Fa Ede
Egy írótollról
I.
csak ez a vén kézműves szerszám képes könnyedén átlendülni a Megvadult
Képzelet és a Földhözragadt Valóság közti szakadékon
azért írsz (fürge) tollal hogy belemárthasd tárgyba színbe névbe s kija-
vítsd vele az elrontott világot
ez a toll háló és szigony egyben fennakad rajta mindenféle metafora-zsák-
mány
ez a toll – néha – az idő hulladékhalmát is elsöpri s előkotorja a gye-
rekkori kertet beszélő virágokkal s elámult holdjával
ám ez a toll kőmíves kanál is: felépíthetsz vele olyan palotát amiben
lakni ezer évig kéne…
II.
ez a toll – olykor – előszed múltból-jelenből egy-egy kába szentet
szentséges bohócot magasba lendíti ám – persze – egy kis GÚNYT
lök a röptébe! utána nyúl röhögő tisztelettel s felszúrja mint
egy lepkét az égbolt kartonjára
ez a toll nem tréfál átfirkálja a jelzőket egy-egy hírtől-hangos ha-
zug név előtt rang-piramisok alá feszül kozmikus erővel s fel-
dönti a Gőgöt
ez a toll nem tűri hogy földigérő szakállat ereszthess (s bele-
botolj az idő koloncába!): ollóvá változik és nyissz-nyessz levágja:
s időtlen leszel (szabad) sors átkától mentes…
(Közjáték) III. (A versről)
tollat
tollforgatót
elfeled a Vers
jelentés-köldökére bámul
mindenhez
szó-közel
vagy épp jelkép-távol
szétszedi
összerakja
újjáteremtve
MEGTAGADJA
percnyi önmagát:
VILÁG akar lenni
Mert minden
SZILÁNK…
IV.
ez a toll ezer évvel ravaszabb s bölcsebb nálad – ha szeret is – nem vesz
komolyan felküld egy Ismeretlenből libegő kötélre s ha hitvány gon-
dok, eszmék harcok fölé értél hirtelen elvágja majd nevetve nézi ahogy
ordítva lekalimpál s szerte-freccsen szerencsétlen rabja aztán mí-
toszi anyát meg istennőket játszik: csordulnak – tanútlan is – a szín-
házi könnyek s összeszed egybegyúr lelkét beléd fújja újjászületsz
… és kezedbe simul engedelmes lény lesz de amit vele most alkotsz az
Új Éned műve s lám röhögését is alig hallani már-már hinni
kezdhetsz abban akivé „írótollad humorából” lettél…