Gutai István

Nagylét

Színmű két részben

Szereplők:
Kanacsi Péter, 45 éves (színész a megyei társulatnál)
Anna, a felesége
Tata, jóval 80 fölött (csizma, nadrág, fehér paraszting van rajta)
Dédunoka (rágózik)
Vali, 40 éves (sztreccsnadrágban, pólóban, sportcipőben)
Milla (cigány menyecske, Vali barátnője)
Orosz Tibor, 45 éves (újmódi vállalkozói ízlés szerinti ruházatban)
Erdős Róbert, 48 éves (a benzinkút egyenruhájában, baseball-sapkában)
Bubó, 40 éves (elhanyagolt külsejű alkoholista)
Picinyem, 30 éves (120 kilós munkanélküli)
Polgármester (Fejér) 60 éves
Testületi tag, 50 körüli
Tónikám, 65 éves („kocsmabútor”)
Vasutas, 65 éves (kopott egyenruhában)
Öregasszony, 70 fölött (melegítőalsóban, strandpapucsban, otthonkában, fején nejlonkendő)
Kocsmáros
Miska bácsi, 70 éves
Nagy Géza, 50 éves (elszármazott tanár)
Idős Kanacsi
Feri (pörköltfőző)
Szintetizátoros
Cigányfiúk
Falubeliek
Történik a 90-es évek elején
I. rész
Falusi kocsma söntése. Szemben a pult, melyre Tónikám és a Vasutas könyököl. Előttük fröccsöspohár. A pult mellett jobbra hűtőszekrény, fölötte jégkrémreklám és Michael Jackson-poszter. A sarokban játékautomata, melyen a két cigányfiú játszik. A szín jobb oldalán két ablak nyílik az utcára, rajtuk álnépi függönyök. A falon festett tányérok, köcsögök. Az ablakok előtt elnökségi asztal, rajta művirág. Az asztal előtt sorokba rendezve műanyag borítású székek, az egyiken az Öregasszony bóbiskol. Balra hátul kijárat az udvarra, ahonnan kuglizás zaja hallatszik. Az előszínpadon (bal felől) gyér fényű lámpa, alatta pad.
VASUTAS	Tud ez a Feri! Kifőzhetne egy lakodalmat. (Beleszagol a levegőbe.) Csülökpörkölt! Az az igazi! Nálunk pörkölt nélkül nincs ünnep.
TÓNIKÁM	Terus néni marhalábszárat főzött a nyugdíjasklubban. Az való inkább ilyen… ilyen politikai rendezvényre. Az mégiscsak nívósabb…
VASUTAS	Pörkölt, ha mondom! Azt hiszed, pörkölt nélkül én itt lennék? Engem hidegen hagy a politika. Csak ez legyen meg. (Fölemeli a poharát, észreveszi, hogy üres. A Kocsmároshoz) Adjon még… kettőt, Pistikám! (A Kocsmáros elkészíti a fröccsöket, a Vasutas elé teszi.)
VASUTAS	(Áthajol a pulton.) Vegye ki, Pistikám!
KOCSMÁROS	(Meglepődik.) Mit?… Honnan?
VASUTAS	(Zubbonyzsebére mutat.) Itt van egy százas. Azt mondta az asszony, ahhoz hozzá ne nyúljak. Nem akarom megszegni a szavam.
KOCSMÁROS	(Kapcsol.) Ja! (Kiveszi a pénzt, számol, és visszaadja az aprót.)
TÓNIKÁM	Na, Isten-Isten! (Isznak.)
VASUTAS	Nincs igazam, Tónikám? Nem mindegy, kik parancsolnak? A kommunisták vagy ezek…
TÓNIKÁM	Azok már telelopták magukat. Hagyni kellett volna őket… majd ezek is telelopják magukat… Meghallgatom, mit hadovázik össze ez a Tibi gyerek, ha már itt vagyok. Nagyon rajta van… cefetül kommunistázik.
VASUTAS	Csak hamar legyünk túl rajta. Aztán jöhet a pörkölt! Tud ez a Feri, hiába beszélsz!
ERDŐS RÓBERT	(Érkezik az udvar felől. A Kocsmároshoz) Két gurítás van vissza. (A cigányfiúk felé int.)
KOCSMÁROS	(a cigányfiúkhoz) Kifelé! Zártkörű rendezvény! Itt politika lesz! Az nektek úgyis magas. (A fiúk kelletlenül abbahagyják a játékot.)
EGYIK	(Visszaszól az ajtóból.) Benyalhatnak a cigányoknak! (Mindketten el.)
VASUTAS	Még megérhetjük, hogy megesznek bennünket. Annyira elszaporodnak.
TÓNIKÁM	Engem nem! Engem majd a kukacok. (A Tatát vezeti be a Dédunoka.)
ERDŐS	(a Tatához) Jöjjön, Tata! Ide üljön, az első sorba. (A Tata vaksin tapogat, amíg megtalálja a székét.)
TÓNIKÁM	(közben) Jó estét, Jani bátyám!
VASUTAS	Adj’ Isten!
TATA	Ki vagy, fiam?
VASUTAS	A Csapai Gyurka öccse. Tudja, akinek az öregapját tizenkilencben…
TATA	Az régön vót.
TÓNIKÁM	Aztán eljárná-e még a gyors csárdást, Jani bácsi? (A Tata ezt már nem hallja. Egyre többen jönnek a terembe, leülnek. Kanacsi Orosz Tiborral érkezik.)
OROSZ	Örülök, hogy itt vagy! Megpróbálunk csinálni valamit. Mondtam az asszonynak, mikor bent voltunk legutóbb infóesten… tudod, mellékesen emvézek… de sok az aggság. A feleséged?
KANACSI	Nem ért rá.
OROSZ	Nem szeret itt lenni. (Indul az elnökségi asztalhoz.) Számítok rád! (Leül Erdős Róbert mellé. Vali és Milla padot visznek el Kanacsi mellett. Leteszik. Leülnek.)
VALI	(Kanacsihoz) Te is megjöttél?
KANACSI	Meg.
VALI	Megint egyedül.
KANACSI	Nem baj, ugye?… Szép vagy.
VALI	Tudom.
KANACSI	Mesélj, mi újság itthon?
VALI	Mi lenne? Semmi.
KANACSI	Kár, hogy ritkán látlak. Többször szeretnélek…
VALI	Látni szabad…
KANACSI	Ha itthon vagyok, nem megyek sehova.
VALI	Hova lehet itt menni? Sehova… csak ide…
KANACSI	Emlékszel, a kubikgödröknél… milyen jókat fürödtünk, meg…
VALI	Persze. Azt hittem, te már elfelejtetted.
KANACSI	Dehogy! Nem lehet azt elfelejteni!
ERDŐS RÓBERT	(Megkocogtatja a poharát.) Foglaljanak helyet! (Lassan csend lesz.)
VALI	(Kanacsihoz) Tibi kivette a végkielégítését a cégnél, és hazajött. Most ő akar lenni a minden. Meg ez a Robi. Olyan erőszakos… Tudod, hogy meghalt Tibi apja?
KANACSI	Láttam a gyászjelentését az újságban. Azokat mindig elolvasom, hátha van benne itthoni ismerős. Ez már az öregség jele…
VALI	Pap nélkül temették. Nagy pártember volt az öreg. Nótákat játszottak magnóról. Szeretett mulatni… meg inni.
KANACSI	Nem az Internacionálét?
VALI	Az már nem divat. Nem tudom, az életemet hol rontottam én el… ezt. Meg azt, hogy: Olyan asszony vagy te nékem… eszembe jutott, hányszor megverte meg megkergette szegény Bözsi nénit. A harmadikra nem emlékszek… (dúdol, majd) Ne szidjatok soha engem… talán ezt…
KANACSI	Nem rendelt még több nótát a gyászoló gyülekezet? Szívküldit nem rendeztek? Muzsikaszó, jókívánság. A temetőben! Tiszteletes úr! Ja, pap nem volt ott… két korsó sört, ide a koporsóra!
VALI	Most gúnyolódsz, Péter. Ez itt új szokás.
KANACSI	Senkit nem zavart?
VALI	(Megrángatja a vállát.) Egy kicsit hangos volt, az igaz…
KANACSI	A férjed?
VALI	Németben dolgozik.
OROSZ	(olvas) Köszöntöm a megjelenteket. Köszöntöm azokat is, akik meghallották a szülőföld hívó szavát, és hazajöttek, mert ők is tenni akarnak a faluért. A falu újjászületéséért. Mert itt szörnyű pusztítást végzett az elmúlt negyven esztendő. Kultúrházunkat lebontották, ez most az egyetlen hely, ahol összejöhetünk…
ÖREGASSZONY	(közbevág) Nem igaz! A templomban is meg lehetett volna… (Röhögés fut végig a hallgatóságon.)
BUBÓ	Oda nem ment volna el senki… én legalábbis nem!
PICINYEM	Hacsak Mári néni nem…
MISKA BÁCSI	Papunk sincs, emberek!
BUBÓ	Aztán magának hiányzik?
ÖREGASSZONY	Hogy beszélhetsz így, édös gyerököm? Nem lönne a fiatalság ennyire krisztustalan.
OROSZ	(megpróbál tovább olvasni) … iskolánkat elvitték…
PICINYEM	De újat építünk!
TÓNIKÁM	Hagyd beszélni a Tibit, Picinyem!
OROSZ	(kizökken az olvasásból, rögtönöz) Építünk, az igaz. De nem egy idegen, levitézlett elvtársat akarunk igazgatónak! (Újra a papírjába mélyed.) … önállóságunkat elvették!
VASUTAS	Elvitték még a tűzoltó-felszerelést is!
BUBÓ	Elpusztítani a falut. Erre ment ki a játék!
ÖREGASSZONY	Úgy van!
MISKA BÁCSI	Jól beszélsz!
MILLA	Igazad van, Bubókám!
MISKA BÁCSI	Egy idevalósi sincs a hivatalban… a községházán!
ÖREGASSZONY	Csak a polgármester.
MISKA BÁCSI	Az meg az ötödik kerék!
MILLA	A segélyt pofára osszák! Öt gyerekem van!
BUBÓ	Ezt a falut úgy szétszedték, mint a csirkét.
OROSZ	Értsünk szót, emberek! Azért jöttünk össze, hogy újraindítsuk a faluban az életet. De nem úgy, ahogy azt a polgármesteri hivatalban elképzelik… Hogy újra olyan nótás falu legyen ez, mint gyerekkoromban.
MISKA BÁCSI	Dalárda volt itt… dalárda.
PICINYEM	(fölugrik, Miska bácsihoz) Ismeri azt, Miska bácsi: Mimimimimimimi… (Integet, a hallgatóságot is be akarja vonni az éneklésbe.)
OROSZ	Még nincs itt az ideje a dalolásnak. Majd eztán. Javaslatot kérek. Újjászervezzük-e a dalárdát? Ki legyen a vezetője?
MISKA BÁCSI	A tanárnő! Az a szakja.
ERDŐS	Kicsöngetés után rohan a vasútra. Akár a többi. Az nem jön vissza estére.
ÖREGASSZONY	Ha a rektor úr élne…
MISKA BÁCSI	Nem igaz, hogy nem találunk ittenit, magunk közül valót, aki elirányítaná… meg a kottát is ismeri.
ÖREGASSZONY	Lögyön Fábián Pista! Szép énekszólása van. A Rozikánk lakodalmában de szépen mondta…
ERDŐS	Nekem a Fábián Pista nem mondja meg, mit daloljak! Ha őt beveszik, rám ne számítsanak! Lepaktált a falurendőrrel, kiszolgálja a polgármestert. Együtt tivornyáznak.
PICINYEM	Minek ide vezető? Elnótázgatunk anélkül is, nem igaz? (Körülnéz.) Legyen Nótaklub a neve, és kész! Mit kell ennyit lacafacázni?
OROSZ	Amíg eldöntjük, hallgassuk meg Tatát, a falu legidősebb emberét! Megkértem, hogy ma este itt meséljen a múltról. Az ő szavai erőt adnak. Lelkesítenek bennünket. (A Dédunoka a közönség elé vezeti az öregembert.)
TATA	Kedves gyerökeim. Sokat hallottam gyerökkoromba’ az öregapámtú meg a körösztapámtú a mi őseinkrű. Most ezt továbbadom. Ti is adjátok tovább, nemzedékrű nemzedékre. A mi őseink a túsó félrű gyüttek, keletrű… (Elveszti a fonalat.) … Hát azt tudjátok-e, hol állt a látófa? (Vár.) A kolompéros kútná’. Annak a högyibe, tudjátok, fölmászott az őrszöm. Onnan hama’ észrevötte az ellenségöt. Ha gyütt a tatár, ha gyütt a török vagy a labanc, a mindenkori őrszöm riasztotta a népet. Figyelmeztetött a veszélyre. A nép aztán akko’ bemenekűt a nádasba. Oda már nem merte követni üket az ellenség, mer’ odaveszött vóna. Így megmarattunk történelmünk során, egészen a mai napig.
BUBÓ	Az oroszokat hiába leste az őrszem. (Röhögés.)
PICINYEM	(Bubóhoz) Azok nem arról jöttek, faszikám.
OROSZ	(türelmetlenül) Ne szóljatok mindig közbe!
ÖREGASSZONY	Az oroszok idején már meg se volt a látófa. Kiszáradt. Annak a högyibe már nem mászik föl senki emberfia.
OROSZ	(a Tatához) Köszönöm, Jani bácsi, hogy eljött. Maradjon köztünk. (A Dédunoka helyére kíséri az aggastyánt.)
OROSZ	(hallgatóihoz) Folytassuk! Hogyan szervezzük újjá a folklórt? (Hosszú csönd.)
VASUTAS	(föláll, lámpalázasan) Én csak azt akarom kérdezni… illetve mondani… (Körülnéz.) Tudják-e a mai fiatalok, mi az a kisefa? (Hangzavar támad.)
VASUTAS	A magam korabeliek ne válaszoljanak! Nekik könnyű. De tudják-e az unokák? Vagy mást mondok: mi az a kaszakacs? (Folytatódik a hangoskodás.)
VASUTAS	Ebből csak azt akarom kihozni: gyűjtsük össze a régi szerszámokat! Köszönöm, hogy meghallgattatok. (Leül. Taps. A Vasutas zavartan hajlong jobbra-balra.)
OROSZ	Végre egy javaslat. Köszönöm.
NAGY GÉZA	Talán nem kell bemutatkoznom. Szüleimet elüldözték innen annak idején. Ezt tudja mindenki. Legjobban azok, akik elüldözték őket. Vagy a gyerekeik. Mindegy. Spongyát rá! Jó itt lenni, jó érzés találkozni annyi év után a régi barátokkal, ismerősökkel. Azt javaslom, rendezzük meg minden évben az elszármazottak találkozóját! Állítom, sokan még külföldről is hazajönnének.
BUBÓ	A kulákok maradjanak ott, ahol vannak! (Hangzavar.)
ERDŐS	Ne személyeskedjünk, uraim! Legyünk diplomaták! (Kanacsi jelentkezik. Erdős észreveszi.)
ERDŐS	Halljuk Kanacsi Pétert!
KANACSI	(Föláll.) Én is örülök, hogy ez a halottnak hitt falu élni akar. Egy harmadik javaslattal szeretnék előállni: bevallom, most jutott eszembe. Szervezzünk meg a faluban egy parasztszínházat! (Süket csönd.)
BUBÓ	Paraszt ám az öreganyád valaga! (Kirobbanó nevetés.)
VASUTAS	(Bubóhoz) Hát mik vagyunk?
BUBÓ	Tudja a rosseb! De parasztok nem!
PICINYEM	Tudod, mi vagy te, Bubókám? Egy rozoga piás. (Hátba vágja Bubót.)
KANACSI	Színdarabokat játszanánk, mint a háború előtt az olvasókörben. Amikor a Sári bírót játszották, ott szorongott a falu apraja-nagyja… a szüleimtől hallottam.
TÓNIKÁM	Játszottuk a Csókos huszárokat is!
OROSZ	(hümmög) Érdemes a dolgon elgondolkodni…
BUBÓ	Ki bohóckodik neked, amikor ott van a sok csatorna… az RTL, az HBO (tökéletes angolsággal), a DSF… meg a többi…
KANACSI	(lelkesedése nem csökken) Akinek tetszik a javaslat, keressen meg, még ma este! (Leül.)
ERDŐS	(körülnéz) Hol van a polgármester? Mégiscsak a falu ügyeiről van szó!
OROSZ	Kapott a testület meghívót. A polgármester is, külön. Meg az igazgató elvtárs-úr is. (Körülnéz.) Két testületi tagot látok. Úgy látszik, újabban már velünk szimpatizálnak.
TESTÜLETI TAG	Én nem veletek szimpatizálok, hanem a faluval.
ERDŐS	A testülettel csak annyi bajunk van, hogy hagyják a fejükre nőni az idegeneket. Igaz, Miska bátyám?
MISKA BÁCSI	Az őslakók ki vannak zárva a községházáról. (büszkén) Én itt születtem, de még az öregapám is! Meg annak az öregapja is!
ERDŐS	A polgármester diktatúrával vezet. Miért az ő felesége viszi haza a moslékot az óvodából? Van rászoruló szegényember a faluban. (Picinyemre és Bubóra néz.) Fejér bűnös, mondjon le!
BUBÓ ÉS PICINYEM	(fölugranak, együtt skandálják) Fejér bűnös, mondjon le! Fejér bűnös, mondjon le! Fejér bűnös, mondjon… (Lassan elhallgatnak, és a bejárati ajtó felé néznek. Megfordulnak a többiek.)
POLGÁRMESTER	(az ajtóban) Folytassák, ne zavartassák magukat. Köszönöm a meghívást!
OROSZ	(ocsúdik) … ha már itt van a polgármester úr, használjuk ki az alkalmat. Kérdezzük meg tőle: van-e olyan szociálisan étkeztetett, akinek a lánya francia parfümöt használ?
ERDŐS	Miért viheti haza a kedves felesége a moslékot?
TESTÜLETI TAG	Most már elég a személyeskedésből! Erdős Róbert bujtogat a kocsmában, az utcán, mindenhol… valóságos hecckampányt folytat. Unja már az egész falu ezeket a vádaskodásokat.
OROSZ	Jogunk van kérdezni! Demokrácia van. Hadd tudjon meg mindent a nép! (Néhányan fölállnak, és méltatlankodva elmennek.)
POLGÁRMESTER	Azt hittem, pörköltre vagyok hivatalos, és nem kihallgatásra. (Erdőshöz) Kivizsgáltattam az ügyet, Erdős úr. Úgy emlékszem, ezekre a vádakra már válaszoltam a falugyűlésen.
TESTÜLETI TAG	Miért kell nekünk Erdős Róbert huszadszor is feltett kérdéseivel foglalkozni? Ez nem falugyűlés, nem közmeghallgatás!
POLGÁRMESTER	(a Testületi taghoz) Hagyja csak, Gyurikám! (Oroszhoz és Erdőshöz) Hol éltek maguk, amikor az óvodában beázott a tető? Amikor a temető olyan volt, mint a dzsungel? Amikor a Bogárzó medre volt a falu dögtemetője? Senkitől sem fogadom el az önérzetembe, becsületembe gázolást… Engem a falu népe választott meg! (Páran bátortalanul tapsolni kezdenek.)
TESTÜLETI TAG	Ami ebben a kicsi, isten háta mögötti faluban ilyen rövid idő alatt történt. Utak épültek, iskola épül… erről még egy elismerő szó sem hangzott el. Amikor össze kellene fognunk, veszekszünk. Ki kell húzni a gyűlölködés méregfogát!
ERDŐS	A moslékkal még nem számolt el, polgármester úr! Bíróságon felel, amiért elherdálta a nép vagyonát! (Méltatlankodó felhördülés.)
TESTÜLETI TAG	Erdősék mindig ilyesmiket szajkóznak… körül lehet nézni: alig maradtunk.
BUBÓ	Majd visszajönnek a pörkölt szagára.
TESTÜLETI TAG	Nem tudják elviselni, hogy nem kerültek be a testületbe, és nélkülük is megy a szekér. Ezért hívtatok ide? Tudhattam volna! Basszátok meg a pörköltötöket! (El. Többen követik. A polgármester is.)
FERI, A PÖRKÖLTFŐZŐ	(a másik ajtóban) Mi van itt? Ötven főre főztem. Mi lesz most az étellel? A kutyáknak adjam?!
VASUTAS	Együnk, ha már eddig vártunk! Az ne maradjon el. (Bubó és Picinyem gumiabroncsot hoz be, Feri arra teszi a kondért, és merőkanállal a kezében mellé áll. A fehér kötényes asszonyok – köztük Vali és Milla – szertartásosan felvonulnak, kezükben üres tál.)
II. rész
Ugyanott, vacsora után. Az asszonyok leszedik az asztalokat. Szintetizátoron dallamfoszlányok. Orosz Tibor és baráti köre fényképezéshez készülődik. Picinyem a feje fölé tart egy alumínium söröshordót, Erdős és Orosz előtte guggol. Bubó behajol a kocsmáros fényképezőgépe elé.
ERDŐS	Még egyet, hátha nem sikerült. (A Tata a Dédunokával a kijárat felé botorkál.)
ERDŐS	(Tatához) Jöjjön, Tata! Levetetkezünk.
TATA	(elérzékenyülve) Te vérbeli besenyő vagy! Néköd e’mondom: álmomba’ a látófa tetején vótam. Én vótam az utolsó őrszöm. Láttam mindent, a múltat, meg a jövőt is… nagylétünket…
BUBÓ	Hagyja most a fenébe azt a nagylétrát! (Vaku villan.)
PICINYEM	(lötyögteti a hordót) Van még benne.
KOCSMÁROS	Pár liter lehet.
BUBÓ	(Picinyemnek) Fogadjunk, hogy nem tudod kiinni! Egy szuszra.
PICINYEM	(megbillegteti a hordót) Egy ezres.
ERDŐS	(Picinyem tenyerébe csap.) Tartom! (Farzsebéből előveszi pénztárcáját.)
PICINYEM	(Fölkapja a hordót, szájához emeli és nyeli az italt.)
BUBÓ	Lehet fogadni! Picinyem vagy a sör. A meccs kétesélyes! (Néhányan pénzt adnak Bubónak.) Ide a lóvét a bal markomba! (Néhányan fogadnak. Versenyizgalom. Hangzavar. A mosogatóasszonyok is szurkolnak Picinyemnek. Megjelenik idősebb Kanacsi és Anna.)
IDŐS KANACSI	(félrevonja Millát) Nem láttad Pétert?
MILLA	Itt volt, azt tudom. Nem ment haza? Sokan elmentek. (Kanacsi és a menye sarkon fordulnak. Picinyem leengedi a hordót; jelzi: üres. A Kocsmáros ellenőrzi.)
BUBÓ	Éljen Picinyem, a bajnok! Az új Toldi Miklós! A mi Kinizsi Pálunk! Hajrá, magyarok! (Társai gratulálnak Picinyemnek. Kanacsi és Vali az utca felől, egymást átölelve.)
KANACSI	A Bernarda Alba házát is bemutatjuk!
VALI	Ki az a Bernarda? Fiú vagy lány?
KANACSI	Egy szigorú, kemény parasztasszony. Te játszod majd az egyik lányát.
VALI	(unottan) Egy színésznek sokat kell tanulni. Én nem szeretek. Inkább a tévét nézem. Jelentkeztek legalább?
KANACSI	Még senki. De a nótaklub megalakult vacsora közben.
VALI	Gyere! Úgyis soká maradtunk. (Sokat sejtetően nevet. Belépnek az udvari lámpa fénykörébe.)
MILLA	(Vizesvödörrel a kezében jön. Valihoz) Jól van anyád? Ízlett neki a pörkölt? Le is szopogatta a csontokat? Ha ezt is megtudja az urad, márpedig megtudja, na nem tőlem, attól ne félj, de itt nincs titok, akkor letöri a derekadat!
VALI	(megvonja a vállát) Hagyjál már! Ha megtudja, hát megtudja. Merjen hozzám nyúlni! Majd elválunk.
MILLA	(Valihoz) Hülye vagy? Legalább ne jöttetek volna vissza!
VALI	(Kanacsihoz) Megyek mosogatni. (Vali és Milla el. Kanacsi belép az ivóba. Ott már emelkedett a hangulat.)
OROSZ	(Kanacsiba karol) Gyere, Peti! Nótázzunk egyet! Már azt hittem, te is megsértődtél és eltűntél.
KANACSI	Beszéljünk a tervekről!
OROSZ	Majd aztán. Most nótázzunk! Ki vannak éhezve az emberek a közös dalolásra, nem látod?
KANACSI	Most kellene.
OROSZ	Nem eszik olyan forrón a kását! Majd megy minden a maga útján. (Mögöttük összekapaszkodott férfiak éneklik a Sárgarézből van a pipakupakom refrénű dalt. A sarokban összetolt székeken Picinyem fekszik. Alatta lavór. Orosz átkarolja Kanacsit, aki enged a gyöngéd erőszaknak, és beáll az éneklők közé. Nemsokára a Kossuth-nóta következik.)
IDŐS KANACSI	(be, megérinti a fia vállát) Gyere! Kint vár a feleséged. (Egy intéssel visszautasítja az éneklők invitálását, és a pulthoz lép.)
KANACSI	(ki a lámpa alá) Anna!
ANNA	Kíváncsi lettem, mitől támadt fel újra benned a honvágy.
KANACSI	Hívtalak most is. Te sose akarsz jönni.
ANNA	De te annál inkább! Elvégre hazajössz. Még vállalod a vacsora házhoz szállítását is. Persze nem egyedül.
KANACSI	Nyomozol utánam? Már itt tartunk?
ANNA	Elképesztő, hogy itt milyen gyorsan terjednek a hírek! Gyorsabban, mint az interneten. Tehát egy repedt sarkú kurva miatt vagy itt.
KANACSI	Légy szíves, Anna! Nem vagy éhes?
ANNA	Nem szeretem ezt a népi eledelt. Meg a hazudozást se!
KANACSI	Mit vársz tőlem?
ANNA	Még kérded? Gyere haza! (Kanacsi hallgat.)
ANNA	Mi közöd van már ezekhez az emberekhez? Ha tehetném, megtiltanám ennek a… majdnem azt mondtam, népnek, hogy Kossuth Lajos nevét a szájára vegye.
KANACSI	Végelgyengülésben van ez a falu…
ANNA	… és te föl akarod támasztani. Fölfakadt benned a szociális lelkiismeret? Agyadra ment a sok Németh László meg Szabó Dezső? (Befelé mutat.) Tessék, mulat a nemzetfenntartó erő! Ne hazudozz! A miatt a kurva miatt vagy itt! Melyik az? Légy szíves, mutasd be. Hadd társalogjunk…
KANACSI	Ne légy közönséges, Anna! Amit tudtak az olvasókörben meg a dalárdában, már nem tudják. Elfelejtették. Kitévéztették belőlük. Tudod te is, hogy már régóta haza akarok…
ANNA	(közbevág) … tudom. Beszélgetni a madarakkal, mint Szent Ferenc.
KANACSI	Tényleg itthon akartam elbújni… belefáradtam a színházba. Ahol látszólag jól megvagyok. Beletörődtem, hagy sohasem lesz belőlem Lawrence Olivier vagy Latinovits. Mindegy. Ott nem vagyok jó helyen, értsd meg végre! Nem érzem jól magam a bőrömben. Osztálynélküli lettem… Mister Sehonnai vagyok… Valóban elhatároztam, hogy én is nép leszek. Belesimulok a környezetembe, élek, mint a növény, azt csinálom, amit mondanak, ott maradok, ahova löttyintenek… de ma észrevettem valamit. Nem ott (befelé mutat), ezt régóta tudom. Hanem magamban. Most már nem elbújni akarok!
ANNA	Ne ámíts! Ebben a prolimuriban ért a megvilágosodás? Szégyelld magad! Ezzel a lila dumával akarsz megetetni… miért nem mered a képembe vágni az igazat? Különben is: negyven fanyűvő ereje is kevés lenne, hogy ezt… ezt a félnépet kirobbantsa a pörküttbű meg a Dallasbú… Péter, te nem vagy normális! Összevissza beszélsz. Nem ilyen vagy, ha iszol… sok ez nekem egyszerre. (békülékenyen) Holnapra ezt is kialszod, mint annyi mást. Ki vagy borulva. Most már én is. (Vár.) Nem jössz? (Kanacsi hallgat.)
ANNA	Akkor mondd meg a szüleidnek… mondj, amit akarsz! (El.)
IDŐS KANACSI	(Kilép az ivóból, a távozó menyét még látja.) Gyere haza, fiam!
KANACSI	Még maradok egy kicsit.
IDŐS KANACSI	Ne kezdj ki ezzel a… mindenki szalmazsákjával. Nincs neked szép családod? Gyerekeid? Tönkre akarod tenni őket? Bennünket meg hírbe hozol. Ha anyád megtudja…
KANACSI	Ne aggódjon, majd megyek.
IDŐS KANACSI	Te tudod. (El. Kanacsi leül a padra, rágyújt. A Tatát vezeti kifelé a Dédunoka. Nem látják Kanacsit. Bubó lép ki Valival az udvarra a másik ajtón. Félig mind a ketten részegek. Ők sem veszik észre Kanacsit.)
BUBÓ	(Valihoz) Ne törődj velük! (Tatáék felé int.) Itt a lakatkulcs. (Tétován matat a zsebében.) Ha visszamegyünk, fizetek még kevertet. Amennyi beléd fér. Itt is van pia… azért raktár, nem igaz? (Fölnevet.) Na gyere! (Mindketten el.)
TATA	(a Dédunokához) Álmomban én voltam az őrszöm. A látófa tetejin. Láttam mindent. A múltat és a jövendőt. (Mindketten el. Bentről egyre erősebben hallatszik az éneklés. A szín lassan elsötétül. Végül csak Kanacsi cigarettájának parazsa világít.)