Charles Simic

Éden Motel

Milliónyi halott; mindenki ártatlan.
A szobámban maradtam. Az Elnök
Úgy beszélt a háborúról, mint egy bájitalról.
Szemem kitágult a döbbenettől.
Kétszer is érvénytelenített bélyegnek
Tűnt a tükörben arcom.

Jól éltem, mégis szörnyű volt az élet.
Aznap rengeteg katona, rengeteg menekült
Özönlötte el az utakat.
Természetesen a kéz egy érintésére
Mind felszívódtak.
Véres szájának sarkait nyaldosta a történelem.

A fizető adón egy férfi és egy nő
Cserélt éhes csókokat, letépték
Egymásról ruháikat ahogy néztem őket
A hangtalan tévén, a sötét szobában
Csak a képernyőn villogott
Túl sok vörös, túl sok rózsaszín.

Gyukics Gábor fordítása

Charles Simic (1938) szerb származású amerikai költő. 1954-ben vándorolt be az Egyesült Államokba. Chicagóban és New York-ban tanult, Kaliforniában és New Hampshire-ben tanított angol irodalmat. A hatvanas évek végén a New York-i Aperture magazin, a hetvenes évek elején a Chicago Sun-Times olvasószerkesztője volt. Anyanyelvéről fordít, ezért P.E.N.-díjat, saját verseiért – többek között – Amerikai Akadémiai Díjat kapott. Szimbolista költő, aki balkáni képekben gazdag, rövid és feszes versszakokba sűríti rémálomszerű látomásait.