe.
ÉVA	Összevissza beszélsz.
ÁDÁM	Belekeveredett… az én általad való megismerésembe.
ÉVA	Ezt most magyarul mondtad?
ÁDÁM	Nyelvlabirintus. Valahogy csak kikászálódunk belőle.
ÉVA	… ki kéne tűzni egy-két jelzőfát. (Eszébe jut a macska.) Thézeusz! Cica… cic…
ÁDÁM	… vagy tehetnél fel kérdéseket a családomról. Ott van például az anyám…
ÉVA	Várjál csak, az anyádról most éppen nem jutnak eszembe kérdések.
ÁDÁM	Amikor rám gondolsz… jutnak eszedbe kérdések?
ÉVA	(Hallgat.)
ÁDÁM	Nem érdekellek, nem akarsz megtudni.
ÉVA	Ó, dehogynem, majd… (Úgy tesz, mintha gondolkodna.) elmegyek a kiállításodra.
ÁDÁM	Az elég lesz?
ÉVA	Talán.
ÁDÁM	Akkor, ez ennyi volt?
ÉVA	Mi ennyi?
ÁDÁM	… közöttünk.
ÉVA	Mi volt közöttünk ?
ÁDÁM	… volt?
ÉVA	(Fölvesz egy színképfotót a földről, hümmögve nézegeti.) … vörös eltolódás. (Sietve összeszedi a motyóját.) Indulnom kell.
ÁDÁM	… a Búbánatvölgybe.
ÉVA	Meg kell találnom Thézeuszt.
ÁDÁM	… és Andrást.
ÉVA	Andráson nincs mit megtalálni. Megtalálhatatlan és elveszíthetetlen.
ÁDÁM	… mást se teszek, mint segítek neked elveszíteni Andrást. András elveszítését közösen teljesítjük. Igazán hálás lehetnél.
ÉVA	Meg kell találnom a macskámat…
ÁDÁM	… és ugyanez, ez van közöttünk, András elveszítése van közöttünk. Ez tart össze minket.
ÉVA	(A bokrokban matat, macskát keres.)
ÁDÁM	…elmész utána, hogy megtudd őt.
ÉVA	(mérgesen felcsattan) Ne legyél már ilyen szerencsétlen!
ÁDÁM	(kis szünet után lehiggadva) Ne menj messzire!
ÉVA	(bólint) OK. Felhoztad a mobilod?
ÁDÁM	Mindig nálam van.
ÉVA	Ha valamit találtam, esetleg felhívjalak?
ÁDÁM	(Nem válaszol.)
ÉVA	(hangosan ráförmed) Most mi van? Úgy fityegsz ott, mint egy udvariatlan Krisztus, akit fordítva pakoltak fel a keresztfára! (Hozzávágja az almát, megszólal a zene, az Element of crime együttes „All we need, is a long, long summer” című száma, közben Ádám lassan megfordul, ellép az útjelző fától, megkeresi az almát, megtörülgeti.)
ÁDÁM	Éva!
ÉVA	Ádám?
ÁDÁM	Akkor… majd beszélünk. (Odamegy Évához, visszaadja neki az almát.)
ÉVA	… beszélünk. (Eltűnik a kanyargó ösvényen.)
V. jelenet
Ádám, Éva, András (A negyedik jelenetben kimerítően megismertük Éva és András közös múltját, amit a völgy bejárata előtt elevenítettek fel. Ezenkívül megtudtuk azt is, hogy ez a bizonyos völgy egy olyan különleges tér, ami nem engedi át a rádióhullámokat. Itt csak az emberi hang tartományában lehet kommunikálni, itt csak a szabad szemmel látható csillagokat érzékelhetjük – csődöt mondana egy rádióteleszkóp, hiába irányítanánk a legerősebb hullámforrásra, semmi nem jutna el az érzékelőkig. A Búbánatvölgy egy darab üresen hagyott éter. Éva mobilja pittyeg, Ádám hívja a hegytetőről. Beszélgetésük végén fény derül a völgy szinte minden titkára. A színpad mindkét térfelét bevilágítja a reflektorfény. A szereplők kifelé, a nézőkre irányítják tekintetüket.)
ÁDÁM	Halló, Éva? Azt ígérted, ha találsz valamit, feltétlenül fel fogsz hívni.
ÉVA	Még nem találtam semmit.
ÁDÁM	És András…? Andrásba se botlottál bele?
ÉVA	Itt van velem.
ÁDÁM	… Hogyan?
ÉVA	… itt vagyok vele.
ÁDÁM	Halló öregfiú! Hogy megy a meditálás odalenn? Arrafelé biztosan nagyobb a nyugalom…
ANDRÁS	(Évához) Mit kérdezett?
ÉVA	Semmit.
ÁDÁM	Látom, azóta se lettél szószátyárabb… De a múltkor az a nagy elrohanásod… nem is volt időm megkérdezni, hogy mivel foglalkozol tulajdonképpen.
ÉVA	(kis csend után) … Krokodilbalneológus.
ÁDÁM	(Kicsit elhúzza a fülétől a kagylót, a homlokát ráncolja.) Ja persze, már majdnem elfelejtettem… Neked én vagyok az, akivel nem tudsz beszélni. Még szerencse, hogy ilyen jó tolmácsod van. (Csend.)
ÁDÁM	(Nem tudja, mit kérdezzen.) Remélem, Éva, nem bántad meg, hogy utána mentél? (Csend, Éva András kezébe nyomja a telefont, válaszoljon ő.)
ANDRÁS	Nem bánta meg.
ÁDÁM	(A hangjára felkapja a fejét.) Ti most végig egymásnak fogtok tolmácsolni? Mi lenne, ha egyszer az válaszolna, akit kérdezek? (Csend.)
ÁDÁM	(vállvonás után) Jó… akkor most hol vagytok éppen?… Ha nem vagyok túl tolakodó?
ANDRÁS	A völgy bejáratánál.
ÁDÁM	Micsoda ünnepélyesség. Bejárata van a völgynek. (Gúnyosan szavalva) Meg morcos cerberusa… A bejáraton túl, balra, aszfodéloszrétek, jobbra az elíziumi mezők, szemben maga a pokol tornáca… Valahol a távolban csak sejteni lehet a Tartaroszt…
ANDRÁS	Térképet olvasol?
ÁDÁM	Ez egy nagyon régi térkép. Szerinted megtalálom rajta a Búbánatvölgyet?
ANDRÁS	Tegyél egy kísérletet!
ÁDÁM	(Feláll, széthajtogat egy térképet.) Mit mondtál, hol vagyok én?
ANDRÁS	A Prédikálószéken. Visegrádi hegység.
ÁDÁM	Most már emlékszem… Az ott lenn az Ördögbánya… aztán a Baráthalom, Holdvilágárok… Nyalkabérc… sárga vonal… (rémülten hitetlenkedve) De hiszen… itt sehol nincs Búbánatvölgy. Sehol nincs ráírva… Most akkor becsaptatok, vagy mi van?… A látásom még nem hagyott cserben… Biztos jó térképet hagytatok itt nekem?
ANDRÁS	Nem vádolhatsz becsapással. Te döntötted el, hogy megbízol bennem… Különben térkép csak egy van.
ÁDÁM	Hogyhogy térkép csak egy van, melyik az az egy?
ANDRÁS	A jó térkép. Csak a jó térkép van.
ÁDÁM	Hagyd már ezt a misztikus blablát, próbálj meg hozzám szólni végre. Hozzám, Ádámhoz, akinek a csontjába láttál… akit szemközt meditáltál… akit… megismertél. Figyelj, ti lehet, hogy egy nem létező helyen vagytok, vagy csak lementetek a térképről – de én tényleg itt vagyok. Ezen a rohadt helyen. Itt minden tényleg VAN, le VAN fényképezve, fel VAN véve magnóra. Én be tudom bizonyítani, hogy vagyok.
ANDRÁS	Lehet, hogy nekünk kevesebb a bizonyítékunk, viszont mi ketten vagyunk ezen a nem létező helyen.
ÁDÁM	Tévedsz, nem ketten, hárman. Én is ott vagyok. Ti pedig itt vagytok. Ki-ki a vonal egyik vagy másik végén. Egymás bizonyítékai vagyunk.
ANDRÁS	A vonal? Mi az, hogy vonal?
ÁDÁM	A vonal az, ami két pontot összeköt.
ANDRÁS	Szóval pontok vagyunk. Csakhogy itt nincs semmiféle vonal. Legfeljebb hullámok.
ÉVA	(ködös tekintettel) …hullámos vonal.
ÁDÁM	(fel-alá mászkálva, idegesen) Azért valami támpontot adhatnál. Látlak még titeket valaha? Hogy tudnék utánatok menni ebbe a völgybe – ha egyszer nincs is rajta a térképen?
ANDRÁS	Miért akarnál utánunk jönni, amikor most mondtad, hogy itt vagy. Sőt, hogy ott vagyunk.
ÁDÁM	Itt vagytok… de mégse talállak benneteket.
ANDRÁS	Akkor keress! Minél jobban tudod, hogy ott vagyunk veled, annál jobban keress!
ÁDÁM	Keresni, keresni. És ti…? Ti nem fogtok keresni engem? Miért csak én keressek? Minek keressek, ha csak én egyedül keresek?
ANDRÁS	Mi is keresünk. Mindenki keres.
ÁDÁM	Hát persze. Az emberiség megunhatatlan, nagy tájékozódási futása… Te nem szörnyedsz el néha a saját lapályosságodon?… Hogy vagy képes ennyire vízszintesen beszélni? (Csend.)
ÁDÁM	És ha nem talállak meg titeket?… Ha senki nem találja meg a másikat?
ANDRÁS	(teljesen komolyan) Akkor hívd fel a tudakozót!
ÁDÁM	Hívjam fel a tudakozót. (Leül Thézeusz kosara mellé, amit Éva hagyott ott, és amiben benne alszik az időközben előkerült macska, a kosár mellől felveszi az almát, amit a harmadik jelenet végén Éva vágott hozzá, ő visszaadta neki, Éva viszont szintén csak otthagyta, beleharap az almába.) … Hívjam fel a tudakozót… két fantom kerestetik egy nem létező völgyben. Már hallom a válaszokat. Te, nem lehet véletlenül, hogy a Bermuda-háromszög települt át ide a Duna-kanyarba?… és ti vagytok az első áldozatok? (Kiköpi a falatot, eldobja az almát, csend, simogatja a kosárban doromboló macskát.)
ÁDÁM	Éva!
ÉVA	(Átveszi a telefont.) Igen?
ÁDÁM	Majdnem elfelejtettem, alig egy órája megjött Thézeusz.
ÉVA	(Idegesen feláll, Andrásra néz, a fának támaszkodik.) Micsoda?… Thézeusz? És… honnan?… Hogyan?
ÁDÁM	Nem volt igazad. Úgy látszik, a macskák egyáltalán nem szeretik a változatosságot. Egyszerűen csak lusták. Nem is követik a gazdájukat. Végig itt lehetett valahol a közelben. Az ételszagra jött elő, és most nem hajlandó mozdulni innen.
ÉVA	És jól van? Nem lett semmi baja?
ÁDÁM	Úgy tűnik, kiheverte az eltévedést.
ÉVA	Remélem, adtál neki enni. A kosárban van a macskaeledel. Csak azt eszi meg. Ne is próbálkozz ételmaradékkal.
ÁDÁM	Megtaláltam, itt van minden. Ne félj, nem fog éhen halni. (Csend, Éva Andrásra néz, megint visszaadja neki a telefont.)
ÁDÁM	Most mi van? Miért hallgatsz? Azt nem is reméltem, hogy miattam vissza fogsz fordulni a Senki völgyéből, de már Thézeusz se lágyítja meg a szívedet? Képes volnál csak így elhagyni… egy állatot? Válaszolj már, kérlek! Áruld el végre, mi a bajod!… Hallod?… Mi bajod van neked, Éva? (Hosszabb csend, mindkét oldalon feszülten markolásszák a maroktelefont, úgy látszik, nincs mit belebeszélni, András töri meg a szótlanságot.)
ANDRÁS	Hallottál az új felfedezésről?
ÁDÁM	Nem érdekel semmilyen új felfedezés. Évával akarok beszélni. Azt akarom tudni, mi baja van neki… Kérlek, tolmácsold neki a kérdésemet, valami számára érthető nyelven.
ÉVA	(nem a telefonba, maga elé) Thézeusz, te ostoba dög… Még hogy te nem szereted a változatosságot.
ÁDÁM	(arcát a kezébe temetve, csüggedten) Így is jó… Akkor beszélj a felfedezésről. Már idefenn is nagyon akartál mondani valamit.
ANDRÁS	A fizikusok kimutatták a vörös eltolódást azoknak a rádióhullámoknak a tartományában is, amiket a mobiltelefonokon használunk.
ÁDÁM	Honnan hallottál te a vörös eltolódásról?
ANDRÁS	Éva mesélte, hogy te mondtad…
ÁDÁM	Szóval Éva mesélt neked… és mit jelent ez az óriási felfedezés?
ANDRÁS	Minél alacsonyabb egy test hőmérséklete, annál erősebb a színképében a vörös szín. A csökkenő hőmérséklet azt jelenti, hogy a test távolodik tőlünk. Fokozatosan távolodnak egymástól a hullámokat kibocsátó tárgyak – illetve azok használói, a telefonálók. Ahogy tágul a kozmikus tér, mert távolodnak benne egymástól az égitestek…
ÁDÁM	… úgy távolodnak egymástól a maroktelefonálók… (Elkezd őrjöngeni, ordít) Éva, azonnal gyere vissza!… Megparancsolom! Ez egy komplett őrült. Ez a te barátod egy megveszekedett idióta… Ez… ez veszélyes az emberiségre… Ez nem lehet normális… Éva, hallasz engem? Tolmácsol neked valaki? Figyelj rám, kérlek, Éva!… (Megszakad a vonal, Éva odarohant Andráshoz, kivette a kezéből a telefont és kikapcsolta.)
Egy időben, párhuzamosan folyó események, kis csúsztatásokkal, úgy, hogy éppen ne fedjék egymást:
Búbánatvölgy bejárata (jobb színpadfél)
Éva abba a kendőbe csomagolja a rádiótelefont, amivel az előző jelenetben bekötötte a szemét, majd egy díszes urnába helyezi, amire jól láthatóan rá van vésve a telefon kapcsolási száma. Miután belépnek a völgy kapuján, egy diavetítő képei mutatják nekünk a látványt, ami Éva és András szeme elé tárul: magas falakon sorakozó urnák, sírhalmok, a kereszteken telefonszámokkal – Mobiltelefon-temető.
ANDRÁS	Miért nem fordultál vissza?
ÉVA	(Egy ideig hallgat, majd lendületesen egy fához lép, letép egy leveles gallyat, elkezdi tépkedni róla a leveleket, amik egy eltemetett telefon földhalmára hullanak, és halkan szavalja a kifacsart mondókát, lassan, hosszan, sokszor, egymás után.) Szeretek, nem szeretek…. szeretek, nem szeretek… szeretek, nem szeretek… (közben a már ismert szám szól, egyre hangosabban, míg el nem nyomja a beszédet)
Prédikálószék (bal színpadfél)
Miután megszakadt a vonal, Ádám mérgelődik, leteszi a telefont. Újra keresgél a térképen, majd összegyűri. Eldobja. Egy papírra felírja: Búbánatvölgy 29 fényév, egy jobbra mutató nyilat rajzol mellé, és felragasztja az irányjelző fára. Ezután leül az irányjelző tövébe, és miközben Éva tépkedi a leveleket, Ádám felhívja a tudakozót.
ÁDÁM	Halló, ott a tudakozó?… Jó napot kívánok, azt szeretném kérdezni, hogy… (A közönség már semmit nem ért a folytatásból, mert a zene az ő hangját is elnyomja: All we need, is a long, long summer – a reflektorok mindkét színpadfélen egyszerre hunynak ki.)