A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek művészete

    A nemzetiségi alkotók többféleképpen kell hogy megmutatkozzanak a művészeti élet egészében. Szükséges, hogy a többségi társadalom képzőművészeti rendezvényein, a különböző magyarországi csoportos kiállításokon, országos rendezvényeken egyenrangú művészként vehessenek részt. Ám az ugyanolyan lényeges, hogy az egyes nemzetiségek képzőművészei önállóan is bemutatkozhassanak. S végül figyelemre méltó tanulságokkal járhatnak azok a tárlatok, amelyeken valamennyi magyarországi nemzetiség képzőművészete együttesen nyilatkozik meg.
    A nemzetiségi alkotók az ötvenes, hatvanas években elsősorban a magyar képzőművészeti élet részeseként állítottak ki, az etnikai hovatartozás nem kapott hangsúlyt, nyilvánosságot. Makrisz Agamemnon, Makrisz Zizi, Szurcsik János, Nuridsány Zoltán, Bartl József, Mazsaroff Miklós és még sokan mások a magyar művészeti élet megbecsült, elismert tagjaiként tevékenykedtek, vagy éppen ők is szenvedő alanyai voltak az aktuális művészetpolitikai intézkedéseknek.
    A magyarországi nemzetiségi művészek közül a német képzőművészek nagy létszámú csoportja a legszervezettebb. Kapcsolatuk az anyaországgal előbb baráti együttműködések révén épült, majd a nyolcvanas évekkel kezdődően egyre inkább hivatalossá vált, és az esslingeni Künstlergilde támogatásával számos cserekiállítást rendeztek Nyugat-Németországban és Magyarországon. A német képzőművészek az új művészeti irányzatok magyarországi közvetítésében is számottevő szerepet játszottak. A Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége, a VUDAK, s ennek képzőművészeti szekciója 1992-ben alakult meg. Többségük kettős identitású, s programszerűen hidat kívánnak képezni a magyar és a német kultúra között.
    Hajdú László festményei (Trecento IV.), Bulahelyi Tibor szoborkonstrukciói (Faiskola) és Kling József puritán tagolású mészkőszobrai (Bálvány) a konstruktív képépítés jegyében fogantak.
    Nádler Tibor nagy méretű geometrikus elemekből összeállított színes, amorf foltokkal és szándékoltan kesze-kusza vonalakkal díszített, Ősmadár című műve groteszk játékosságot sugall. Bartl József és Wagner János festményeiken felhasználják a plasztikus alakításból fakadó kifejezési lehetőségeket. Bartl egymás mellé rakott lapidáris elemek sorolásával építkezik (Hullámvonal). Wagner János egyszerre él a plasztikusan alakított elemi formák ismétlésével és a finom színárnyalatokkal, tónusokat előnyben részesítő sima festési móddal (Fény). Szily Géza a vízfestés és a meghökkentő improvizációk, a szorongató élmények feszültségét játékossággal oldó kompozíciók mestere (Fejetlenek).
    Az utóbbi évtized a magyarországi bolgár képzőművészek erőteljes kibontakozásának időszaka. A festészetet a nemrég elhunyt Mazsaroff Miklós és Szárencsev Károly kompozíciói képviselik. A grafikusok közül Gendova Miroljuba romantikus ihletettségű, álomszerű hangulatú képeivel hívja fel magára a figyelmet. Az autonóm képi világot teremtő Ruszev Roszen pedig felfokozott expresszivitásával hat ránk. Kozsuharov Ognjan a realisztikus szobrászati hagyományok megújításával kísérletezik (Anya gyermekkel), Doncsev Antoni pedig a stilizáltabb, elvontabb plasztikai formateremtés irányába tart.
    A magyarországi horvátok művészetét a figurális ábrázolási módok jellemzik. Legjelentősebb közülük Szurcsik János, aki úttörő egyénisége volt a magyar képzőművészetben a hatvanas években kibontakozott, az úgynevezett alföldi festészet hagyományát megújító törekvéseknek. Kolo című kompozíciója monumentális erővel jeleníti meg a híres délszláv néptáncot. E kép lényegre törő, stilizált, és egyben pompázatosan dekoratív.
    A magyarországi szlovákok művészetére is jellemző a figurális ábrázolási mód kedvelése. A hagyományos megjelenítés mellett azonban kibontakozott egy erőteljes, modern vonulat is, melynek legjelentősebb alkotója Lukoviczky Endre. A hatvanas évek elején induló festőnemzedékhez tartozik, tevékeny résztvevője volt a jelenkori képzőművészeti irányzatoknak, majd a felhalmozott eredményeket összefoglalva és megújítva hozta létre a maga konstruktív művészetét, a síkszerű konstruktivizmustól a réteges teret teremtő alkotásokig, a perspektivikus megjelenítést és a végtelen teret konstruáló hatásokat kombináló, ütköztető módokat. A Kandinszkij emlékére készített Betű című sorozatának négy darabja bonyolult téri viszonylatokat jelenít meg erőteljes dinamikával és könnyed játékossággal. A nemrégiben elhunyt Laluja András nyári műtermét a nógrádi szlovák községben, Bánkon rendezte be. Itteni élményeiből születtek meg a szlovák népéletet ábrázoló szobrai.
    A magyarországi román és a ruszin képzőművészek a nyolcvanas-kilencvenes években jelentkeztek először. Ketten közülük, Bolyki Lajos és Jánosi András utóbbi években fedezték fel, tudatosították származásuk ruszin gyökereit. Képi gondolkodásuk egyfajta spirituális-poétikus konstruktív építkezési módtól halad az organikus, szimbolikus megjelenítési mód irányába (Bolyki Lajos: Genezis, Életimánk; Jánosi András: Hipnózis). Fedinecz Atanáz Ukrajnából, Kárpátaljából települt át Magyarországra. Művészetében a provinciális, népies ikonhagyományból kiindulva alkotja meg a maga stilizált, statikus, meditatív művészetét. Ez a szakrális tisztaságú harmónia (Önarckép a művészet oltára előtt) olykor a mérhetetlen emberi szenvedés megidézése során átcsap valamiféle groteszk, az expresszionizmussal rokon megjelenítési módba (A méhrend lovagja, Védett növény). A magyarországi román képzőművészet legjelentősebb képviselője, Oroján István festészetében és plasztikáiban egyaránt a konstruktív hagyományokra épít. Álom című kompozíciójában statikus és dinamikus erők egyensúlyát teremti meg. Végsőkig egyszerűsített formákkal építkező Genezis című szobra Fajó János minimál art-os plasztikáinak tanulságait hasznosítja.
    A modern figuralitás különböző változataival találkozunk a lengyel festő- és grafikusművészek képein. Szyksznyan Wanda merített papírlapokból rakja össze ikonosztázát (Pantheron – Párducfélék temploma), olyan mesevilágot teremtve, amelyben a groteszk irónia költőiséggel párosul. Duczki Krzysztof plakátművészetünk meglepő grafikai ötletekben kifogyhatatlan egyénisége, sokunk számára emlékezetes Jancsó-film plakátja (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten). Csupa mozgás, csupa villódzás Bloch-Iwaniuk Olga Pillanat című kompozíciója, amely egy biciklitúra ürügyén fogalmazza meg a maga játékos, dinamikus élményét. A hagyományos realizmus jegyében született meg Trojan Marian Józef éremsorozata, amely a lengyel–magyar történelem érintkezési pontjainak, közös eseményeinek állít emléket.
    A szerb grafikusművészek, Krstic Milorad és Lazin Igor a groteszk jegyében fogalmazták meg a maguk vízióját az ezredvégi világról. Krstic elidegenedettnek, az embert kiüresítőnek, eltorzítónak látja ezt a gazdagságot és nyomorúságot egyaránt teremtő szupercivilizációt, és abszurdnak a krízisekkel terhelt közép- és kelet-európai létszituációt. Krstic kifejezésmódjának kibontakoztatása során sok mindent hasznosított a modern művészet eszköztárából, sőt a gyermekrajzszerű és karikaturisztikus megoldásokból is, s mindezekből szuggesztív, egyéni stílust teremtett. Művészete a karikaturisztikus túlzások, a grafikus motívumok közé beírt szöveges kommentárok ellenére sem illusztratív, hanem öntörvényű. Kompozíciói a motívumok szervetlen csoportosításával, olykor montázsszerű egybefűzésével a lét összekuszált szerkezetét jelenítik meg. Krstic Milorad epikus szemléletével ellentétben Lazin Igor az emberiség ősi mitikus-szimbolikus motívumait alkotja újra a groteszk irónia jegyében, és jelszerű tömörséggel fogalmazza meg üzeneteit.
    A magyarországi örmény művészet kiemelkedő képviselője, Nuridsány Zoltán a hivatalos, konzervatív és sematikus művészetpolitika ellenében az avantgárd művészet, elsősorban az École de Paris hagyományaira alapozva bontakoztatta ki szerkezetes és egyben bensőséges hangulatiságtól áthatott művészetét (Zene). Judit című portréját a megformálás lényegre törő tisztasága és gyengéd lírája teszi emlékezetessé. Nuridsány Éva és Azaduhi Varduca Horenian az elvont és a figuratív megjelenítés határmezsgyéjén fogalmazzák meg természet élményüket.
    Vigh-Deniszova Lada, Gembik Alexandr, Puskás Nadija az ukrán művészet hagyományos stíluskonvencióit követik. Az ukrán témák mellett (Kijevi templom) megjelenik a magyar táj is (Esti Budapest).
    A magyarországi szlovének körében figyelemre méltó népművészeket találunk, de még nincsenek festőik, szobrászaik. Ezért is fogadják évek óta szívesen Ernest Bransberget, aki falvaikról készít szorgos szeretettel hangulatos képeket. A hetvenes években a Szlovén Tudományos Akadémia népzenekutató csoportja nagyszabású kutatómunkát folytatott a magyarországi szlovének körében, és több mint kétezer népdalt, illetve népdalvariánst gyűjtöttek össze. Kozár Mária a kilencvenes években mintegy száz népdalt gyűjtött, és ezekhez könnyed, improvizatív illusztrációkat is készített, pontosabban a vers és a rajz egybekomponáltan, egymást kiegészítő-gazdagító formában jelenik meg.
    Sajátos karaktert és értéket képvisel a magyarországi képzőművészetben az ötvenes évek elején idetelepedett görögök művészete. Makrisz Agamemnon és Makrisz Zizi Párizsból érkeztek Magyarországra, s amennyire a lehetőségek engedték, folyamatosan feszegették a bornírt szocreál határait, újra és újra kísérleteztek a modern kifejezési módok érvényre juttatásával. Makrisz Agamemnon hatalmas méretű, monumentális erejű portréja külsődleges eszközök nélkül, a belső drámaiság szuggesztivitásával képes érzékeltetni az erőszak által elpusztítottak tragédiáját (Minden meghaltak emlékére). Papachrisztosz Andreasz Homérosz című sorozata alkotói pályájának kezdetén készült, ám ezek a művek munkásságának csúcsteljesítményei közé tartoznak. A vak eposzköltő arca a mítoszok ködéből sejlik fel. Olyan ez a szobor, mint a kinyilatkoztatás, mintha természeti erők formálták volna. A szemek közötti átluggatott részen keresztülfúj a szél. Hondromatidisz Rigasz a klasszikus görög és a magyar realisztikus szobrászati hagyományokhoz kapcsolódva alakította ki a maga egyéni stílusát. A tragikusan korán elhunyt szobrászművész emlékét a Görög sas című szimbolikus kompozíciója idézi. Sztefanu Sztefanoszra elsősorban Henry Moore képi gondolkodása gyakorolt felszabadító hatást. Ritmikusan, ívesen tagolt torzóiban statikusság és feszítő dinamizmus ötvöződik (Alvó Niké). Makrisz Zizi, a monumentális mozaikok mestere intim hatású, kis mozaik-kompozícióiban a kézműves műgond a kifejezés érzékenységével társul (Kis ház). Papageorgiu Szteliosz Curiculum vitae című sorozatában a hagyományos grafikai megoldásokat kombinálja a számítógépes alakítással. Szidu Evdoxia a belső, emlékező-képzelő látásban születő képet festi. Az érzelmi, indulati kifejezés alakítja a formát, a csodák világába emelve a hétköznapi történéseket is (Alkonyati jelenés).
    Különleges helyet foglal el a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájában a cigány képzőművészet. Élén két jelentős, kisugárzó hatású egyéniség, Balázs dános és Péli Tamás áll. Balázs kisebb részben naiv, nagyobb részben expresszív vizionárius művészete, festésre bátorította azokat a művészi tehetséggel megáldott, spontán alkotókat, akik az ő példája nélkül aligha mertek volna gondolni arra, hogy élményeiket közvetlen módon kifejezzék. Balázs felszabadító hatásának eredményeként a hetvenes évektől kezdődően sorra jelentkeztek a naiv tárgyias vagy spontán expresszív alkotásmódhoz sorolható cigány alkotók.
    Művészete mesés, mitikus, szimbolikus formában a maga módján, személyes vízióját nyújtja az emberiség útjának az ősembertől az űrhajózás koráig. Emberi és állati figurák, egzotikus virágok és gyümölcsök zsúfolódnak egymás mellé képein, vagy valami titokzatos kataklizma örvényébe merülten sodródnak, zuhannak (Kígyó ősállatokkal, Lakoma). Balázs János a naiv művészet néven ismert művészeti jelenségnek nemzetközi méretekben is a legkiemelkedőbb egyéniségei közé tartozik.
    A cigány képzőművészet hivatásos vonulatának meghatározó, útnak indító egyénisége Péli Tamás. Péli a reneszánsz és barokk hagyományokhoz visszanyúlva hozta létre a maga mitikus-mitologikus festészetét. Születés című negyvenkét négyzetméteres pannóján (1983) mitikus magaslatra emelve fogalmazza meg a cigányságnak mint népnek a születését, vándorlását s a magyarsággal közös történelmét. Az élet allegóriája című kompozíció a pannó megfestését megelőző előkészítő variációk közé tartozik. Mesteréhez, Péli Tamáshoz hasonlóan Szentandrássy István is a reneszánsz és a barokk tradíciókra alapozza művészetét. Péli elsősorban epikus alkat, Szentandrássy kompozícióiban pedig drámai feszültség rejtőzik. Ez a drámaiság nem valamiféle látványos akció ábrázolása, inkább a drámai ütközés, vagy éppen a belső dráma utáni katartikus csend. Aligha véletlen, hogy mindkét művész a reneszánszhoz kapcsolódva bontakoztatja ki alkotói világát. A reneszánsz a feltörekvő polgárság művészete. A cigányság is feltörekvő nép: most integrálódik az európai kultúrába.
    Talán e vázlatos elemzés, és elsősorban az 1999-ben, a Zichy-kastélyban, a Budapest Art Stúdió lovagtermében rendezett reprezentatív kiállítás és a Napút folyóiratnak az Újlipótvárosi Klub Galériában most megnyílt kamarakiállítása meggyőzően jelzi, hogy az utóbbi évtizedekben kibontakozott, kivirágzott és rendkívül sokrétűvé vált magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek képzőművészete egyszerre gazdagítja az egyes nemzetiségek kultúráját, saját anyaországának művészetét, s egyben a magyarországi művészet egészét.

Kerékgyártó István