Vass Tibor

Próbatömés

Egy, csak egy legény van talpon
a vidéken, a gátmetszett hiénák
szétszopták a többit. Töltetlen
fegyvere kínai selyemcukorka,
kilenc kört viszketés nélkül bír
a metszett bontás. Festői látvány,
a fogatian seftesek aléltan
fekszenek, visszeres lábak
mutatják az időt. A királynőn
nem midik állítólag már semmi.
Szaporodik büszkén a penész,
a nagy fal tövében felcsíráz
hajnalra az ismeretlen gyümölcs.
Jó dolgot csak a bástyán rajzó
hólyagok szülnek. A magtalan
földön lépre csalt, dolgavégezetlen
kvarcórák napoznak szanaszét.
A néhány céltalan kaparás,
lazán felfutó ecsetvonás
analógiájára valakik messziről
ügyelnek. Az új ötlet ragadós,
a mutatós körlapokból a jelen
lét itatós ívei lesznek. Visszafelé
is fölolvasható a világegyetem.
Meddő a fordulat, a fullánkból
átképzett hidak még mindig
a hiányzók ellen fogadnak.
Érthető a koronák mondanivalója.
A képen részeges, lóvá tett nénik
rákokat adoptálnak. Egy-két
könnyelmű elől az ügyes
borogatók már elszerették a házat.
Az élményt be lehet szívni hamar.
Legvégül bukkan fel a paraszt,
gondolata józan: egy tompa ütés
átsegít a méhszájon. Ferde
szemmel fordít, majd színét
mutatja: amalgám, indokolt matt.