Szénási Miklós

Tízezer éves ember

Miféle mesterséges napimádat tart e szobában,
melynek ablaka nyugat-délnyugatra nyílik
és tavasztól fák függönyözik kívülről kora télig?
Miféle maszkos felvonulás zajlik erre
reggelente és kora délutántól este tízig?

Miféle arcok takarják el a tízezer éves embert,
melyet ugyanaz a csillapíthatatlan szomjúság
kínoz a park havonta nyírott gyepén
keresztül gyalogolva is, tornacipőjében
és szatyorral kezében újabb üveg sörért?

Mintha volna kegyelem, volna létező
túl a mérhető valóságon. Mintha
vasárnap harangoznának és
a harangot hajtaná egy erő felfelé,
ahol ritka a levegő és sűrű a fény.