Solymár József

Tanmese az uralkodásról

    Gyönyörű birodalom volt Amnézia, de nevét hiába keresed a térképen. Még a történetét is majdhogynem elfelejtették, pedig más népek számára is tanulságul szolgálhatna.
    Amnéziának sokáig nem volt szerencséje az uralkodókkal. Soha egyik sem vette fel az előző nevét, mert mindegyik első akart lenni.
    I. Hugó nem trónra termett. Csak vadászni szeretett. Hallali, hallali, ebből állt az élete. A nép pedig megpróbált boldogulni, ahogy tudott.
    I. Ödön sem trónra termett. Ő a nagy katonai parádékat, ünnepségeket, tűzijátékokat kedvelte. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.
    I. Benedek sem trónra termett. Ő a nőket imádta. Különböző rendfokozatú királyi szeretőkkel vette körül magát. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.
    I. Bonifác a kronométerekért őrült meg. Még halála óráján is az órákkal játszott. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.
    I. Ivó sem trónra termett. Nevéhez méltóan a borospincéire volt a legbüszkébb, és olyan pohárgyűjteménye volt, amelyet később ámulattal néztek a múzeumlátogatók. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.
    I. Manó sem trónra termett. Elragadta a játék szenvedélye. Egyre csak a szerencsét hajszolta. Kockázott és kockázott. Jókora adósságokat csinált. A nép pedig boldogult, ahogyan tudott.
    De aztán végre I. Félix ült a trónra. Ő aztán igazán uralkodásra termett. Nem akart semmi mást, csak kormányozni. Azt vette fejébe, hogy végre rendet csinál Amnéziában. Éjjel-nappal csak szabályozta az árakat, rendezte az adókat, gondosan elosztogatta a terheket. Mindenre odafigyelt. Egy hajszál sem görbülhetett meg alattvalói fején tudta nélkül. És ebbe belepusztult Amnézia.