Kelemen Lajos

Ősmese

Olyan nagyon ne örüljön mégse
a horda –

ha elejtett bölényt idéz is
az örökkön félsötét barlang falán
a kép – óhaj és prófécia,

míg a kőboltról
lepattanó szilánk; egy félresikló kéz;
valaki üres fejjel el nem rontja,

s mind a gyors, pontos
vonal – már másképp; finom ívek,
átkötések helyett
fullasztó-feszesen fonódnak,

mint a hurok meg a koszorú,
a történés szálai.